Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-74
r Äz országgyűlés képviselő kázánah 74. ütése 1927 június 23-án, csütörtökön. 51 Fitz Arthur jegyző (olvassa a törvénysavaslat íl és í. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta, harmadszori olvasása iránt a napirendi javaslat során fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Következik a trianoni békeszerződéssel Magyarországtól átcsatolt területen volt és onnan beköltözött magyar közszolgálati alkalmazottak, nyugdíjasok, özvegyek és árvák ellátásáról szóló törvényjavaslat (írom. 110, 187.) tárgyalása» Az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! Az 1918. évi összeomlás egyik legfájdalmasabb utókövetkezménye volt a megszálló idegen hatalmak uralma alá került területeken szolgálatot teljesített magyar közalkalmazottak sorsa. Minden emberi érzésből kivetkőzve rúgták fel a megszálló hatalmak a nemzetközi jogszabályokat, (Ugy van! jobb felől.) amidőn az ott szolgálatot teljesitő magyar közalkalmazottakat vagy kiutasították, avagy, ha nem, állásuktól fosztották meg és igy megélhetésüket tették lehetetlenné. Emlékszünk még élénken arra a szomorú vagontáborra, amelyekben éveken keresztül kénytelenek voltak sínylődni ezen szerencsétlen közalkalmazottak és csak a magyar nemzet áldozatkészsége és nemeslelküsége mentette meg őket az éhenpusztulástól. Azok a magyar közalkalmazottak is, akiket a megszálló hatalmak talán nem utasítottak ki az általuk megszállt területekről, azonban állásaiktól fosztották meg őket, kényszerítve voltak az anyaországba átköltözni, amennyiben még a magánéletben való elhelyezkedésüket is teljesen lehetetlenné tették. Azonban ezen tömeges átköltözködések a magyar államkincstárra nézve rendkívül súlyos terheket jelentettek és ebben az időben megindította a magyar állam az utódállamokkal ezen alkalmazottak végelbánás alá vonása tekintetében a tárgyalást. Ez azonban a megszálló hatalmak taktikázása folytán rendkívül hosszú ideig tartott és még ma sem fejeződött be, úgyhogy kénytelen volt a magyar kormány a tömeges beköltözések meggátlására szigorú rendszabályokat alkotni. Ezen szigorú rendszabályokat az illető átköltözött közalkalmazottak magukra nézve sérelmesnek találták, és igy a magyar államkincstár ellen több esetben pert indítottak. Ezen perek kimenetele, különösen a felsőbb bíróságnál, nem volt egyöntetű. Ennek következtében szükségessé vált egyrészt a jogegység biztosítása, másrészt pedig ezen szerencsétlen honfitársaink szomorú helyzetének enyhítése végett ezen kérdés törvényes utón való rendezése. Erre vonatkozik az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely a trianoni békeszerződéssel Magyarországtól átcsatolt területen volt és onnan beköltözött magyar közszolgálati alkalmazottak, nyugdíjasok, özvegyek és árvák ellátásáról intézkedik. T. Képviselőház! Ezen törvényjavaslat elsősorban megállapítja azt, hogy e törvény csak ideiglenes jellegű, amennyiben reményünk van arra, hogy az utódállamokkal ezen kérdésben meg fogunk egyezni. Intézkedik azután a törvényjavaslat, hogy milyen feltételek mellett tarthatnak igényt az illető volt közalkalmazottak ellátásra. Intézkedik továbbá arról, hogy a fizetést, illetve nyugdíjat feltétlenül biztositani kivánja azok részére, I akik eredeti magyar állampolgárságukat vagy ' nem vesztették el, avagy pedig a trianoni szerződésben megjelölt határidőn belül, vagyis 1924 július 26-ika előtt bejelentette az optáiást és optálás következtében nyerte azt vissza, valamint azoknak is feltétlenül biztosítja, akiknek ellátása iránti jogosultságukat a bíróság jogerős ítélettel állapította meg. Intézkedik továbbá arról, hogy az a menekült is ellátásban legyen részesíthető, aki magyar állampolgárságát nem optálás, hanem visszahonositás utján nyerte vissza, illetőleg, akinek magyar állampolgársága fentartása irántii kérelme be van terjesztve, az azonban még ezideig végleges elintézést nem nyert. Kimondja továbbá a törvény azt, hogy azok a bizonyos nyilatkozatok, amelyeket 1923 után kénytelenek voltak az illető közalkalmazottak megtenni, hogy a beköltözési engedélyt megkapják, illetőleg az ezekben a nyilatkozatokban foglalt ama kijelentés, hogy minden ellátásról lemondanak, nem akadálya annak, hogy méltányos estekben nyugellátás részükre folyósítható legyen. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Nem egyformák az esetek?) A 4. § határozza meg azt, hogy miként kell megállapítani az; átköltözött magyar közalkalmazottak, nyugdíjasok, valamint özvegyek és árvák nyugdíját. Ebben a tekintetben teljes egészében fentartja a törvényjavaslat az eddig fennálló jogszabályokat. .Az 5. § megállapítja azt a kezdő időpontot, amely időtől kezdve ennek a végelbánásnak megfelelő összeget folyósítják. Ki kell azonban emelnem egy igen méltányos intézkedését a javaslatnak, amennyiben az ellátási díjak folyósítására nézve ^kijelenti a törvényjavaslat, hogy visszamenőleg 1926 július elsejétől kezdődőleg állapítják meg egyrészt azokra nézve, akik a törvényben meghatározót feltételeket már a törvény életbeléptetése előtt megszerezték, valamint azokra nézve, akik ezeket a törvény hatályba lépte után hatvan nap alatt igazolják. Intézkedik továbbá a 7. §, hogy ezekről a nyugellátásokról az összes ministeriumok, amelyek kebelébe tartoznak az illető tisztviselők, kimutatást kötelesek felfektetni ezen kifizetésekről abból a célból, hogyha az utódállamokkal sikerül a megegyezés, ezt a követelést az utódállamokkal szemben érvényesíteni tudjuk. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A 8. § azt a méltányos rendelkezést tartalmazza, hogy az olyan esetben, amikor az ellátási jogosultságot — a törvény hatálybalépte előtt — már bírói ítélet állapította meg, az ellátást a törvény hatálybalépte után még három hónapig olyan összegben kell folyósítani, amilyen Összegben a birói Ítélet megállapította, még abban az esetben is, ha ez az összeg nagyobb volna annál az összegnél, amelyet a törvényjavaslat kontemplált. Abban az esetben azonban, ha a birói Ítélettel megállapított nyugellátás összege kevesebb volna, mint az, amelyet a törvényjavaslat állapit meg, a törvény hatálybaléptének kezdetétől fogva ez a magasabb illetmény fizetendő az illető részére. A 9. § részletesen felsorolja azokat a közszolgálati alkalmazottakat, akikre ennek a javaslatnak hatálya kiterjed. A 10. § kimondja, hogy a javaslatban foglalt rendelkezéseket az eljárás bármely szakában folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell. Ennek a kimondása azért volt szükséges, hogy a törvény hatálybalépése után ne keletkezhessenek olyan birói ítéletek, amelyek en-
