Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-74
r Àz országgyűlés képviselőházának f4. ütése 192? június 23-án, csütörtökön. 49 nem fosr jutni, mert évtizedek óta nem jutott eszébe senkinek, a jövőben sem foff és nem is tartanám abszolúte megengedhetőnek. Ennél az uj iparágnál azonban, amelynél az első feladat mégis csak az volt, hogy a közönség érdekét megvédjük és a közbiztonság érdekében is tegyünk intézkedéseket, hozzájárultam ahhoz, hogy ezeket a kikötéseket megtegyük maguknak a vállalkozóknak az érdekében is, mert nem akarjuk beugratni őket olyan vállalkozásokba, amelyek azután az ő anyagi tönkretételüket fogják eredményezni. Mivel azonban érzem, hogy itt egy hiány van, ezt a dolgot teljesen tisztáznunk kell s mint mondottam, a megoldást csak abban látom, hogy mi ezt a viszonyok kellő figyelembevételével törvényesen szabályozzuk, (Helyeslés,) s akkor, amikor az előkészítő munkálatokat megtesszük, mindazoknak véleményét meg fogjuk hallgatni, akiknek érdekét ez az uj törvényjavaslat majd érinteni fogja s azt hiszem, akkor majd alkalma lesz a t. képviselő urnák is aggodalmait kifejteni. Ezeket akartam a törvényjavaslattal kapcsolatban elmondani. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásjoga senkinek nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfofadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a javaslat címét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a javaslat címét és az 1. §-t, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 2. §-t). — Wolff Károly! Wolff Károly: T. Képviselőház! A 2. §-hoz kizárólag magánjogi szempontból kivánok hozzászólni. Attól tartok tudnillik, hogy ez a szakasz jelenlegi szövegezésében a gyakorlatban sok félreértésre fog alkalmat adni. Különösen a kifejlődő birói gyakorlat szempontjából vannak aggályaim, mert ez a szakasz olyan apodiktikus tilalmat tartalmaz a magánjogi igények támasztása szempontjából, amely nagy aggodalmat kelt. A szakaszban ugyanis az áll, hogy (olvassa): »a jelen törvény alapján kiadott rendelkezései folytán senki semmi irányú kártérítési igénnyel fel nem léphet«. Például csak ez magában véve lehetetlenné tenné esetleg, — legalább első tekintetre ez a látszata a szövegezésnek — hogy a magánjogi igénnyel jogosan felépni akaró autótulajdonosok érvényesíthessék a bíróság előtt igényeiket magányosokkal szemben. Mint tudjuk, ez a törvény, amelyet most hozni fogunk, nagyon kritikus ponton állapítja meg a szeszfoktartalmat, 99-5 fokban. Tudniillik 99*5 fokos szesz mellett előreláthatólag 10%-os keverésnél az autómotorok nem lesznek megtámadva, legalább is az eddigi tapasztalatok, az eddigi gyakorlati megfigyelések azt mutatják, — de nem is annyira a gyakorlati életből merített megfigyelések, mint inkább a laboratóriumokban tett megfigyelések — hogy 99-5 foknak kell lennie a szesznek. Ez rendkívül labilis határ, mert hiszen tudjuk, hogy a most megállapított alkoholtartalommal is micsoda viszaólések történtek. A fokot a vevő nem szokta mérni, de jelen esetben ki lesz szolgáltatva a kutaknak, meri hiszen a benzinkutak már vegyítve vannak, a benzinkutak már ezzel a keverékkel vannak ellátva, az autók oda fognak állani és ebből a keverésből veszik ki a maguk részét. Kétségtelen dolog tehát, hogy meg kell lennie a garanciának, hogy a törvényes rendelkezések a keverésre vonatkozólag szigorúan betartassanak. S ha a törvény 99-5 fokot állapit meg, garanciának kell lennie abban a tekintetben, hogy a foktartalom rovására nem fognak visszaélni, hogy nem fognak olcsóbb, gyöngébb spirituszt keverni, hiszen a gyöngébb spiritusz megrozsdásitaná az autókat. Itt pedig szintén nagy nemzeti vagyonról van szó, talán még nagyobb nemzeti vagyonról végeredményben, mint bizonyos nem tudom milyen érdekek szempontjából. Ezt a nagy nemzeti vagyont meg kell oltalmazni a kárositás lehetőségétől. Én már a pénzügyi bizottságban is ugy fogtam fel ezt a kérdést, hogy itt csak az államkincstárról lehet elsősorban beszélni és a pónzügyminister ur akkor felszólalásában ezt a felfogást alátámasztotta és azt mondotta, hogy nem kivánja a magánjogi kártérítési igényeket elzárni. Mit értek én magánjogi kártérítési igény alatt? A törvény büntetési tételt statuál azok ellen, akik visszaélnek a törvényes rendelkezésekkel. Ha tehát valaki 99-5 fokú spiritusz helyett egy kevesebb fokú spirituszt fog oda belekeverni, az büntetőrendekezés alá esik, az kéthónapig terjedhető elzárással és magas pénzbüntetéssel büntethető. De ez még nem elegendő, mert ez elvégre retorziv intézkedés és itt meg kell nyitni azt a lehetőséget is, hogy magánjogi kárteritési igénnyel lehessen fordulni az ellen a kuttulajdonos ellen, aki ezt a visszaélést elkövette. Csak igy fogjuk tudni megóvni, hogy a kutak utján szolidan legyenek kiszolgálva az autótulajdonosok, ha módot adunk nekik arra, hogy azokat a kuttulajdonosokat a hatóság előtt .megtámadhassák és megfoghassák, de viszont én kárteritési igényt támaszthassak ellene, ha ebből kifolyólag az autótulajdonos súlyos anyagi károsodást szenvedett. De ez a szövegezés már rendkívül általános, amikor azt mondja, hogy »senki semmi irányú kártalanitási igénnyel fel nem léphet«. Azt hiszem, hogy ezt korlátoznunk kellene és korlátoznunk kellene elsősorban magára az államkincstárra. Az első pillanatban azt szerettem volna, ha azt mondották volna, hogy az államkincstár ellen nem intézhető kártérítési per, másodsorban az a lehetőség is fenforog, hogy a szeszértékesitő részvénytársaság kap állami parancsot a vegyitésre vonatkozólag, tehát hogy ellene se lehessen kártérítési igénnyel fellépni, ezt is koncedálom, de ne zárja ki a szövegezés a jogos magánjogi igények érvényesítését a magyar bíróságok előtt s ezért arra kérném a minister urat, sziveskedjék ezt a módosítást a 2. §-nál elfogadni. Koncedálom, hogy az általam proponált módosítás nem eléggé zárja ki az aggályokat, de mégis ez közelebb esik az, aggályok eliminálásához, mint a szakasz eredeti szövegezése. Nem azt mondjuk, hogy »rendelkezései folytán«, hanem azt, hogy »rendelkezései miatt« kártérítési igény nem érvényesíthető. Tehát csak a rendelkezések miatt. Vagyis, a szabatosan végrehajtott rendelkezések miatt, de a nem szabatosan végrehajtott rendelkezések folytán igenis lehet kártérítési pereket folytatni. Hogy tehát a magam szempontjából a naplóban, leszögezzem, a birói gyakorlat csak arra korlátoztatik, ha valaki precizen eleget tett a törvény rendelkezésének, azt betartotta s akkor nem lehet kártérítési igényt támasztani az
