Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-74
r Az országgyűlés hépvisdöházánah 74. ülése 1927 június 23-án, csütöriöhon. 45 a szesznek motorikus célokra való felhasználását nem lehetne-e tanulmány tárgyává tenni. Különösen hivatkoztam itt a francia példára. A pártunkban lévő igen t. pénzügyminister ur részéről megértésre talált az én kívánságom, azt elfogadta és röviddel később bizottságot is küldött ki. Bocsásson meg az igen t. Szilágyi Lajos barátom, de nincs a dologról kellőkép informálva. (Szilágyi Lajos: Melyik részéről?) Arról a részéről, hogy az igen t. képviselő ur helytelenül vádolja késedelmességgel a pénzügyminister urak Meg vagyok róla győződve — ismerve a képviselő ur igazságszeretetét — hogyha a körülményeket ismerte volna, ezzel a váddal nem illette volna a pénzügyminister urat. Magától értetődik, hogy azok az indokok és érvek, amelyek az indokolásban vannak felsorolva, helytállók, hiszen a burgonya feldolgozása rendkívül fontos érdek. Tény az, hogy félmillió hektoliter volt ezelőtt a termelés, amelyből 150.000 hektoliter volt a belső fogyasztás és igy még az önköltséget sem lehetett elérni. Ebből tehát önként következik, hogy csak örömmel kell fogadni egy ilyen javaslatot,- amely a szó szoros értelmében modern javaslat. Kérdezem, hogy késett-e ez a törvényjavaslat, amikor csak 1926 tavaszán küldött ki az igen t. minister ur bizottságot? A Technológiai és Anyagvizsgáló Tntézet természetesen csak kevés gyakorlati és laboratóriumi vizsgálatot végezhetett, de ehhez a bizottság munkájának semmi köze nincs. Az eddig kimutatott eredmények teljesen megnyugtatók voltak, de különben is itt van a francia rendszer, amely a részünkről is elfogadható. Ezek után a megjegyzések után a magam részéről csak a legnagyobb elismeréssel vagyok az igen t. pénzügyminister iránt és azt hiszem, ezt pártom nevében is kifejezhetem. (Ugy van! Ugy van! a jobbóldalon.) Anélkül, hogy további kérdésekre nézve vitába kivánnék szállani Szilágyi Lajos t. barátommal, csak annyit jelentek ki: bárha minden egyes nagy érdeket és szükséget ilyen gyorsan tudna effektuálni, mint amilyen gyorsan ezt a kérdést képes volt a pénzügyminister ur tető alá hozni. A javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva senki nincsen! Elnök: Feliratkozva senki nem lévén, kérdem, kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni! Bud János pénzügyminister: T. Ház! (Halljuk! Holljuk!) A magam részéről a kérdés technikai részével és azokkal az egyéb problémákkal, amelyek nem állanak szoros összefüggésben a törvényjavaslattal — ezeket Szilágyi Lajos t. képviselőtársam emiitette — nem kívánok foglalkozni, mert ezekre a kérdésekre a kereskedelemügyi minister ur fog válaszolni. A magam részéről csak azt kivánom megjegyezni, hogy ez a törvényjavaslat bármily kis jelentőségűnek is látszik, alapjában véve nagyobb horderejű, mint ahogy azt bárki is gondolná^ Hiszen ahogy a pénzügyi bizottságban is rámutattam a világpolitikában nemcsak a gazdaságpolitika, de az általános politika tengelyében is a petróleum áll. Az igen t. Ház is emlékezni fog arra, hogy a költségvetési beszédemben rámutattam azokra az adatokra, hogy mig a szénfogyasztás terén stagnálás van, a petróleumnál tízszerte megnöveKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. VI. ; kedett fogyasztással állunk szemben. Ebből természetszerűleg következik, hogy azok az államok, amelyek nem rendelkeznek ezzel a nyersanyaggal, mindent elkövetnek ennek pótlására már csak azért is, hogy függő helyzetükön könnyítsenek. Ez indította előbb az európai államokat egyrészt arra, hogy próbálkozzanak a szesznek ilyen célra való felhasználásával, másrészt arra, — amit én szintén fontos kérdésnek tekintek, amit azonban csak pár szóval kívánok megemlíteni — hogy a szénből is igyekezzenek olyan melléktermékeket kihozni, amelyek ugyanezt a célt szolgálják. Szilágyi igen t. képviselőtársam, aki tulajdonképen elfogadta a javaslatot, élénk aggodalmakat fejezett ki a késedelmességet illetőleg, azonban Barthos igen t. képviselőtársam erre az aggodalomra helyesen jegyezte meg, hogy amikor ez a kérdés felvetődött, a kísérleteket minden irányban megindítottuk. Ezek eredményeit be kellett várni és csak akkor jöhettünk törvényjavaslattal a Ház elé. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Tény az, hogy ez a törvényjavaslat gazdaságpolitikai szempontból nagy jelentőséggel bir, mert hiszen amennyi benzint megtakarítok a behozatalnál, természetesen annyival javítom a külkereskedelmi mérleget anélkül, hogy a másik oldalon kivitelét bármilyen irányban érinteném, hiszen minden erőnkkel rajta kell lennünk, hogy ezt is fokozzuk. Ennek kihatása megvan a mezőgazdaságra is, mert hiszen ez azt jelenti, hogy a nyersterményeket fel tudjuk dolgozni. Amikor a tények azt mutatják, hogy a burgonyaterméssel, nagy termés esetén sokszer nem ^ tudunk mit csinálni, akkor nem lehet a kérdés felett könnyedén elhaladni. Minden törekvésünk abban az irányban kell, hogy haladjon, hogy termelésünket fokozzuk. A javaslat ezidő szerint 10%-os keverést emlit az indokolásban és én nem mondom, hogy később nem lehetséges egy nagyobb arányú keverés, hiszen ennek csak Örülni lehet általános gazdaságpolitikai és egyéb vonatkozású szempontokból is. Nem akarom a szeszkérdés összes vonatkozásait felemlíteni, bár ennek vannak más vonatkozásai is, amelyek épen ezzel a kérdéssel kapcsolatban később megoldhatók lesznek. Csak pár megjegyzést teszek azokra az észrevételekre, amelyeket Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam emiitett. Először is a törvényjavaslat címe ellen volt kifogása. Nem mondom, hogy ideális címe van, mivel azonban a szesztermelést állandóan a szeszadó-törvényben szabályoztuk, ez tehát csak logikája a múltnak és azért kapta a javaslat ezt a címet, mivel tulajdonképen módosítása a szeszadótörvénynek. Hogy a törvény parancsol, az természetes, mert a keverést nem lehet másként, mint kötelézőleg előírni, mert különben a rendelkezést senki sem hajtaná végre. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) A t. képviselő ur azt is mondja, hogy miért mondom az indokolásban azt, hogy félni lehet attól, hogy sokan vissza fognak élni a helyzettel. Méltóztassék a külföldi • példákat megnézni. Mindenütt, ahol egy uj anyagról van szó. használatát először csak kötelézőleg lehet előírni, máskép mindenütt megvan az aggály arra, hogy visszaélnek. Minden erőnket fel kell tehát használni, hogy a visszaélés megakadályozható legyen. Végül pedig arra 7
