Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-74

46 Az országgyűlés képviselőházának 74. ülése 1927 június 23-án, csütörtökön. a kérdésre nézve, hogy lesz-e elég szesz a keverésre, megnyugtatom a t. képviselőtársamat, hogy ebben a tekintetben nem lesz semmiféle fennakadás. Ismétlem ki kell jelentenem, hogy ennek a törvényjavaslatnak messzemenő gazdaságpolitikai jelentőséére van, ahogy arra igen szépen mutatott reá Csontos Imre igen t. képviselőtársam. Kérem a javaslatnak ngy általánosságban, mint részleteiben való elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi minister ur kivan szólani! Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Igen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Hogy egészen őszintén megvalljam nagyon örültem annak, hogy a pénzügyminister ur vette kezébe ennek a gondolatnak a megvalósítását és ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását, mert én talán skrupulozitásból haboztam volna, holott biz'ony erre nincs semmi ok. üí

assay Károly: Ez a szakszerűség átka!) A szakszerűségnek tényleg egyik átka ez és az, hogy még nem vagyok olyan viharedzett, mint a pénzügyminister ur, olyan támadásokkal szemben, mint amilyeneket Szilágyi Laios képviselő ur volt szives errefelé intézni. (Derültség.) így talán még tovább skrupulizáltam volna, holott erre nem volt ok és és hozzájárulásomat ehhez a tÖrvényjavaslathOiZí azért adtam, mert a technikai előfeltételeket egészen tisztázottaknak láttam és ugyanazt leszek bátor egészen röviden itt elmondani, (Halljuk! Haltjuk!) bár a pénzügyi bizotságban ugyanezt a témát igazán bőségesen tárgyaltuk. Arra férek vissza, hogy körülbelül két évvel ezelőtt a pénzügyi bizottságban a budgettárgyalás alkalmával felvetődött az az eszme, vájjon nem lehetne-e benzint részben szesszel pótolni, aminek jogosultsága evidens, mert hiszen szesztermelő ország vagyunk és benzint kell importálni. Súlyos tétel ez, amely folytonosan növekedni fog mert természetesen az automobilizmust nem lehet visszatartartani még akkor sem, ha a kereskedelmi mérleg szempontjából itt aggodalmak merülnének is fel. Én már akkor tudakozódtam a kérdés technikai oldala felől és a legkiválóbb szakértőktől, akik egyúttal az automobilizmusnak is oszlopos tagjai, már akkor a következő felvilágosításokat kaptam. Akkor még nem volt szó erről a nagyon töményitett 99-5%-os, majdnem abszolút szeszről. Akkor már az volt a vélemény, hogy technikailag ez a kérdés el van intézve abban az értelemben, hogy bizonyos keverési arány semmiféle hátrányt nem fog okozni. A kisérleteket, amelyeket itt a Technológiai Intézetben folytattak, már majdnem feleslegeseknek mondották egyes szakértők, mert efzeket a kisérleteket nemcsak laboratóriumokban, hanem a tényleges autóüzemben más országok már elintézték. Franciaország már régen tiz százalékos keverési arányt kötelezően elő is irt. Mivel pedig a francia automobilizmus terjedelmét a mienkkel igazán nem lehet összehasonlítani, már magábanvéve az, hogy Franciaországban nem mutatkoztak nagyob aggodalmak, elég garancia lett volna, hogy ezt mi is megcsináljuk. (Helyeslés jobbfelől.) De nagyon helyes volt, hogy megnéztük a dolgot nálunk is, hogy itt függetlenül minden egyébtől, megkapjuk a tiszta képét ennek a kérdésnek. Ezek a kisérletek ugyanazt igazolták, amit a külföldi tapasztalat mutat, hogy a tiz százalékos keverés technikailag abszolúte semmiféle akadályt nem fog okozni, sőt a francia autóbusz-üzemben sokkal nagyobb keverési arányokat használnak anélkül, hogy ebből bármilyen baj származott volna. De már akkor azt mondták, hogy ez többé nem technikai, hanem kizárólag financiális kérdés, még pedig azért, mert egy kilogramm benzinnel több munkateljesítményt lehet ki fejteni, mint egy kilogramm alkoholból. Ha tehát én egy lóerőt akarok produkálni, akkor nekem majdnem kétszer annyi szesz kell hozzá, mint benzin. Ez az egyik dolog. Azonkívül a szesznek akkori ára oly magas volt a benzinéhez képest, hogyha tisztán szeszre próbáltuk volna alapitani az üzemet az annyira megdrágult volna, hogy ezt nem lehetett volna senkire ráoktrojálni. Ameddig tehát itt valami financiális megoldás nem mutatkozott, addig ez a kérdés megoldható nem volt, noha a technikai aggodalmak igazán alig vehetők már számításba. A financiális megoldás lehetősége itt van; ebben a törvényjavaslatban megvannak azok az, intézkedések, amelyek lehetővé teszik azt, hogy az automobiltulajdonosokat nem fogja nagyobb anyagi teher sújtani, mint eddig, mégpedig a törvényjavaslatban egészen helyesen ugy van megállapítva, hogy a fűtőérték figyelembevételével is. (Szilágyi Lajos: Nincs appelláta! Ahogy a minister megállapítja !) Hogy nincs appelláta? Ha a törvény világosan kifejezi, hogy a fűtőérték figyelembevételével, akkor a pénzügyministernek ezt meg kell tennie, ha nem akarja a törvényt megsérteni; ez utóbbinak feltevésére pedig, az* hiszem, egyáltalán nincs ok. Az eredeti fogalmazásban csak annyi volt, hogy az üzemanyag nem lehet drágább a keverés után, mint volt a keverés előtt. Ezt nem tartottam elég preciz megállapításnak, mert ha azt mondjuk, hogy tiz százalékot hozzákeverek és a liter keverék ugyanannyiba kerül, mint a tiszita benzin, akkor kárositom az automobiltulajdonost, mert oly anyagot öntöttünk be, amelynek teljesítőképessége nem akkora, mint a tiszta benziné. Ha azonban azt mondjuk, hogy a fűtőérték arányában, — és ezt, fejezi ki azt, hogy a teljesítmény azután ugyanaz legyen — akkor ez egyszerűen azt jelenti, hogy egy lóerőnek a tüzelőanyag költsége ugyanannyi lesz, ha tiszta benzint alkalmazunk vagy ha keveréket alkalmazunk. Ennek következtében e tekintetben az automobiltulajdonost hátrány nem érheti. Ez a dolog tehát el van intézve. (Szilágyi Lajos: Papíron!) Természetesen mindig lehet azt mondani, hogy papiroson. Minden törvénynél igy van. (Szilágyi Lajos: Egyelőre feszült várakozás!) Ez már más kérdés. Elvileg a dolog tisztázva van, ez nem szenved kétséget. Most jön ez a további hátrány, és én őszintén megvallom, hogy az én aggodalmaim Szilágyi Lajos t. képviselőtársam beszéde alatt folyton változtak. Először azt hittem, azt kifogásolja, hogy csak 10 százalék szeszt keverünk hozzá, holott a Technológiai Intézet többet ajánl, azután azt láttam, hogy sokalja a 20 százalékot. Most igazán nem tudom, hogy tulajdonkép mitől fél. (Szilágyi Lajos: Méltóztatott volna figyelni!) Eléggé figyeltem. (Szilágyi Lajos: Mégis, ugy látom, hogy nem. Zavarták közben a minister urat!) De egyszer az az álláspont érvényesült, azután egy másik álláspont. A dolog pedig egyszerűen ugy áll, hogy nincs ok egyáltalában arra, hogy mi mindjárt nagy keverési arányokra térjünk át, mert akkor ezek a mellékjelenségek inkább jelentkeznének. Ha kö-