Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-74

il láz országgyűlés képviselőházának megnyugtatásul az illetőnek az a lehetőség, hogy sérelme miatt a közigazgatási bírósághoz fordulhat panaszával. Igenis tehát, az iparengedélyt elvonni lehet, de ötesztendőre kiállítani iparengedélyt a magyar törvény nem enged, mert az iparengedély még az életemnél is hosszabb ideig megmarad, az Özvegyemet is megilleti, sőt a gyermekemet is megilleti annak nagykorusága napjáig. T. Képviselőház! Befejezem beszédemet. Én csak ennek a törvényjavaslatnak káros kihatásaira óhajtottam egyrészt felhívni a kereskedelemügyi minister ur figyelmét, mint aki az automobilizmus érdekeinek védelmére kötelezett és akit az automobilizmus hivei, mint vérükből való szakértő embert, évtizedek óta ismernek és ezért működéséhez messzemenő következtetéseket, várakozásokat fűznek. Másrészt a nyári szünidő megkezdése előtt kötelességemnek tartottam a kereskedelemügyi minister ur figyelmét felhívni arra a helyzetre, amelyben Magyarország területén az autobusz-iparengedélyesek és teherautóvállalkozók a Mavart. Közlekedési Részvénytársaság megjelenése folytán ezidőszerint vannak. Kérik ennek a helyzetnek elismerését és érdekképviseleteik meghallgatását. Egyébként a törvényjavaslatot mindazoknál az indokoknál fogva és annak a jelentőségénél fogva, amely akár pénzügyi, akár földmivelésügyi, akár pedig kereskedelemügyi szempontból fűződik, természetszerűen elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Ház! Ennél a javaslatnál kötelességemnek tartom, hogy felszólaljak, különösképen akkor, amikor Szilágyi Lajos képviselő ur elbírálta ezt a javaslatot és rossznak tüntette fel. Csodálkozom, hogy amikor a benzint, értve a külföldön szerzett hajtóerőket, a magyar államkormányzat gyarapítani és szaporítani igyekszik olyan termelésű hajtóerőkkel, amelyeket a magyar gazdatársadalom gazdasági érdekből elő tud állítani;, akkor ezt még ellenzéki szempontból is elbírálják. Mi a kötelességünk? Egyedül az a kötelességünk a nemzettel szemben, hogy mindennel, ami csak lehetséges, a külföldről való drága eszközöket gyengitsük és határozottan hazai termékeinket erősitsük. (Ugy van a jobboldalon.) Csodálkozom azon, hogy egy gyakorlati képviselő ezeket a dolgokat határozottan roszszalja. (Szilágyi Lajos: Ki rosszalja? Nem volt itt! Legalább a szomszédai magyarázzák meg neki, hogy miről beszéltem!) Az a kötelességünk, hogy gyarapitsuk azokat a termékeket, amelyeket a mezőgazdaság' elő tud állitani és nem külföldről kell hozni, amelyeket már régen be kellett volna állitani a hajtóerők szogálatába, nemcsak most. (Ugy van! Ugy van! — Forster Elek: Igaza van!) Most pedig áttérve arra, amit Szilágyi Lajos képviselőtársam mondott, képviselőtársamtól, mint katonától, az kérdezem, nem erkölcsi kötelességünk-e helyeselni, amikor a magyar kormány ráadja a fejét, hogy ezt a hajtóerőre alkalmas, de emberi élveztre nem alkalmas anyagot, amely negyven esztendő óta erkölcsileg rontotta társadalmunkat, munkásosztályunkat, — mert minden napszám odafolyt a butikokba (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) — átvigye más térre hajtóerőnek, mert robbanékony anyag. Ezt nemhogy támadni kell bármi tekintetben, hanem istápolni 74. ülése 1927 június 23-án, csütörtökön. kell. (B. Podmaniczky Endre: Elfogadta a törvényjavaslatot!) Számtalanszor megtettem, sohasem felejtem el, és most is ismétlem, — hivatkozom, nem rosszakaratból, hanem jó lelkiismerettel, Szilágyi Lajosra, mint katonaemberre — amit múltkori felszólalásomban is mondottam: tessék a honvédelmi, kormánynak megnézni, — amikor megengedtetik Magyarországnak az, hogy a sorozást beállítsa — tessék a földmivesügyosztályból előmutatni csak tiz embert, aki ezt a szeszt busásan élvezte, hogy néz az ki a honvédelem számára. Amikor ez a törvényjavaslat gyengíteni akarja ezt, ami az erkölcsöt rontotta és erősíteni akarja a mezőgazdaságot a többtermelésre, ahol hajtóerőnek használhatja, csak örömmel kell ezt a javaslatot fogadni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Rassay Károly: Az a kérdés, jó-e a kocsinak?) Kérem, ami robbanóanyag, mind jó. (Mozgás. — Rassay Károly: Akkor dinamitot is lehet beletenni!) Nem kell ehhez jogász, nem kell semmi, csak józan ész. Ami lobbanékony anyag, abban mindegyikben erő van és az határozottan hajtóerőre alkalmas. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Várnai Dániel: Csontos bácsi is lobbanékony, még sincs benne erő!) Egyet ajánlok csak a képviselő ur figyelmébe. A magyar államkormányzat gázkutatásokba milliárdokat fektet bele, hogy a magyar földből valahol felbukkani találjon valamit. Igaz, hogy ezi nehéz kérdés, mert a magyar Alföldnek alig van olyan alapja, amelyen ezt megtalálhatja, de kénytelen kutatni, hogy ne a külföldről kelljen a drága nyersolajat és mindenféle hajtóerőt behozni. Kutatja milliárdokkal. Most, amikor itt a földön elő tud állitani a társadalom ilyen erőt, csak köteles arra, hogy azokat a gépeket beállitsa. Ezzel sok mindent helyettesit és sok milliárdot fog megmenteni az államkormányzat számára. Én ebből a szempontból, erkölcsi szempontból, emberi szempontból, de gazdasági szempontból is, örömmel fogadom el a javaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Barthos Andor! Barthos Andor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Lajos t. képviselő ur most elhangzott beszédében egy olyan váddal terhelte meg a t. pénzügyminister urat, hogy én igazságérzetem által ösztönözve, kénytelen vagyok szót kérni és a tényállást egészen röviden bátor leszek ismertetni. (Halljuk! Halljuk!) Annakidején, amikor a Szatmár vármegyei és Szabolcs vármegyei kisgazdák panaszkodtak arról, hogy burgonyatermésüket nem tudták értékesíteni, mert a belföldi szükséglet sokkal kevesebb volt, semhogy a felesleget itt tudták volna elhelyezni, a kivitel pedig nagy nehézségekkel járt, — abban az időben még estek is a burgonyaárak — mi Szatmár vármegyei és Szabolcs vármegyei képviselők bizalommal fordultunk az igen t. pénzügyminister urhozi, aki velünk a zöld asztalnál összeült és nagy megértéssel letárgyalta ezt az igen fontos kérdést, mert hiszen országunk igen tekintélyes részét érdekli maga a burgonyatermelés is. A magunk részéről tehát csak hálával emlékezhetünk vissza arra a nagyon meleg érdeklődésre és segítő kézre, amelyet nekünk a kormány nyújtott akkor, amikor később felmerült a gondolat, nem lehetne-e a szesztermelés kontingensét szaporítani és az én csekély személyem bátorkodott pártunk értekezletén felvetni azt a gondolatot, hogy külföldi példára