Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-74
40 ; • r Àz országgyűlés képviselőházának További hátrány az, ami a törvényjavaslat indokolásában is megvan emlitve, t. i. a keverék nagyobb érzékenysége a viz iránt. Mig ugyanis a tiszta benzint tartalmazó edényekben az odakerült viz azonnal leüllepedik és ezáltal könnyen el is távolitható, addig annál a benzinnél, mely alkohollal van keverve, ha vizzel érintkezik, a szesz nyomban felhiguí és azonnal szétválik két egymásfölé elhelyezkedő részre. Most tekintve azt, hogy ezek a keverékek vasedényekben szállíttatnak, a vasedényekről kívülről megítélni nem lehet, hogy a belső tartalom vizzel nem érintkezett-e 1 Igen könnyen előfordulhat az az eset, hogy olyankor . konstatálja a viznek rossz hatását a keverék tulajdonosa, amikor már kicserélni nem áll módjában. Már pedig minden gyakorlati ember tudja, hogy milyen sürün fordul elő az, hogy a vashordókba, a vasúti tartányokba v.agy az autótartányokba viz kerül be. A motorérdekeltségek azt mondják, hogy ami a motorszerkezetet illeti, tényleg igaz az, hogy ha csak 10% alkohollal keverik a benzint, akkor még semmi változtatás nem szükséges a, szerkezeten, de 20%-nál nagyobb keverésnél már a karburátor furatait meg kell változtatni, még nagyobb arányú keverésnél az egész motort át kell alakítani annyiban, hogy a kompresszió növelése szükséges. Most felvetik a motorérdekeltségek azt a kérdést, hogyha majd a karburátor furatait megnagyobbítják vagy pedig az egész szerkezetet megváltoztatják, mit fog csinálni az az automobiltulajdonos, aki pl. kocsijával a határon keresztül megy, mert a porlasztónak a fuvókáját ki kell cserélni ez esetben, mert ha nem cseréli ki és a külföldi benzint használja, ebben az esetben sokkal nagyobb mennyiségű benzint lesz kénytelen fogyasztani. Érinti tehát igenis ez sok vonatkozásban az automobilizmus hiveit, azonkívül is, amit a Technológiai Intézet a maga jelentésében megemlitett. Érdekes azonban, hogy egy vegyészmérnök arra hivta fel a figyelmemet, hogy itt a Ház nyílt színén tegyem fel a pénzügyminister ur előtt azt a kérdést, hogyha a külkereskedelmi mérleg javitására a benzinbehozatal egyrészét belföldön termelt nyersanyaggal akarja helyettesiteni, nem kellene-e szorgalmazni azt, hogy a kémiai technológia egy uj ágát, a . nyersolaj termékeinek szénből való előállítását is figyelemmel kisérné a t. kormány, mert az is egy uj iparág volna a szakértői vélemény . szerint és mindenesetre uj munkalehetőséget jelentene az országnak. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Már sokan vetették fel ezt a gondolatot!) Ha a törvényjavaslatot nézzük, látjuk, hogy ez igen erős kötelezettségeket ró más-más irányban: az Országos Szeszértékesitő Részvénytársaságot kötelezni kívánja arra, hogy gyártson olyan szeszt, amely 995% alkoholt tartalmaz; kötelezi arra, hogy elegendő szeszt gyártson; kötelezi arra, hogy bocsássa rendelkezésre, habár nincsen világosan kimondva, hogy kinek, mikor és hol; kötelez^ ez a törvényjavaslat az ásványolajfinomító-gyárakat az ásványolaj-szabadraktákat, az adómentes mezőgazdasági szabadraktárakat arra. hogy keverjék a benzint, kevert állapotban hozzák forgalomba. Végül pedig a motorosokat kötelezi arra, hogy csak ilyen ke- . vert benzint használjanak. Kérdés, hogy ez a sokféle kötelezettség a maga végrehajtása köz-; ben fog-e majd szuperálni és vájjon az a bün; tető szankció, amelyet ez a törvényjavaslat; igen helyesen és igen erős mértékben állapit 74. ülése 1927 június 23-án, csütörtökön. meg, elegendő lesz-e arr,a, hogy ilyen tömegkötelezettséget simán keresztül vigyen? Itt eszembe jut megint az, amire már hivatkoztam, hogy maga a pénzügyminister ur tart attól, hogy itt Magyarországon mindenki a törvények megkerülésére törekszik s hogy vájjon ez alól a sok kötelezettség alól egyik vagy másik fél — t érdekelt vagy a szeszértékesitő, vagy más —• nem fog-e tudni kibújni a végrehajtás alól? Érdekes, hogy ez a törvényjavaslat imponáló abból a szempontból, hogy parancsolni kivan; ha azonban a 2. §-t olvassuk, amely azt mondja, hogy ezen rendelkezések folytán senki semmi irányú kártalanítási igénnyel fel nem léphet vagy ilyen igényt nem érvényesíthet, a törvényjavaslatnak, illetőleg a kormánynak ezt az eljárását ellentétbenállónak látom azzal a parancsoló, azzal a kötelező és diktáló hanggal, amely az 1. §-ban van. Ha az állam, a törvény parancsol, rendelkezik és diktál, akkor viselje is ennek következményét egyesekkel szemben, mert legkényelmesebb kétségtelenül s a törvényalkotásnak legegyszerűbb módja az, hogy alkotok teljesen uj állapotokat, viszont azután már kártérítéssel sem tartozom senkinek, ha intézkedéseim folytán kárt szenvedett az államnak valamely polgára. A törvényjavaslat indokolása szerint kiserietek folynak jelenleg a Technológiai Intézetben olyan arányú keverés iránt is, hogy a keveréknek egész 75%-át szesszel pótolják. Ha ez igy van, akkor ez aktuálissá teszi a motorok átalakításának kérdését és én azt hiszem, hogy az igen t. kereskedelemügyi minister ur helyesen járna el, ha innen, ahonnan legmesszebbre hangzik a szó, erről a tribünről, felszólitaná a magyar alkotó, a magyar teremtő, a magyar feltaláló tehetségeket, a magyar erőket, — hiszen olyan gazdag ez az ország őstehetségekben — ha felszólitaná a technikusokat arra, hogy már most foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, mert hiszen olyan ország vagyunk, amely szeszfeleslegekkel rendelkezik, nekünk tehát előbb-utóbb ily irányban tovább kell mennünk, mint a 10% -os keverés, és azon esetben, ha a szerkezetek átalakitásáról van szó, ám jöjjenek azok a technikusok mind sorban, álljanak mind sorompóba és igyekezzenek lendíteni ennek az országnak helyzetén. A házszabályok alapján engedélyt kérek arra, hogy eltérhessek annyiban a tárgytól, hogy a rokonvonatkozásu autóbusz- és teherautóipar engedélyeseinek sorsáról is néhány szót szólhassak. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az engedélyt a képviselő urnák megadni? (Igen!) A Ház az engedélyt megadta. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Mint említettem, ennek a törvényjavaslatnak a végrehajtása érinti az autóbusz hiveit. Ebből az alkalomból nem lesz talán érdektelen, ha kapuzárás előtt beszélünk azokról az iparengedélyesekről is, akik jelenleg 1 az ország különböző vidékein autobuszvállalatokat vezetnek vagy pedig teherautóvállalatokat tartanak fenn. Az én tájékozottságom szerint körülbelül 300 ilyen vállalat, 300 ilyen iparengedélyes van jelenleg Magyarországon. Hogy nincs több, mint háromszáz, azt a kormány politikájának, a kereskedelemügyi ministerium eljárásának tudom be. Mindenesetre üdvös volna, ha többen volnának, akik ezt az iparengedélyt megkapnák. Beszélgetve ezekkel az iparengedélyesekkel, konstatáltam, hogy a magyar társadalomnak legkülönfélébb rétege foglalkozik az
