Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-73
34 Az országgyűlés képviselőházának és lehetetlenné válik, mert az alap, amelynek itt benn ki kell tartania az egész nagy politikát, Összeomlik s nincs miből megélnie s nincs min felépülnie. Ai drágaság folytonos növekedése a szanálás befejeztével kezdődik és a pengőszámitással szorosan összeesik. Az volt a kormány jelszava, hogy szanáljuk az államháztartást és majd az államháztartás szanálása után a magángazdaságot. Az államháztartás szanálása érdekében a kormány óriási nagy adókat, kincstári járulékokat léptetett életbe és ezekkel kipréselte a magángazdaságból mindazt, amit csak kipréselni tudott s ez mind az államháztartás szanálására fordíttatott. Ellenben képződött egy nagy társadalmi nyomorúság, amely mint a megindult lavina állandóan nagyobb és nagyobb lesz, mert a vásárló- j képesség az egész vonalon csökken. A kormány azonban nem elégedett meg azzal, hogy a szanálással kapcsolatban ilyen nagy közterheket vetett ki, amelyek mint mondottam a drágaságot előidézték, mint amilyenek a vá- ; mok, a tarifák, a vasúti tarifák és egyéb dolgok, amelyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a legszükségesebb életszükségleti cikkek árát megdrágítsák, hanem a kormány a házbérek ; és boltbérek felszabadításával újból megindi- \ tott egy nagy lavinát, aminek hatása már ma jelentkezik a gazdasági életben. Erre vonatkozólag csak néhány példát fogok felemlíteni, olyan példákat, amelyek már a főváros közgyűlésén is szóvátettek. így pl. megállapítást nyert, hogy 2800 aranykoronáról 5600 aranykoronára; 2000 aranykoronáról 4500 aranykoronára, vagyis 125%-kai; 1500 aranykoronáról 4000 aranykoronára, vagyis 260%>-kal; 1350 koronáról 3500 aranykoronára, vagyis 266%-kai; 1350 koronáról 3500 aranykoronára, vagyis 267%-kal emelték a boltbéreket. Ez a nagyarányú felemelés a szabaddátétel következtében jött létre és a boltbéreknek ez a nagy emelkedése különösen a kis fogyasztás területén érvényesül teljesen, mert magától értetődik, hogy az üzlettulajdonosok áthárítják ezt a nagy üzletbérterhet a fogyasztóközönségre. Természetes, hogy ezzel kapcsolatban a fogyasztás is csökkent és még mindig folyton csökken s ezt be is lehet! bizonyítani statisztikai adatokkal. Ebből önként következik, hogy igy ezek a terhek fokozatosan nagyobbak lesznek, mert minden teher — a tarifaemelés, a közvetettadó, a forgalmiadó, a kincstári járulékok stb. — el fog jutni a fogyasztóhoz és minél szegényebb ember valaki, annál jobban viseli ezeket a terheket, mert hiszen annál inkább kicsiben, a kiskereskedésekben vásárolja be szükségleteit. Augusztus elsején újból emelkednek a lakbérek. Itt van a felszabadítás réme is, amely már ma növeli a drágaságot, mert mindenki számolni kénytelen vele. Eddig csak a boltbérek szabadultak fel és már ez is nagy drágasági lavinát indított meg s ha most felszabadulnak a lakások, ez ujabb nagy lavinát fog megindítani s ezt mindenki érzi máris, mindenki fél és irtózik tőle, hogy mi lesz, ha augusztusban emelkednek a bcltbérek, novemberben meg jön a felszabadítás, jönnek az ujabb nagy lakbértételek s ezzel, mint mondottam, újból megindul egy nagy drágasági lavina, amely véghetetlen hagy nyomorúságot idéz eÍQ. A -pengőszámitás ^ bevezetése, tehát január elseje óta, a drágaság állandóan fokozódik. A pengő vásárló értéke napról-napra kevesebb lesz. Mindinkább azt látjuk, hogy azóta, amióta a pengőszámitás életbelépett, a drágaság ro- ' 73. ülése 1927 június 22-én, szerdán. hamosan növekedett. A helyzet tudniillik az volt, hogy az állam a készárukat maga is felfelé kerekítette ki a pengőszámitás behozatalával, igy például a dohánynál és egyéb cikkeknél s a kereskedelem is felfelé kerekített, egyedül csak a munkabéreket kerekítették lefelé és nem felfelé, úgyhogy a helyzet ezen a téren rettenetesen alakult. Erre vonatkozólag tisztán csak néhány statisztikai adatot említek fel, amelyek a vásárcsarnoki hivatalos árak alapján vannak összeállítva. Az elmúlt év augusztusától a drágaság átlagban 13-78%-kai emelkedett. Az élelmicikkeknél maguknál 26-98% a drágulás. Ugyanez alatt az idő alatt a sertéshús ára 48*5%-kai, a szárazbabé 33*3%kal, a tejé 31*2%-kai, a marhahúsé 22-2%kai, a tojás ára pedig 20%-kai emelkedett. Ebben az esztendőben az átlagos drágulás 9-5%, az élelmiszerek átlagos drágulása pedig 20*49%. Különösképen azoknak az élelmiszereknek az árai emelkedtek, amelyek napi életszükségletek minden szegény családban és amelyeknél nemhogy rámegy az egész kereset az élelmiszerekre, de még nem is elég. Jellemző itt is például az, hogy a marhahús 30%-kai, a zsír 25%-kai, a vaj 12-5%-kai, a tej 5%-kai, a kenyér 3*6%-kai emelkedett ebben az évben. Junius havában eddig az átlagos drágulás 4 , 6% | . mig tisztán az élelmiszereknél az átlagos emelkedés 9*96%. Mármost, ha ennek alapján Összeállítjuk azt az anyagot, hogy mi szükséges egy öttagú munkáscsalád fentartásálhoz, akkor a következő képet kapjuk. A család élelmiszerszükséglete, tisztán a legszükségesebb élelmiszereket véve: 31-37 pengő. A család egyheti egész szükséglete 70-65 pengő, az átlagos munkabér pedig 41-03 pengő. Itt borzasztó nagy differencia van. Pl. a cipőiparban az átlagos munkabér 30-12 pengő, a t'imárságnál 2104 pengő, a malommunkásoknál 21-69 pengő. A kőmives átlagos munkabére 43-20 pengő, a fényképészé 24 pengő, a kocsisé 37-20 pengő, a jutaszövőben 22 pengő, a vasipari gyári gépmunkásé 29-34 pengő, a gyári segédmunkásé 24-93 pengő, a vegyészeti gyárimunkásé 24 pengő, a téglagyári munkásé 13*44 pengő, a téglagyári munkásnőé 7*16 pengő. A helyzet tehát az, hogy egy család fentartásához 70 pengő szükséges s az ipari munkások átlagos keresete Budapesten 41-03 pengő. Ha a kormány ilyen körülmények között nem intézkedik, ha nem szállitja le a vámokat, a kincstári járulékokat, ha nem gondoskodik arról, hogy a vasúti kedvezményekkel, a vámok eltörlésével az élelmiszerek olcsóságát lehetővé tegye, akkor nagyon rossz politikát csinál. Itt van a cseh szerződés, amellyel az agrárkivitel számára akarnak kedvező feltételeket teremteni, ahol az agrárszempontokat figyelembeveszik, de nem látunk intézkedést, hogy a kormány a kedvező belső ellátás feltételeit megteremtse. Már pedig a kormánynak az volna a feladata, hogy egyrészt arra törekedjék, hogy az élelem olcsó legyen, másrészt ne akadályozza, hanem segítse elő, hogy a munkabérek emelkedjenek és arányban álljanak a drágasággal. Hiszen a drágaság relativ fogalom. Akinek jövedelme állandóan és fokozatosan emelkedik az életszükségleti cikkek árai arányában, az nem panaszkodhatik az áremelkedés miatt. Itt azonban 70 pengő és 41 pengő áll egymással szemben, itt nagy ür van, amelyet előidéz az áruk drágasága, ami viszont szülőoka a nagy társadalmi nyomorúságnak és szegénységnek. A kormánynak itt be kell avatkoznia, de még azt sem tudtuk elérni, hogy életrekeltse
