Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. Elnök: C

sendet kérek! Szilágyi Lajos: Én ezt az egész törvényjavaslatot a kereskedelemügyi ministerium útépítési osztályának Önállósitását célzó és függetlenségét biztosító törvényjavaslatnak tekintem Szabóky államtitkár ur ceruzájával szemben. (Szabó Sándor: Úttörvény is van a világon már régóta! — Zaj.) őszintén sajnálom, hogy akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot itt látjuk, nem tér ki az indokolás az utépitési tervekre. Nem látunk példának okáért semmit arra nézve, hogy miként készül a kereskedelemügyi ministerium felhasználni azt az aránylag kedvező helyzetet, amelyben csonka Magyarország van az útépítésre, a burkolásra, kiválóan alkalmas kőzetek okszerű felhasználása kérdésében. Nem látunk semmi intézkedést és nem hallunk semmit sem arról, hogy történt-e valami a kereskedelemügyi ministeriumban az áralakulás megftgvelése és befolyásolása tekintetében. Hireket hallunk, hogy cégek, vállalatok, társaságok az útépítést drágitó célzattal összefognak. Nem látunk, nem hallunk semmit arra vonatkozólag, hogy minő intézkedések terveztetnek ezeknek ellensúlyozására. A kereskedelemügyi ministerium szakértői külföldi utakról hazaérkezve kőbányák megvásárlását javasolták. Nem látunk, nem hallunk abban a tekintetben semmit, hogy az állam, a megyék milyen állásponton vannak ebben a tekintetben. Az árdrágító törekvésekkel szemben nem látja-e szükségesnek a kereskedelemügyi minister ur azt, hogy ebben a tekintetben intézkedéseket tegyen? Végül pedig nem látunk semmi berendezkedést arra az időre, amikor a technika haladása folytán gépjáróművek fogiák elárasztani az utakat, sőt be fog következni az a helyzet, hogy kizárólagosan csak gépjáróművek fognak közlekedni az utakon. Nem látunk ebben a tekintetben semmi berendezkedést. Gyönyörű tanulmányokat olvastam a kereskedelemügyi ministerium által kiadott Értesitő-bem ahol az egyik tanulmányútra kiküldött ur felsorolja mindazokat a szükséges intézkedéseket, amelyek életbeiéptetendők volnának, például az utvonalak szélessége, kiszélesbitése tekintetében, a padkákra vonatkozólag, az elektromos póznáknak aa úttestről való eltávolítására, az iparvasuti vágányoknak az utakról való eltávolítására és arra vonatkozólag, hogy a jövőben meg kell tagadni minden olyan kérelmet, amely iparvasuti vágányokat akar az utak szélére fektetni. Olvastam ott az utakkal kapcsolatban az utak befásitásának kérdéséről, az úthasználatról és igy tovább. Ezekre vonatkozó

1 ag gyönyörű tanulmányokat olvastam. Most jó lett volna meghallanunk ezekben a kérdésekben kormányunk álláspontját. Ezt azonban őszinte sajnálattal nélkülözzük. Ennél a kérdésnél lehetetlen, hogy a közúti személyzetről ne halljunk megint valamit. A közfelfogás általában ugy mondja, hogy az Államépitészeti Hivatalok ténykedésével nagyjában és egészében országszerte mindenki meg van eléeredve. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: A képviselő ur isi) Én is! (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Hála Istennek! — Derültség.) Az utmesteri személyzettel szemben' azonban már egész más a helyzet, az utkaprató személyzetet liletőleg pedig még inkább. Az utmesteri személyzetet épen a fejlődés miatt magasabb kiképzésben kellene részesíteni; az utkaparó személyzet peülése 1927 november 18-án, pénteken. 431 dig a mai viszonyok között egyszerűen nem áll a helyzet magaslatán. Ugy ahogy, azt már mások is javasolták a minister urnák, akik nagyobb szakértelemmel rendelkeznek, mint én, szakmunkáscsoportokat kell szervezni az utak jókarban tartása végett. Erről sem hallunk semmit sem. Mai felszólalásom keretében elsősorban és főképen az autobuszvállalatokkal óhajtanék foglalkozni. Az elmúlt napokban itt a képviselő urak között kiosztottak egy autóbuszmenetrendetet, amely 112 autóbuszvonalnak 3415 kilométer hosszú járatait ismerteti. Ezt a számjegyet, ezt a 3415-ös számjegyet le kell itt szegezni mai tárgyalásunk kezdetén, hiszen Magyarország vasutainak kilométerhossza tudomásom szerint — nem tudom, hiteles-e értesülésem — nyolcezren valamvel felül van. Az autóbuszvonalak hossza pedig már ma 3415 kilométer az országban. Lehetetlen, hogy ezzel ne számoljon a kereskedelmi kormány, és lehetetlen, hogy ne számoljunk ezzel ennek a törvény i avaslatnak tárgyalásánál. Általában azt látjuk, hogy az elmúlt esztendők folyamán virágzó autóbuszüzemek keletkeztek. A budapesti székesfővárosi autóbuszüzemen kivül ilyen például Szeged városának gépkocsi-társasvállalata, amely rendkivül érdekes autóbuszhálózattal 10 vonalat tart fenn és a környéket a szélrózsa minden irányában a legszorosabb kapcsolatban tartja a várossal. Rendkivül virágzó autóbuszüzem fejlődött ki Győrött, Magyaróvárott — mind a két helyen a város kezelésében — Szekszárdon, és ezeknek kilométerhosszai már olyan jelentősek, hogy okvetlenül tekintett) eveendok. Hiszen Szeged városának olyan autóbuszvállalata van, amelynek heti kilométerhossza 10.000 kilométer, mig az állam kezében ezidőszerint csak a mkir. postának vannak autóbusz vállalatai, annak is csak Veszprémből és Putnokból kiáe-azólag, s ezeknek hossza mindössze csak 8000 kilométert tesz ki hetenkint. Az elmúlt hónapokban alkalmam volt ezekkel a kérdésekkel behatóbban foglalkozni, és igy tudom azt, hogy ezeknek az autobuszvál1 álatoknak szövetsége Magyarország összes főszolgabiráihoz és polgármestereihez egy körlevelet intézett, amelyben birálatot kért a jelenlegi autóbuszokról és egyben javaslatokat kért a jövendőre nézve. Innen tudom, hogy masnik a főszolgabirák a legmelegebben pártolják ezeket a vállalatokat és 92 olyan meglevő kiépített köves útvonalra kértek ujabban autóbuszjáratokat, amelyeken ez idő szerint ilyen még nincs. Ezekkel az autobuszvállalatokkal már június 23-án foglalkoztam itt a parlamentben. Nem akarom megismételni ugyanazokat, amiket akkor elmondottam. Nagyjában változatlan a helyzet, változatlan annyiban, hogy az iparengedélyért folyamodók ma is hosszadalmas eljárásnak kell, hogy magukat alávessék. Ma is változatlan a helyzet annyiban, hogy a kereskedelemügyi ministerium a törvénytől eltérően nem hozza meg egyhónapon belül döntését, hanem ez hosszú ideig tart. Ma is változatlan a helyzet, amennyiben az adóterhek tekintetében irtózatos zür-zavar van, mert egy ilyen vállalat azonkivül, hogy két százalék fuvarozási illetéket fizet a személyek után, három százalék fuvarozási illetéket pedig a podgyász után. fizet még közmunkaváltságot, amely lóerőnként ]2—20 pengőig váltakozik, továbbá fizeti a közmunkaváltság kétszeresét, mint úthasználati díjat, amit az iparengedély kiadása