Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-91

432 Az országgyűlés képviselőházának 91. ülése 1927 november 18-án, pénteken, előtt kötnek ki s ellenkező esetben nem javasolják számára az iparengedély kiadását; fizet még hihetetlen összegű kövezetvámokat, sorompóadót, balesetbiztositási díjat, munkásbetegsegélyezési járulékot, szavatossági biztosítási díjat, hatósági szemledíjat, alkalmazottak kereseti adóját, rokkantadót, jövedelemadót, vagyonadót, forgalmiadót, községi pótadót, útadót, inségadót, kamarai illetéket, sőt ismerek olyan autobuszvállalatokat, amely leventeadót is fizet, mert vele szemben előzetesen kikötötték, hogy azt is kell fizetnie. Változatlan a helyzet annyiban, hogy azok a súlyos feltételek a vonalvezetésre, viteldíjakra és járművekre, amelyek júniusban fennállottak, ma is változatlanul fennállanak. Változatlan a helyzet abban a tekintetben, hogy a kereskedelemügyi min ister ium ezen kérelmek elbírálásánál ugy jelenik meg a nagy nyilvánosság előtt, azt a látszatot kelti, mintha egyedül és kizárólag az államvasutakat védené, nem pedig az általános közlekedési érdekeket tartaná szem előtt. Változatlan a helyzet anynyiban is, hogy a kereskedelemügyi ministerium a magyar Államvasutak alapitását, a Mavart elnevezésű autóbuszvállalatot látszik támogatni más vállalatokkal szemben. Változatlan a helyzet abban a tekintetben is, hogy a kereskedelemügyi ministerium — ami egyébként a ministeriumnak kötelessége is — a magyar ipar r támogatása érdekében ezekkel ^ az. autóbusz vállalatokkal szemben erős kikötéseket tesz. Változatlan a helyzet annyiban is, hogy egyetlenegy autóbuszvállalkozó sem tudja, mikor telepit a kereskedelemügyi ministerium engedélye alapján, akár a posta, akár pedig a vasút ugyanarra a vonalra egy másik autobuszvállalatot, úgyhogy ezek az autóbuszvállalkozók a legnagyobb bizonytalanságban' vannak és semminemű befektetésre nem kaphatók. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: És mégis mindig jönnek százával!) Érdekes, hogy a posta nem olyan helyeken igyekszik a maga járatait létesíteni, ahol járatok még nincsenek, hanem olyan helyekre igyekszik engedélyt nyerni, ahoi mások a kezdet nehézségeit már áthidalták, ahol mások már befektetéseket eszközöltek, ahol mások a közönséget az autobuszforgalomnak megnyerték, és ahol másoknak szerzett jogaik vannak. így például tudomásomra jutott, hogy a posta tervbevett járatokat például Szentendre és Esztergom között, Vásárosnamény—Beregsu-' rány között, Fegyvernek—Szolnok—Tiszaföldvár—Kunszentmárton—Szarvas között, Kisújszállás—Turkeve között, Mohács—Pécsvárad— Németboly között, Szekszárd—Siófok között, Veszprém és Simontornya között. Győr és Magyaróvár között. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Alig várják, hogy már megcsinálják!) Meg kell állapitanom, hogy mindezeken a helyeken, amelyeket felsoroltam, már vannak autobuszvállalatok s ezek a közönség igényeinek nagyban és egészben megfelelnek, úgyhogy itt exisztenciákat semmisít meg a posta akkor, amikor állami támogatással ezekről a vonalakról az eddigi vállalatokat a szó szoros értelmében kitúrja, vagy azokat megsemmisíti. Változatlan a helyzet annyiban is, hogy a kereskedelemügyi ministerium ma is az irmrtörvény világos határozmányaival ellentétben ötesztendei tartamú iparengedélyeket ad ki, holott — hangsúlyozom — ipartörvényünk ilyen engedélyt nem ismer. Ipartörvényünk csak olyan engedélyeket ismer, amelyek még az illető iparüző életének határán túl is érvényesek, amennyiben Özvegye vagy kiskorú fia is továbbviheti az ipart. Ezt az egy időtartamú iparengedélyt ismeri a magyar ipartörvény és semmiféle ötesztendős élettartalmu iparengedély nem ismeretes törvényeinkben. S most, amikor jön az előadó ur és a minister ur, hogy szavazzunk meg messze évekre beosztott utfejlesztési programm és utfejlesztési alap javára összegeket, akkor elfeledik azt, hogy olyanoktól követelik ezeket az összegeket, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Akik főleg használják az utat!) akiknek viszont csak öt esztendeig tart az iparengedélyük, amire tehát a kereskedelemügyi minister ur ezt az utfejlesztési programmot végrehajtja, ezeknek már régen nem lesz meg az iparengedélyük, mert az sokkal rövidebb élettartamú. (Zaj a jobboldalon.) Változatlan a helyzet annyiban is. hogy amikor hosszú huzavona után iparengedélyhez jut valaki, akkor a hatóságok nem nyújtanak kellő védelmet a létező iparvállalatoknak a kontárokkal szemben. Most tehát, amikor olyan adót szavazunk meg, amelyet a kontár nem fizet, amely alól a kontár kibújik, megszökik, természetes, hogy szóvá kell tennem azt, hogy a kormány igenis, védje megaz adófizető autóval! álatokat és teherautóvállalatokat a kontárok működése ellen. Ebben a tekintetben a kereskedelemügyi minister ur azt az intézkedést tette, hogy a teherautóvállalatok működését szigorú korlátok közé szorította, vagyis az országot — ha jól tudom — körzetekre beosztotta, ami mármost annyit jelent, hogy még rosszabbodott a helyzet ahhoz képest, ahogy azelőtt volt. Tény az, hogyha ma akármelyik képviselőtársam bútorát egy teherautóra fel akarja rakatni és Nagymaros községbe teherautón ki akarja vitetni, a teherautóvállalkozónak nem szabad ezt a fuvart vállalnia, mert nincs olyan teherautóvállalkozó Budapesten, akinek engedélye volna arra, hogy az én bútoromat Nagymarosra teherautón kivigye; nincs pedig azért, mert közben van egy körzethatár, Nagymaros pedig azon túl van és ebből kifolyólag oda nem lehet teherautón semmit sem vinni Amikor a technika haladása és a gépkocsik elszaporodása más országokban azt eredményezi, hogy még az országhatár is leomlik, hogy még az országhatáron lévő sorompó is megszűnik, ugyanakkor a kereskedelemügyi minister ur kreál ilyen sorompókat; a teherautók számára önkényesen 30 kilométeres ivet tartottak megfelelőnek, nem tudom, minő tapasztalatok alapián. Tény az, hogy ez lehetetlen helyzet s mikor ezt szóvátettem a bizottságban, maga a minister ur is azt gondolta először, hogy lehetetlen, hogy ez így van. Azt hiszem, azóta meggyőződött róla, hogy ez tényleg igy van, hogy ez abszurdum és hogy a külföldi államoknál nevetség tárgyai lehetünk ilyen tekintetben. Mert ha ezzel jót is akart volna a kereskedelemügyi minister ur és a kontárok ellen akarta megvédeni a legitim teherautófuvarozókat, mégis rosszat tett; miközben jót akart, rosszat csinált, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: így van ez mindig!) mert ezzel visszafejlesztette az> egész teherautóipart. Természetes dolog, hogy ilyen szomorú helyzetben igazán csoda, hogy Magyarországon mégis annyira fejlődött a dolog, hogy 3415 kilométeren autóbuszjárat van. Ez csak a vállalkozási kedvet bizonyítja, ellenben viszont, hagy ezek közül évről-évre hányan mennek tönkre és hány szűnik meg mint adófizető