Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-91

432 Az országgyűlés képviselőházának 91. ülése 1927 november 18-án, pénteken, előtt kötnek ki s ellenkező esetben nem java­solják számára az iparengedély kiadását; fizet még hihetetlen összegű kövezetvámokat, so­rompóadót, balesetbiztositási díjat, munkás­betegsegélyezési járulékot, szavatossági bizto­sítási díjat, hatósági szemledíjat, alkalmazot­tak kereseti adóját, rokkantadót, jövedelem­adót, vagyonadót, forgalmiadót, községi pót­adót, útadót, inségadót, kamarai illetéket, sőt ismerek olyan autobuszvállalatokat, amely le­venteadót is fizet, mert vele szemben előzete­sen kikötötték, hogy azt is kell fizetnie. Változatlan a helyzet annyiban, hogy azok a súlyos feltételek a vonalvezetésre, viteldí­jakra és járművekre, amelyek júniusban fenn­állottak, ma is változatlanul fennállanak. Vál­tozatlan a helyzet abban a tekintetben, hogy a kereskedelemügyi min ister ium ezen kérelmek elbírálásánál ugy jelenik meg a nagy nyilvá­nosság előtt, azt a látszatot kelti, mintha egye­dül és kizárólag az államvasutakat védené, nem pedig az általános közlekedési érdekeket tartaná szem előtt. Változatlan a helyzet any­nyiban is, hogy a kereskedelemügyi ministe­rium a magyar Államvasutak alapitását, a Mavart elnevezésű autóbuszvállalatot látszik támogatni más vállalatokkal szemben. Válto­zatlan a helyzet abban a tekintetben is, hogy a kereskedelemügyi ministerium — ami egyéb­ként a ministeriumnak kötelessége is — a ma­gyar ipar r támogatása érdekében ezekkel ^ az. autóbusz vállalatokkal szemben erős kikötése­ket tesz. Változatlan a helyzet annyiban is, hogy egyetlenegy autóbuszvállalkozó sem tudja, mikor telepit a kereskedelemügyi minis­terium engedélye alapján, akár a posta, akár pedig a vasút ugyanarra a vonalra egy másik autobuszvállalatot, úgyhogy ezek az autóbusz­vállalkozók a legnagyobb bizonytalanságban' vannak és semminemű befektetésre nem kap­hatók. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi mi­nister: És mégis mindig jönnek százával!) Ér­dekes, hogy a posta nem olyan helyeken igyek­szik a maga járatait létesíteni, ahol járatok még nincsenek, hanem olyan helyekre igyek­szik engedélyt nyerni, ahoi mások a kezdet ne­hézségeit már áthidalták, ahol mások már be­fektetéseket eszközöltek, ahol mások a közön­séget az autobuszforgalomnak megnyerték, és ahol másoknak szerzett jogaik vannak. így például tudomásomra jutott, hogy a posta tervbevett járatokat például Szentendre és Esztergom között, Vásárosnamény—Beregsu-' rány között, Fegyvernek—Szolnok—Tiszaföld­vár—Kunszentmárton—Szarvas között, Kisúj­szállás—Turkeve között, Mohács—Pécsvárad— Németboly között, Szekszárd—Siófok között, Veszprém és Simontornya között. Győr és Ma­gyaróvár között. (Herrmann Miksa kereskede­lemügyi minister: Alig várják, hogy már meg­csinálják!) Meg kell állapitanom, hogy mind­ezeken a helyeken, amelyeket felsoroltam, már vannak autobuszvállalatok s ezek a közönség igényeinek nagyban és egészben megfelelnek, úgyhogy itt exisztenciákat semmisít meg a posta akkor, amikor állami támogatással ezek­ről a vonalakról az eddigi vállalatokat a szó szoros értelmében kitúrja, vagy azokat meg­semmisíti. Változatlan a helyzet annyiban is, hogy a kereskedelemügyi ministerium ma is az irmr­törvény világos határozmányaival ellentétben ötesztendei tartamú iparengedélyeket ad ki, holott — hangsúlyozom — ipartörvényünk ilyen engedélyt nem ismer. Ipartörvényünk csak olyan engedélyeket ismer, amelyek még az illető iparüző életének határán túl is érvé­nyesek, amennyiben Özvegye vagy kiskorú fia is továbbviheti az ipart. Ezt az egy időtartamú iparengedélyt ismeri a magyar ipartörvény és semmiféle ötesztendős élettartalmu iparenge­dély nem ismeretes törvényeinkben. S most, amikor jön az előadó ur és a minister ur, hogy szavazzunk meg messze évekre beosztott utfej­lesztési programm és utfejlesztési alap javára összegeket, akkor elfeledik azt, hogy olyanok­tól követelik ezeket az összegeket, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Akik főleg használják az utat!) akiknek viszont csak öt esztendeig tart az iparengedélyük, amire tehát a kereskedelemügyi minister ur ezt az utfej­lesztési programmot végrehajtja, ezeknek már régen nem lesz meg az iparengedélyük, mert az sokkal rövidebb élettartamú. (Zaj a jobb­oldalon.) Változatlan a helyzet annyiban is. hogy amikor hosszú huzavona után iparengedélyhez jut valaki, akkor a hatóságok nem nyújtanak kellő védelmet a létező iparvállalatoknak a kontárokkal szemben. Most tehát, amikor olyan adót szavazunk meg, amelyet a kontár nem fizet, amely alól a kontár kibújik, meg­szökik, természetes, hogy szóvá kell tennem azt, hogy a kormány igenis, védje megaz adó­fizető autóval! álatokat és teherautóvállalato­kat a kontárok működése ellen. Ebben a tekin­tetben a kereskedelemügyi minister ur azt az intézkedést tette, hogy a teherautóvállalatok működését szigorú korlátok közé szorította, vagyis az országot — ha jól tudom — körze­tekre beosztotta, ami mármost annyit jelent, hogy még rosszabbodott a helyzet ahhoz ké­pest, ahogy azelőtt volt. Tény az, hogyha ma akármelyik képviselőtársam bútorát egy te­herautóra fel akarja rakatni és Nagymaros községbe teherautón ki akarja vitetni, a teher­autóvállalkozónak nem szabad ezt a fuvart vállalnia, mert nincs olyan teherautóvállal­kozó Budapesten, akinek engedélye volna arra, hogy az én bútoromat Nagymarosra teher­autón kivigye; nincs pedig azért, mert közben van egy körzethatár, Nagymaros pedig azon túl van és ebből kifolyólag oda nem lehet te­herautón semmit sem vinni Amikor a technika haladása és a gépkocsik elszaporodása más országokban azt eredmé­nyezi, hogy még az országhatár is leomlik, hogy még az országhatáron lévő sorompó is megszűnik, ugyanakkor a kereskedelemügyi minister ur kreál ilyen sorompókat; a teher­autók számára önkényesen 30 kilométeres ivet tartottak megfelelőnek, nem tudom, minő ta­pasztalatok alapián. Tény az, hogy ez lehetet­len helyzet s mikor ezt szóvátettem a bizott­ságban, maga a minister ur is azt gondolta elő­ször, hogy lehetetlen, hogy ez így van. Azt hiszem, azóta meggyőződött róla, hogy ez tény­leg igy van, hogy ez abszurdum és hogy a kül­földi államoknál nevetség tárgyai lehetünk ilyen tekintetben. Mert ha ezzel jót is akart volna a kereskedelemügyi minister ur és a kontárok ellen akarta megvédeni a legitim teherautófuvarozókat, mégis rosszat tett; mi­közben jót akart, rosszat csinált, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: így van ez mindig!) mert ezzel visszafejlesztette az> egész teherautóipart. Természetes dolog, hogy ilyen szomorú helyzetben igazán csoda, hogy Magyarországon mégis annyira fejlődött a dolog, hogy 3415 kilo­méteren autóbuszjárat van. Ez csak a vállal­kozási kedvet bizonyítja, ellenben viszont, hagy ezek közül évről-évre hányan mennek tönkre és hány szűnik meg mint adófizető

Next

/
Thumbnails
Contents