Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-91

430 Az országgyűlés képviselőházának 91. ülése 1927 november 18-án, pénteken. is képesek olyan keveréket előállítani, amelyre törvényjavaslatot hoztak, úgyhogy most ennél a törvényjavaslatnál keresem és kutatom, hogy hol van a hónapokkal ezelőtt megszavazott törvény végrehajtása. Nem joggal kételkedem-e tehát a kísérletek alaposságában, a szakismeretekben és nem joggal tagadtam meg szavazatomat ettől a törvényjavaslattól? A mai törvényjavaslattal szemben, amelyet az előadó ur behatóan ismertetett, ugyanaz az álláspontom. Ezt sem szavazom meg, lehetetlennek tartom megszavazni. Ha nézem a javaslatot egészben, látom, hogy voltaképen miről van szó. Ez a törvényjavaslat egy úgynevezett országos utfejlesztési alapot kreál. Alap! Ha már azt hallom, hogy ujabb alapot kreálnak a ministeriumban (Malasits Géza: Ujabb korallsziget!) és ha nem is nagyon, csak egy esztendőre erőltetem meg emlékezetemet, akkor eszembejut, hogy a kereskedelmi ministerium a biharkeresztesi választásnál miként operált egy utépitési hozzájárulás kérdésében. Megjelenik előttem a p'akát, amelyen a minister sürgönye volt kiplakatirozva, hogy a kereskedelmi ministerium hozzájárul nem tudom hány millióval az úthoz és hogy mindez a kormánypárti jelölt érdeme, — egy kicsit ugyan vita volt, vájjon a csizmás kisgazdák vagy Feilitzsch Arthur, a másik jelölt járta-e ki. Aztán elcsendesedett a vita, (Csontos Imre: A kisgazdák nem csinálnak ilyet!) de a kereskedelemügyi ministerium komolysága ennél a választásnál meghurcoltatott épen az utépitési kérdéssel kapcsolatosan. Látom tehát, hogy itt létesítenek egy utfejlesztési alapot. Valahogyan az az érzésem van, hogy a kereskedelmi ministerium mentesíteni akarja magát a pénzügyminister ellenőrzése alól ebben a kérdésben. Azt már mi megszoktuk, hogy kellemetlen Szabóky Alajos államtitkár ellenőrzése az ilyen esetekben s talán önállóan akarnak gazdálkodni a pénzösszegekkel, mint utfejlesztési alappal. Látom azt, hogy erre a bizonyos alapra kik tartoznak befizetni. Mert itt formális befizetés van, ez nem rendes adófizetés, azt előre be kell fizetni, mégpedig be kell fizetni a motorkerékpár-, a személygépkocsi tulajdonosoknak, tehát a forgalmi engedély tulajdonosoknak, úgynevezett adó-lóerőnként az autobuszteherautóbusz és a traktor tulajdonosainak pedig önsúly szerint és mindenkinek be kell fizetni előre egynegyed évre. Ha az indokolást olvassuk, látjuk, hogy az nagyon egyszerű alapigazságokat tartalmaz. Indokolás az, hogy az ut jó legyen; hogy azok fizessenek akik rongálják az utat; indokolás az, hogy azok fizessenek, akik leg-jobban járnak akkor, ha az ut jó. Ez mind 100%-os igazság. Egy kicsit zavaros az indoklásnál, hogy egy grafikon is van csatolva, amelyről már a bizottságban megállapittatott, hogy nem stimmel, hogy hamis adatokat tartalmaz. (Gáspárdy Elemér: Kijavították.) Maga a minister ur kénytelen volt egy helyreigazító papirlapon a hibákat kijavítani. Nem kisebb hibák történtek, minthogy Ausztriát összetévesztették Bécscsel s hasonló hibák. A grafikon a mellett hiányos is annyiban, mert az autóbuszokra vonatkozólag semmiféle összehasonlitást nem tartalmaz. Itt tehát, amikor az autóbuszokra vonatkozó közúti adót kell megszavazni, semmi támpontot nem lehet kapni hivatalos helyről abban a tekintetben, hogy külföldön az autóbuszok miként vannak megadóztatva, S ezt nagyon is jó volt elhallgatni, nagyon is jó volt mellőzni ilyen grafikont, mert igy kitudódott volna, hogy a legtöbb államban szubvencióval dolgoznak az autóbuszok. Szóval épen forditott a helyzet, mint itt. T. Képviselclház! Én elsősorban azt kifogásolom, hogy egy nagy összefüggő egészből» mint amilyen a közutaknak problémája, ki van szakitva itt valami, és ezt önkényesen hozták most ide, indokolatlanul szakították ki. Az lett volna a helyes, ha az egész problémát felölelő szerves egészben kaptuk volna ide a kérdést. Nem tehetek róla, megismétlem, amit a bizottságban is mondtam, és azt hiszem, hogy a minister ur nem fogja ezt tőlem rossz néven venni, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Dehogy!) habár a minister ur a támadásokat még nem szokta meg teljesen. {Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Majd lassan hozzászokik! — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Már kezdek beletanulni! — Derültség.) és azokat igen érzékenyen veszi. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak egy kis tréning kell!) Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ebben a törvényjavaslatban van valami maradi, van valami falusi, van valami olyan, mintha azt olyan ember szerkesztette volna, akinek ijedős lova van, és aki, amikor találkozik az országúton egy gépkocsival, dühösen néz utána és megfogadja, hogy majd egy olyan törvényt hoz, amely ezt a 'tovarobogó gépkocsit megrendszabályozza. Valami ilyen hatást tesz elscísorban az emberre ez a törvényjavaslat. (Farkas István: Szóval lóhátról néz! — Derültség.) A másik kifogásom a következő: Minden ujabb törvényjavaslattól azt várnók, hogy a régi helyzettel szemben tisztább, eeyszerübb helyzetet teremt. Már előre meg kell állapitanom, hogy ennél a törvényjavaslatnál ezt nem látom. Ez nem egyszerűsíti a terheket, hanem kombinálja és még zavarólag is hat, szóval tisztább helyzetet nem teremt. Megállapítom azonban azt, ho°y ez a törvényjavaslat hasonlít a többihez abban a tekintetben, hogy megint széleskörű felhatalmazást ad az egyik reszortminister urnák, olyan széleskörű felhatalmazást, (Mándy Samu: Már megváltoztatták!) hogy a kormánypártnak vezető egyénei is aggályukat fejezték ki a bizottsági tárgyaláskor, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Már nincs benne! — Felkiáltások a jobboldalon: Hol van?) hogy miért szükséges ez a felhatalmazás. (Mándy Samu: Meg lett változtatva!) Megállapították a túlsó oldalról is a bizottsági tárgyalásnál azt, hogy ez nem is annyira adó, mint inkább illeték, ennek illetékjellege van. Ezek a megállapítások azonban természetszerűleg közelebbi konzekvenciák levonásával azután nem jártak. Én már a kiinduló pontjában is 'tévesnek ítélem ezt a törvényjavaslatot, például az autobuszvállálatokra vonatkozólag, mert azokat egyszerűen, ridegen és hidegen, — ugy. mintha nem is a közlekedésügyi minister szólna hozzánk — üzleti vállalkozásoknak tekinti, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Emberbaráti, fílantrópikuis intézménynek tekintsem?) egyszerűen üzleti vállalkozásoknak kereszteli el ezeket a vállalkozásokat. Kifogásolom azt, hogy ez a törvényjavaslat az egész vonalon igazságtalan, Ha az adóelmélet szempontjából nézem, akkor meg kell állapitanom hog-y az nem általános, akkor meg kell állapitanom, hogy nem arányos és meg kell állapitanom azt, hogy árt a nemzetgazdaságnak, mert határozottan akadályozza a forgalom kifejlődését. (Felkiáltások a jobboldalon: Ezt már nem lehet mondani! ~ Zaj!)