Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. 3. §-a a jövőre nézve megállapít, azonban ez a különbség, amely mutatkozik a mostani törvényben tervezett adó és a régi közlekedési adó között, ezt egy összegbe véve az összes autótaxikra nézve, egy meglehetősen jelentékeny összeget tesz, ki, de ha ezt a különbséget az autótaxik által megtett egy-egy útra nézve osztanánk el, az olyan csekélynek mutatkoznék, hogy ennek alapján mi nem követelhetnénk jogosan a gépkocsik menetdíjának leszállítását. Azért vette be a bizottság a már általam felolvasott szöveget, hogy a javaslat 3. §-ának ez a megállapítása az autótaxikra nem vonatkozik teljes egészében, hanem a jövőben is az adót felemelheti a kormány olyan magasra, amilyen magas összeget az autótaxikra eddig nehezedő közlekedési adó kitett. Erre vonatkozólag állapítja meg szintén az együttes bizottság, illetőleg a kereskedelemügyi minister ur kijelentése, hogy erre nézve a fővárosnak visszatérítést engedélyezhet. AÄ együttes bizottság a 12. §-ra vonatkozólag egy uj szöveget hozott javaslatba. A 12. §. ugyanis a jogorvoslatról szólt és itt csak a közigazgatási bíróságról volt említés téve. Az együttes bizottság erre vonatkozólag megnevezi az alsóbb forumokat is és kimondja, hogy: »A közúti gépjárművek közúti adónának jogossága és mérve, valamint az adókötelezettség megszűnése tárgyában hozott határozatok a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához fellebbezhetek. A közigazgatási bizottság adóügyi bizottságának másodfokú határozatai ellen a m. kir. közigazgatási bírósághoz van panasznak helye«. A 13. $. meghatározza azt az alapot, amelybe ezt az adót befizetni kell, ez az Országos utfejlesztési alap. Erre vonatkozólag '" is egy módositást ajánlott az együttes bizottság, amely módosítás kimondja, hogy »addig is, amig e részben a megalkotandó közúti törvény részletesen nem intézkedik, ez a törvény eredménye egy céladót kivan teremteni, amely kizárólag a közutak jobbkarban tartására lesz fordítandó«. A 14. §. pedig a törvény hatályba lépésének időpontját határoza meg, amely 1928. évi január hó 1-től kezdődnék. Ezekben voMam bátor a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben ismertetni s tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Flnök: Szólásra következik? Fitz Arthur iegvzőí Szil ápvi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! (Halljuk! jobfelol.) Ezt a törvényjavaslatot az együttes bizottságokban állandóan tanácskozókéntelen és határozatképtelen üléseken tárgyaltuk le. (Erdélyi Aladár: Na! Na! Én is ott voltam!) így is előfordultak. Érdekes megfigyelni, hogy miközben minden képviselőválasztás után az egyes bizottsági taghelyekért valóságos tülekedés folyik és a pénzügyi bizottságba való bejutás nem tudom minő nehézségekkel jár, eközben a pénzügyi bizottságnak, tehát a legfontosabb bizottságnak tagjai sem tartották kötelességüknek, hegy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál állandóan jelen legyenek. (Erdélyi Aladár: Tévedni méltóztatik! Ott voltunk! A kénviselő ur két óráig beszélt, mi nem is juthattunk a szóhoz! Ez az igaság! Tagja vagyok a bizottságnak, tehát tiltakozom ellene! — Zaj. — Gáspárdv Elemér: Ott voltunk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! ülése 1927 november 18-án, pénteken. 429 Szilágyi Lajos: Megismétlem: állandóan határozatképtelenség volt, állandóan határozatképtelen bizottság tárgyalta a javaslatot! (Erdélyi Aladár: Én meg bizonyítani fogom az ellenkezőjét a képviselő úrral szemben.) Ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak. (Erdélyi Aladár: Be fogom bizonyítani!) Akkor a képviselő ur tudva valótlant állit... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Szilágyi Lajos képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom! Szilágyi Lajos: ... mert a legfontosabb szavazásoknál a ministeren kivül hárman voltunk jelen. A képviselő nr sem volt jelen, nem tudom mi érdeke van ezt letagadni. (Erdélyi Aladár: Nem tagadom le, de nem lehet a bizottságokról ezt mondani!) Nem tudom, hányadik törvényjavaslat már ez, ahol kormánypárti részről senkit sem látok feliratkozva és nem látok a törvényjavaslathoz hozzászólani. Nem tudom, hogy ez a törvényjavaslat is azoknak a törvényjavaslatoknak sorsához fog-e csatlakozni, amelyek itt letárgyaltattak, de én mindenesetre belemegyek a dolog részleteibe is és mindenekelőtt megállapítom azt, hogy féléven belül most már másodszor vagyunk abban a helyzetben, hogy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amely a gépjárművekkel vonatkozásban van, legutoljára június 27-ikén tárgyaltuk itt a benzinnek szesszel való kötelező keverését és érdekes most hónapok után visszaemlékezni arra, hogy akkor a kereskedelemügyi minister ur arra hivatkozott, hogy a törvényjavaslatnak elsősorban és főképen pénzügyi vonatkozása van, arra hivatkozott, hogy a szesz értékesítésénél nehézségek keletkeztek és hogy a szesz értékesítése a fő és döntő szempont annak a törvényjavaslatnak elfogadásánál; neki pedig, mint kereskedelmi ministernek, mint az autobolizms ministerének nem volt más teendője, mint azt ellenőrizni, hogy vájjon ez az uj keverék ártalmas-e a motor járművekre és mivel ő meggyőződött arról, — kísérletek, laboratóriumi és gyakorlati kísérletek, külföldi példák bizonyították — hogy nem ártalmas a motorművekre, ebből kifolyólag a kereskedelmi minister ur hozzájárult ahhoz a törvényjavaslathoz. Én akkor aggodalmaimat fejeztem ki s amint jegyzeteim mutatják, először is keveseltem a kiséri eteket, amelyek végrehajtattak; kételkedtem abban, hogy ez a törvényjavaslat egyáltalában keresztülvihető és megállapitoltam, hogy az ujabb megkötöttséget, ujabb terhet is jelent a gépkocsitulajdonosokra és rámutattam a hátrányra, hogy ilyen keverék alkalmazása mellett ugyanarra az útra több motorhajtó anyagot kell majd az útra elvinni; rámutattam arra, hogy a folyadéknak vizzel való esetleges érintkezése még nagyobb hátrányokkal járhat, mint eddig; végül pedig aggodalmaimat fejeztem ki, hogy az a bizonyos hatósági ár, amely a szesszel kevert benzinre vonatkozik, majd magasabb lesz, mint az eddigi hajtóerőnek az ára. Persze minderre azt a választ kaptam, hogy a kereskedelemügyi minister ur mindent megfontolt és a többség természetesen a törvényjavaslatot megszavazta. Most én nem tudom mi történt, az elmúlt hónapok óta, de azt hallom, hogy óriási felsülés történt. Velünk megszavaztattak egy kellőleg elő nem készített törvényjavaslatot, amelyet állítólag nem tudnak életbeléptetni; állítólag az a nevetséges helyzet, — majdnem hahotázni lehetne ezen, ha nem volna szomorú a törvényhozásnak ilyetén odaállitása — hogy állítólag nem 68*