Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-91

91. ülése 1927 november 18-án, pénteken. 428 Az országgyűlés képviselőházának í üzemben tartott gépjárművek után fizetendő adótétel nagyságát határozza meg; és ki­mondja, hogy bármely gépjárműre negyed­évi (érvényességgel 30 és 40 pengő között, esak motorkerékpárra negyedévi érvényességével 5—10 pengő között, bármely gépjáró műve 24 órai érvényességgel 2—1 pengő közötti adó­összeg fizetendő. A 4, és 5. §-oikra vonatkozólag törvény­szerkezeti szempontból azt kivan ta a bizott­ság,, hogy azok egymással felcseréltessenek, így tehát a régi 5. \ most uj 4. § desz», amely a nemzetközi uti igazolvánnyal külföldről be­jövő gépjárművek közúti adóját állapítja meg az országban töltendő időtartamnak megfele­lően. És itt az együttes bizottság szükséges­nek tartotta közbeiktatni, hogy a gépjárómű nagyságára való tekintet nélkül ezek adója átalányösszegben állapitandó meg. Az uj 5. § adja meg a tulajdonképeni fel­hatalmazást a kereskedelemügyi ministernek, hogy rendeleti utón állapithassa meg az egyes járóműfajták után fizetendő adótételek nagyságát, valamint megállapít ja, hogy apénz­ügyministerrel és belügyministerrel egyet­értőleg intézkedhet a közúti adók kivetéséről és beszedéséről, nemkülönben a befizetés ellenőrzésének módozatairól. Itt az együttes bizottság szükségesnek tartotta egy uj bekez­dés beikatását, amelyben kimondja, hogy ab­ban az esetben, hogyha az adó-lóerők kiszámí­tására vonatkozólag egy uj képlet adódnék az adótechnika fejlődése következtében ebben az esetben csak az adózók hátránya nélkül le­het rendeleti utón az adótételeket megváltoz­tatni. Ha azonban az adózók hátrányára tör­ténne a képlet által kiszámított lóerő ebben az esetben annak megváltoztatásához törvényes felhatalmazás szükséges. A 6. §. megállapít jai, hogy ki köteles fizetni az adót, és kimondja, hogy az köteles az adót fizetni, akinek nevére a gépjármű forgalmi engedélye ki van állatva, A 7. § a fizetés időpontjáról gondoskodik. Az eredeti törvényjavaslat félévenkénti előre való fizetésről intézkedett. Az együttes bizott­ság azonban helyesebbnek tartotta, hogy ugy, mint a többi adóknál, itt is a negyedéven­kénti adófizetés hozassék be és az egész sza­kasz ennek megfelelően módosíttatott. A 8. §. arról intézkedik, hogy mikor szű­nik meg az adózás kötelezettsége és kimondja, hogy akkor, amikor a gép járóműnek haszná­laton kivül való helyezését a tulajdonos az illetékes hatóságnál, a forgalmi engedélynek és ia hatósági jelzések visszaszolgáltatása mel­lett bejelenti. Ennél a szakasznál az együttes bizottság azt a módosító indítványt terjesztette elő; hogy egy uj bekezdésként felveendő, hogyha valaki már egy megadóztatott autóval ren­delkezik és helyette egy uj autót vásárol, amely adózás tárgya még nem volt, abban az. esetben a régi autójára befizetett adó az újon­nan bevásárolt autóra nézve beszámítandó. A 9. § felsorolja a kivételeket, amelyekre ez az autóadótörvény nem vonatkozik. Itt is az együttes bizottság a második bekezdésnél a magyar királyi honvédség »különleges ren­deltetésű gépjárművei« helyett kimondotta, hogy a honvédség összes gépjáróművei a köz­úti adó alól mentesek. A 10. § eredeti szövege arról intézkedett, hogy az autótulajdonost abban az esetben, ha adófizetésével hátralékban marad, birsággal lehet sújtani. Ezt az együttes bizottság nem tartotta helyesnek és az egész bírságolást tö­rölni kivánja és helyette a rendes késedelmi kamatot kivánja behozni, amely havonkint 1%-ot tesz ki. A 11. <$> kimondja, hogy ezen közúti adón kivül az autókat semmiféle más adóval meg­terhelni nem szabad; kimondja azonban azt is, hogy ez a rendelkezés nem vonatkozik a személy- vagy áruszállítással üzletszerűen fog­lalkozó autótulajdonosokra, akikre nézve az utfentartási hozzájárulás a jövőben is meg­marad. Ennél a szakasznál meglehetősen erős vita fejlődött ki a bizottsági ülésben, különösen arra a tételre vonatkozólag, amely a székes­főváros bevételeit illeti és itt az együttes bi­zottság még pótlólag egy uj bekezdés felvéte­lét is javaslatba hozta, ami arról szól. hogy: »amennyiben a géperejű bérkocsik közúti adó­jának e törvényjavaslat 3. §-a alapján számí­tott évi összege az e kocsik által, e törvény életbeléptekor fizetett s az első bekezdés értel­mében megszűnő közlekedési adó évi összegé­nél kisebb lenne, e bérkocsik évi közúti adó­tétele az eddigi közlekedési adó évi összegének magasságában állapítható meg«. Ennek a szakasznak tárgyalásánál — mi­ként emiitettem — a vita odaterelődött, hogy a székesfővárosnak joga van a 784/1923. köz­gyűlési számú határozatával alkotott szabály­rendelet alapján a közúti járóművek után köz­lekedési adót szedni. Ez az adó is tulajdonké­pen megszűnnék e közúti adó behozatala alkal­mával és ennek az adónak megszűntével a fő­várost érzékeny károsodás érné, amikor azon­ban ezt a közgyűlési határozatot jóváhagyta a ministerium, már akkor is azzal a feltétellel hagyta jóvá, hogy ez csak addig maradhat ér­vényben és csak addig illeti meg a székesfő­várost, amig az uj közúti törvény erről egyéb­ként nem intézkedik. Mert hiszen mindig az volt a kormányzat elve, hogy az autók után szedhető bármilyen adó csak a kincstárt illet­heti meg. A főváros által eddig szedett közle­kedési adó megszüntetésének jogosultsága eh­hez képest kétségtelen. Az együttes bizottság azonban magáévá tette a kereskedelemügyi minister urnák a bi­zottsági tárgyalások során elfoglalt azt az álláspontját, hogy méltányos dolog a főváros­nak az akként elmaradó bevételeiért bizonyos mértékű kárpótlást adni. E méltányos kárpót­lás mértékének és módozatainak megállapítása későbbi tárgyalásokra van ugyan fentartva, a bizottság azonban e tekintetben is helyeslően vette tudomásul a kereskedelemügyi minister urnák ebben a kérdésben tett azt a kijelentését, hogy bár e kárpótlás összege az eddigi bevéte­lek teljes összegéig már azért sem terjedhet ki, mert a most megalkotandó autóadótörvény alapján befolyó jövedelem jelentékeny része előreláthatólag a fővárosnál kiágazó állami közutak modern rendszerek szerint való kiépí­tésére fog fordíttatni, ami a főváros számára igen nagy előnyöket fog biztosítani, mégis már most jelezheti a kereskedelemügyi minister ur, hogy a fővárosi autóbuszok által az állam ja­vára befizetendő adók összegét, valamint a fő­városi autótaxik által befizetendő adóknak a más kocsik adótételeihez viszonyítva mutat­kozó többletösszegét, a kárpótlás kérdésének tárgyalásánál a székesfőváros javára hajlandó lesz figyelembe venni. (Peyer Károly: Hol a konkrétuma Ebből nem lehet várni semmit! ígéret!) Az autótaxik a székesfővárosban ez idő­szerűit jóval magasabb közlekedési adót fizet­nek, mint amilyet ennek a törvényjavaslatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents