Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-90
2&£tfsá%##l^ $&$ déni, még akkor is. ha a konkurrencia ott a családtagokat jelenti. ' Amikor a ministeri indokolásnak ezt az: állandóan védekező állásponton lévő hangját olvasom, akkor önkéntelenül is eszembe kell, hogy jusson a vasárnapi antiszemita gyűlés egyik szónokának az az igen nagy felháborodással fogadott megállapítása, hogy a zsidó bankárok pénzén megválasztott többségnek meg kell fizetnie a választási költségeket. A zsidó bankárok és velük együtt testvéri egyetértésben a. bankok igazgatóságaiban ülő történelmi nevek* és közéleti előkelőségek kezén van ma a magyar ipar és a magyar vállalkozás. (Mozaás jobboldalon és a középen.) Elnök: Ha képviselőtársunk ezt az idézetet sértő célzattal mondta volna, azért kénytelen vagyok rendreutasítani. (Peidl Gyula: Volna!) Kéthly Anna: Hogy a bankokban zsidó bankárok és a történelmi nevek képviselői együtt ülnek, azt hiszem, ez olyan közismert tény, hogy ezen semmivel változtatni nem lehet. (Egy hanp a szélsőbaloldalon: Jó keresztény nevek!) Valamint azon sem, hogy a közéleti előkelőségek is a komoasz tanúsága szerint ott vannak. (Malasits Géza: Mi a sértés 1 ?) * Elnök: Képviselőtársunk azt az idézetet mondta, hogv a többség zsidó pénzen. választatott meg. Ezért utasitottam rendre s az ezért az idézésért történt rendreutasitásomat fentartom és kérem a képviselő urakat, méltóztassanak magukat ahhoz tartani, hogy az elnöki rendreutasitással szemben nincs felszólalás! (Bessenyei Zénó: Legalább tudnám, hol van az a zsi d ó ? — Pei dl Gyűl a : A b ai tár sai mondták! --- Berki Gyula: Mondják meg merre van? — Várnái Dániel:- Akkor milyen pénzen választották még magukat*?! — Tankovics János: Senkinek egv krajcárjába sem került a választásom! —-' Zai.) Kerém a képviselőurakat, méltóztassanak a közbeszólástól tartózkodni, mert különben erélyes intézkedéseket leszek kénvtelen igénybevenni! Várnai Dániel kéovi sel ő urat pedig azért, mert àz elnöki intézkedést kritika tárgyává tette, rendreutasítom! Kéthly Anna: TJjbpl csak azt mondom, hogy végig igazolni kívánja nia arát a niinisteri indokol munkáltatói érdekképviseletek felé ennek a törvénynek a megalkotásáért, mikor véges-végig ugvszólván íkivét el nélkül azt mondja: E kérdés szabályozása az illető érdekképviseletek meghallgatásával fos? történni, majd később ezt mondja: majd-gondoskodni fognak arról, hogy itt bizonyos díjak megállapítása túlságosan magasan ne történjék, mert ez a munkáltatók zsebére fog menni. Később aztán megint hivatkozik az érdekképviseleteknek különféle kívánságaira, amelvnek elvetését kénytelen a törvényjavaslatban a parlamentnek ajánlani, de megmagyarázza a dolgot és megvigasztalja őket, hogy ezt az elvetést miért esinálja. Hivatkozik továbbá arra, hogy bizonyos szakaszok és megállapítások miért maradnak ki a törvényből, az egyes érdekképviseleti testületek által előterjesztett bizonvos kivánságok, amelyek tilalmak szűkítését célozzák, miért nem voltak elfogadhatók; polemizál és védekezik az érdekképviseleti testületeknek azon megállapításával szemben, amely például a munkaidő-beosztásra vonatkozik, és hogy nem tehetett másként, azt azzal indokolja, hogy ez az egyezménytervezet az egyezmény szövegével állt volna ellentétben. Ennélfogva azt kell mondanunk, hogy nem kell sem faji, sem vallási kérdést felvetnünk és nem kell sem faji, sem vallási kérdést csinálni abból, amikör megKÉPVISELÖHÁZT NAPLÓ. VI. állapítjuk, hogy aómagyar nmnkaltátdi éffctefe* képviseletek kezében a magyar szociálpolitikai alkotások sorsát nem nagyon jó helyen tudjukés ha a ministeri indokolás olyan nagyon fontosnak tartja a védekezést ezek előtt a munkáltatói érdekképviseletek előtt, ez már egymagában lerontja előttünk a javaslatnak, a szóbanforgó törvényalkotásnak értékét. Ezt a véleményünket még inkább alátámasztja a bizottsági indokolásnak egy odavetett mondata, amely szerintünk nem egészen ok és nem egészen cél nélkül azt ä kívánságot veti fel, hogy a javaslat elfogadása után a végrehajtásra vonatkozó rendeletek ne várassanak soká magukra. Különös, hogy ezt most végre hivatalosan; is megállapítják. Például a bányatár sláda* pénztárak egyesítéséről szóló törvény végrehajtási utasítására nézve is majdnem esztendőkig forogtak fenn nehézségek és ha •••már-a. törvény megalkotását az érdekképviseletek megakadályozni nem tudták is, ha a harcbaszállás a törvény ellen elegendő sikerrel nem végződött is, a harc még sem ül el a törvény megalkotása, a törvény szentesítése után, har nem tovább folytatódik és most már a végrehajtási utasítás köré halmozódik. Hosszú parlamenti és ministériumi sürgetés után sikerült például a bányatársládápénztári törvényt, a törvény holt betűit a végrehajtási utasítás révén életre galvanizálni. De ezzel nem akarom azt mondani, hogy most már a végrehajtási utasitásban ázzál a törvénnyel minden rendben van, csak azt mondom, hogy ha maga a bizottsági indokolás szükségesnek tartja, hogy a parlament és a kormány figyelmét felhívja, hogy ezzel a törvényjavaslattal, illetőleg annak idején majd törvénnyel kapcsolatban a végrehajtási utasításra vonatkozó rendeletek soká ne várassanak magukra, akkor el lehetünk készülve arra, hogy ez a törvény is korlátozott ható erejében is majd csak hoszszu huza-vona után fogja érvényesíthetni hatását. •• A ministeri indokolás egy helyütt hivatkozik az emberiesség parancsára. A 16. oldalon azt mondja, hogy (olvassa): »Az emberiesség narancsa, hogy a munkaadó a gyermeket, a fiatal korút, a nőt az ilyen túlzott és megnertt engedett követelményekkel szemben nemcsak általánosságban, de egyenként is megvédje.« Mármost az. hogy egy ilyen törvényi a vaslatnak tárgyalésára egyáltalán szükség volt. en-> nek a megalkotására egyáltalán sor kerülhetett, már magában is igazolja azt, hogy azemberiesség parancsára hivatkozni a kapital izmussal szemben énen olyan felesleges és meddő fáradozás és erőlködés, mint ha farkasok elé csecsemőt tennének ki és arra kérnék őt. hogy ne bántsák azt a gyermeket. A munkáltatói érdekképviseletek, amelyek úgyszólván ai legtöbb esetben kizárólagosan jutnak egy-egy szociálpolitikai alkotás tárgyalásánál, vagy tervezésénél meghallgatásra, az eddig tárgyalt összes szociálpolitikai javaslatokkal szemben felvonultatták a nyíltan felállított és a kulissza mögötti ágyúikat. A legfőbb érvük volt a magyar ipar teljesítőképességének féltése, valamint a munkások és a munkáltatók közötti szabad egyezkedés elve;, Pedig a gazdasági liberalizmusnak az a rablógazdálkodási formája, amely minálunk dívik s amelyhez az állam a maga teljes hatalmával asszisztál olyan formán, hogy érdektelenséget jelent ki az erősek felé és öklöt mutat a gyöngék felé, {Peidl Gyula: Ugy van! TTgy van!) egyre pusztitóbb mérveket ölt minálunk. A munkáltatói érdé63