Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-90

3Ö4 2* országgyűlés képviselőházának 90. lyek kártalanítva lettek. Ne méltóztassék félreérteni; ha ez a szám kicsi is, de mutatja azokat a baleseteket, amelyeket nem lehet meggyó^yitani, amelyek megmaradnak, mint balesetek, amelyek után életjáradékot élvez az illetőd amelyeket kártalanított baleset után élvez a balesetet szenvedett. A biztosítási törvény szerint, ha valakit baleset ér, az illetőt először betegségi számlára kell gyógyítani, gyógykezelni kell 10—15 héten keresztül és csak amikor az orvosi tudomány már nem képes meggyógyítani, akkor teszik át baleseti számlára és akkor a törvény szerint életjáradék jár annak, aki munkaképességét visszaszerezni nem tudja. Kártalanítási balesetről beszélek, olyan balesetről, amelyet az orvosi tudomány nem tud megszüntetni amelynek következtében megmarad rokkantnak az illető egyén. 3921-ben 3325 ilyen kártalanítási baleset volt, 1922-ben ez a szám felugrott 5000-re. 1926-ban Dedig 5542-re. Ez a szám óriási haladást, 10—20%-os emelkedést mutat évről-évre és nem tudjuk, hol fog megállani a .súlyos baleseteknek ez a veszélyes emelkedése. Arra vonatkozólag, hogy micsoda balesetek ezek, amelyek ilyen súlyosak, engedjék peg, hogy csak egy számot mondiak: ez is teljesen mes; fogja győzni a törvényhozást arról, hogy milyen súlyos balesetekkel állunk szemben. Ezek közül a balesetek közül az olyan balesetek, amelveknél jobbkezét veszti el a munkásember, 22%-ra rúgnak^ azok a balesetek pedes', amikor a balkéz vész el, 20-%ot tesznek ki. Méltóztassék elgondolni, hogy mi az, ha leszakítja a gép valakinek íobb- vagy balkezét. Az ilyen balesetek több mint 40%-ot tesznek ki. Ha vizsgálom a kérdéat a munkaképesség szempontjából, azt látom, hogy az összes baleseteknek 54 % -a m részi eges, vagy teljes munkakentei enséererel jár. Ezek tenát az ipar rokkantjai, ezek a. legsúlyosabb rokkantsági esetek. Ha az ifjúság szempontjából nézem a kérdést- ha a 18 éven aluli gyermekeket veszem, látom, hogv ezek ebben a számban 16%-kal vannak képviselve. Ha a multat nézem, a 10 évvel ezelőtti gyermekeket, akik elvesztették kezüket vagy lábukat, ezek a gyermeknanszám után járó járadékot kapják esrész élptük végéig. Ha egy tanonccal megtörtént, hop-y kezét levágta a gén akkor a balesetbiztosítási törvénv szerint- csak az a napszám jár neki egész élete végéig, amelyet ő gyermekkorában élvezett. Az a tanoncfiu, akinek R kezét 14 éves korában leszakította a gép, elélhetett 70 éves korig is és akkor is csak azt a járadékot élvezte egész életén keresztül, amely a gyermekűapszám után járt neki. Ez egvike volt a legsúlyosabb igazságtalanságnak és ezt hála Istennek a mostani törvényjavaslatban teljesen sikerült kiküszöbölni. Pedig olyan plauzibilis, olyan egyszerű igazság és mégis — sajnos — 20^30 esztendeig kellett várni, amig ezt az óriási igazságtalanságot a magyar törvényhozás revízió alá vette és helyesbítette. De épen azért, mert a fiatalkorúak védelme olyan fontos és lényeges kérdés, van egy kifogásom is a törvénnyel szemben, amelyet nem látok megnyugvással, amel vet szerintem nem olyaíi gondos szociálpolitikai elővigyázattal hoztak meg, amilyenre szüksége vàn a magyar törvényhozásnak, mert az a törvény, ameívet helyes szociálpolitikai alkotásként iktattunk be a törvények közé legutóbb, ellentétben áll ennek a javaslatnak egyik-másik paragrafusával. A sok közül pl. a 6. §-t emliülése 1927 nwentbet 17-én, ősütörtökm. tem fel, amely azt mondja, hogy (olvassa): »Az 1. $ 2. pontjában megjelölt üzemekben földalatti munkára tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorút alkalmasságának orvosi bizonyítvánnyal igazolása esetén is csak az illetékes bányakapitányság engedélyével és csak meghatározott munkakörben szabad alkalmazni«. Méltóztatnak tudni, hogy az orvos maga megítélheti a fiatalkorúnál, hogy testileg egészséges-e, a tüdeje és más egyéb testrésze egészséges-e, ezt mind meg lehet állapítani, az azonban már nem igaz, hogyha az illető egészséges, kellő ügyességgel is képes a földalatti munkánál, a bányában vagy a gép mellett ;. dolgozni, ahol pillanatok alatt leszedheti a gép az illető kezét. Ehhez nem elegendő, hogy az illető fiatalember egészséges, pirospozsgás legyen, de tapasztalat is szükséges hozzá, hogy borzasztó veszély ne érje. Az ilyen balesetek megelőzésére szükségesek bizonyos tapasztalatok és én a tapasztalatlan gyermeket nem tudnám nyugodtan a gép mellé odaállítani, még ha az orvosok meg is állapítják róla, hogy egészséges és nincs különösebb, baja. •• Nekünk védelmeznünk kell a fiatalembert és csak azért, mert egészséges, nem szabad odadobnunk áldozatul; ezért ez ellen a paragrafus ellen nekem aggályaim vannak. De tovább megyek. A 12. § azt mondja, hogy (olvassa): Az 1. §-ban megjelölt üzemekben és vállalatokban gyermekeket, fiatalkorúakat és nőket éjjel foglalkoztatni tilos.« Ez nagyon helyes, hozzáteszi azonban mindjárt, hogy (olvassa): »A jelen törvény értelmében éjjelnek kell venni az este 10 órától reggel 5 óráig terjedő időszakot.« Aki figyeli saját magán, hogy mit jelent reggeltől estig dolgozni, hogy mit jelent az esti munka, és a délelőtti munka, az. értékelni tudja, ha a gyermeket este 10 óráig foglalkoztatják. Ha semmit sem dols-ozik délelőtt az illető, tisztán maga az, hogy késő estig dolgoznia kell, magában véve is fárasztó. Ha kellő^ bátorságom volna ahhoz, hogy a t. Képviselőház drága idejét igénybe vegyem, ismertetném a baleseti statisztikát, amely megmutatja, hogy miképen alakul a balesetek száma a gyermekeknél, nőknél és férfiaknál, ha későn is dol^^znak. Ëz megmutatja, hogy este a leg-^ nagyobb a balesetek lehetősége, a balesetek ja varésze az esti órában történik, a gyermekekéi délután 5 óra utáni időkben történik, amikor fáradtak, amikor munkaerejüket és figyelmüket már feláldozták a munkában. Ez olyan súlyos probléma, amelyetkeresztéuvszociális-politikus, aki az evangélium szellemében akar dolgozni, nyugodtan alá nem irhát és nem iktathatja törvénybe. Még a régi ipartörvénynek, az 1884. éviXVII. tc-nek rendelkezései is valamivel emberségesebbek, mint amit mi ma törvénybe akarunk iktatni. Ennek a törvénynek 65. §-a azt mondja (olvassa): »Éjjeli munkára, azaz esti 9 órától reggeli 5 óráig 16 éven aluli tanoncok általában nem alkalmazhatók: oly iparágaknál azonban, melyek üzése éjjeli munka nélkül fennakadást szenvednek, az iparhatóság — tekintettel a tanonc testi fejlettségére — megeneredheti, hogy a 16 éven aluli, de 14 évesnél nem fiatalabb tanoncok a 64. §-ban megszabott munkaóráknak legfeljebb felét éjjeli munkában dolgozzák le.« Ez a régi törvény nem az esti 30, hanem az esti 9 órában állapítja meg a határt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nékünk tehát nem szabad visszafelé mennünk. Este 10 óra olvan időpont, amikor egy gyermeket nyugodt lelkiismerettel