Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-90

Az országgyűlés képviselőházának PÔ. nem lehet éjjeli munkában gép mellett meg­hagyni. Akármilyen fontos legyen a gyermek­munka a magyar gyáriparnak, arra mégsem szabad felhasználni, hogy az ipar deficitjét a gyermekmunkával próbálják pótolni. Az éjjeli munkára a kifejlett férfi, és a védett, meghatá­rozott időben a felnőtt nő alkalmas lehet, a gyermeket, a fiatalkorút azonban nem enged­ném be a .gyárba éjszaka, vagyis este 8 óra után vagy reggel legkorábban 6, de inkább 7 óránál előbb. Szerintem ellenkezik a keresz­tény-szociálpolitika elveivel és az evangélium szelemével, ha ettől eltérnek. A keresztény szociálpolitikának aprópénzre váltása azt kö­veteli tőlünk, hogy olyan törvényjavaslatot, amely' ezt figyelembe nem veszi, ne hagyjuk szó nélkül. Rendes, normális gondolkozás sze­rint á gyermeket nem lehet este 8 óra után bevinni a gyárba és nem lehet bevinni koráb­ban sem, mint reggel 7 órakor. Mint már emii­tettem, annak idején az ipartörvény revízió­jánál sok szó esett érről, és akkor az ipari érdekeltségek teljesen ellene voltak, hogy az ipartörvénynek ezt a szociális részét elfogad­ják, ellene voltak, ho<?y.a nők és gyermekek munkáját, munkábavételét szabályozzák. Azok a gondolatok, amelyeknek én egyszerű szószó­lója vaeryok. már akkor felmerültek. A balesetek terén végtelen örömmel kell megállapítanunk/ hogy nagy csökkenés mutat­kozik. Az 1907—1920-as időszakban a fiatal­koruakra a balesetek 23%-a esett, mig most Örömmel látjuk, hogy legutóbbi statisztikai ki­mutatás szerint 1994-ben a balesetek száma lecsökkent 16%-ra. Ezt az örvendetes fejlődést le kell szögezni, azt gondolom azonban, hogy az ipari felügyelők révén még mindig tovább lehet fejleszteni mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a keresztény kormány megtett-hogy mi is eljussunk odáig, ahol az európai államok vannak. A nyugateurópai államokban ugyanis a 20 éven aluli fiatalkorúakat ért balesetek alig teszik ki 5%-át az összes baleseteknek. Méltóztassék megengedni, hogy még a nőkre von átkozni a ÍT elmondjak egy-két ada­tot. (Halljuk! Halljuk!) A nők részvétele az ipari munkában rendkívül fontos, rendkivül lényeges. Vannak iparágak, amilyenek a tex­til-ipar és más inarágak, ahol a nők munkájá­nak nagy jelentősége van, mert akárhányszor fölíMmuliák ezeken a területeken a férfiakat is. Ezekben az iparágakban a nők foglalkoz­tatási arányszáma is felülmúlj íl cl férfiakét. Ha nézem a balesetek statisztikáját, azt látom, hogy a textiliparban a balesetek 33%-a a nő­ket éri. a tisztító iparban a balesetek 66%-a a nőket éri, a sokszorosító iparban 24% sújtja a nőkpt. Általában a nők részesedése a baleseti sta­tisztikában csak 7%-ot tesz ki. Láthatjuk az óriási ugrást, hogy a nők ezekben az inarágak­ban milyen súlyos baleseteknek vannak kitéve. Ha arra gondolunk, hogy ilyen baleset négy-öt gyermekes asszonyt is érhet, mondjnk elveszti egyik kezét, egyik lábát, vagy mindkét lábát, — mert hiszen, mint a statisztikából tudjuk, az ipari balesetek 40%-a igen súlyos, az^ egyik vagy másik végtag elvesztésével végződik — akkor nyilvánvaló, hogy mennyire fontos a nővédelem. Méltóztassék elképzelni egy olyan asszony helyzetét, aki saját maga kezemunká­jából kénytelen megélni; mi lesz vele, ha il ven nagy szerencsétlenség éri. Már pedig a nőket akárhányszor több baleset sújtja az iparban, mint magukat a férfiakat. A törvénynek egy másik paragrafusa a ülése 1927 november 17-én, csütörtökön. 395 földalatti munkával foglalkozik és megengedi, hogy bizonyos feltételek mellett az illető fiatal­korút földalatti munkára is felhasználják. Eb­ben a tekintetben legyen szabad fsak egy sta­tisztikai adatra rámutatnom: a bányákban az összes baleseteknek 20%-a az ifjúsági balese­tekre esik. Ez azt mutatja, hogy épen a bányák­ban igen jelentős számot érnék el az ifjúsági balesetek. . Van még néhány paragrafus, amelyet csak aggodalommal iktatnék be a magyar törvény­hozásba, s amelyekre nézve fentartom magam­nak a jogot, hogy a javaslat részletes tárgya­lásánál megfelelő módosító inditványt tegyek. Most már csak azzal akarom befejezni beszé­demet, hogy, amint az én igen t. Rothenstein Mór képviselőtársam is mondottá, ezek a javas­latok, amelyek itt előttünk fekszenek, ha tör­vényerőre emelkednek is, csak ugy lesznek ha­tásosak, ha végrehajtásuk tényleg a kereskede­lemügyi minister ur kezében marad és ha ő olyan szervet létesít, amely a paragrafusok megvalósulását elő is mozditja és azokat végre is hajtatja. Azonkívül, ha kifogást lehetne tenni a tör­vény megszerkesztése ellen, az lehetne a meg­jegyzésem, hogy a paragrafusok 40%-ának vég­rehajtása külön rendeletekre van bizva. A vég­rehajtás rendkivül nehézkes, ha mindenféle rendelettel kell magyarázni a törvény para­grafusait. A törvénynek az a rendeltetése, hogy vilá­gosan és röviden szabja meg az intézkedést, mert ha minden paragrafusnál egy csomó ki­vétel van, ha minden paragrafust rendelettel kell magyarázni, a végrehajtás rendkivül ne­hezen megy. Annak, hogy Magyarországon ne­hezen megy a törvények végrehajtása és sok törvény ma sincs végrehajtva, az a magyará­zata, hogy a törvények megszerkesztése na­gyon komplikált, a végrehajtási utasítások, a magyarázatok olyan bonyolultak, hogv akár­hányszor el se tudják olvasni, akik végrehajt­ják és akárhányszor meg sem értik a végre­hajtási utasítást. Ha ezeket a viszonyokat összehasonlítom az olasz parlament, az olasz kormányzat alkotásaival, például a munka­alkotmán vával, ott azt láthatjuk, hogy az in­tézkedések világosak és egyszerűek s azok fe­lelősséggel való végrehajtása alkalmas egyé­neknek személyi, egyéni felelősségére van bizva. (Malasüts Géza: Magának tetszik, amit az olaszok csinálnak, de nem mindenkinek!) Nálunk ez az egyéni felelősség nincs kifejd lődve, nálunk tologatják ide-oda az aktákat, hivatali függőségénél fogva senki sem mer önállóan cselekedni, nem meri önállóan ma­gyarázni a törvényt és nem mer a saját fele­lősségére intézkedni, mert a törvénynek sok mindenféle kibúvója van, amelyek lehetet­lenné teszik a törvénynek helyes szellemben való végrehajtását. Ezzel szemben inkább rá­bíznék akárhánv kivételt azoknak elbírálására, akik ott dolgoznak a vidéken és ott hajtiák végre a törvényt. Ismétlem tehát, ha a törvény ellen kifogást lehetne tenni, ez az, amit a ke­reskedelemügyi minister urnák figyelmébe ajánlhatok. Az iparfelügyeletnél egypár percre meg­állva, meg kell állapitanunk: ki van zárva, hogy amig az iparfelügyelet ügye a régi törvé­nyek alánján van rendezve, az iparfelügvelők mai rendszere és mai személvi státusa kénes legyen ezeknek a szociálpolitikai javaslatok­nak javarészét is végrehajtani, amelyeket most egymásután hoztunk. Ki van zárva, hogy ezt a nagyszámú javaslatot, amelyét az utóbbi

Next

/
Thumbnails
Contents