Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-89
r Az országgyűlés képviselőházának 89. ülése 1927 november 16-án, szerdán. 377 arról, hogy milyen kétségbeejtő helyzet van az országban. Nagyon kérném tehát a t. Házat, hogy ezt a kérdést ne vegyék oly egyszerűen, ne legyen csak szólam az, hogy a szociálpolitikai gondolatokkal foglalkozunk, hanem öltsön is testet a gondolat. Az államnak van módja máshol takarékoskodni, de ezen a téren, ahol a nyomorúság okát kell kutatni, takarékoskodni nem szabad. Takarékoskodjék az állam más területen, ott, ahol lehet, erre azonban pénzt kell adni, hiszen a világon minden valamirevaló államban igen nagy súlyt helyeznek erre. Utalok az ipari és mezőgazdasági munkások sorsára és különösen arra, hogy iparunk bizonyos fokig hanyatlott. Utalnom kell arra is, hogy a mezőgazdasági népesség jórésze nem talál munkaalkalmat. Ezek oly végzetes társadalmi problémák, amelyeket kutatnunk, vizsgálnunk kell. Ha az állam nem áll rendelkezésünkre, akkor mindenkinek a maga tudomása szerint kell megitélnie, hogy pl. Békésben. Csanádban vagy másutt mennyi munkanélküli van, hiszen nincsen statisztikai felvétel s akkor nem tudjuk megbízhatóan áttekinteni a kérdést, holott minden komoly vizsgálódás alapja a statisztika lehet. A statisztikával látjuk tisztán a bajokat, csak ezzel tudunk a bajokat előidéző okokra rámutatni és azután segiteni. Most kiterjesztés hozatott be a lakásstatisztikára nézve, de ez sem öleli át oly részletesen a kérdéseket, mint ahogy pl. a fővárosi Statisztikai Hivatal kezeli az adatgvüjtést. Az adatgyűjtést ki kellene bővíteni a részletekig, mert hiszen ma csak a fővárosi lakásokra nézve tudjuk megállapítani, hogv hány egvszobás hány kétszobás, hány konyha-, előszoba- és fürdőszobanélküli lakás van és hányan laknak azokban, de az állam az országra nézve nem nyújt pontos adatokat. Ebben a munkatervben van egy kis örvendetes javulás az előző állapothoz képest, de szeretném, ha az adatgvüjtést nemcsak a húszezer lakoson felüli közületekre terjesztenék ki, hanem az összes falvakra, hoay mindenhol tisztán lássuk a lakásviszonyokat nemcsak azért, mert az otthon a legelső feltétel ahhoz, hogy nyugalom és megélhetési lehetőség legyen, hanem azért is, mert a közegészség-ügyi problémák, amelyekről oly sokat beszélünk, csak ezen pontos statisztika által vizsgálhatók és oldhatók meg. Tudjuk, hogy milyen betegségek pusztitanak a legborzalmasabb arányokban a magyar nép közt, pusztulnak a csecsemők, a felnőttek, de hogy valami intézkedést tehessünk, ahhoz okvetlenül szükséges, hogy oontosan megállapítsuk a betegségek statisztikáját, a családok életkörülményeit stb. Csak igy lehet a közegészségügvi kívánalmaknak megfelelni, hogy megakadályozhassuk többek közt a pinceodukban való lakást, hiszen az egészség egyik legnagyobb követelménye a megfelelő lakóhely. Vannak lakások, melyeknek úgyszólván ablakuk is alig van, úgyhogy a napsugár azokba he sem hatolhat. Ha tehát komolyan vesszük a kérdéseket, méltóztassék a statisztikai adatgyűjtést kiterjeszteni. Épen erre való tekintettel a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): »A képviselőház utasitja a kereskedíelemüo-yí ministert. hogy a Központig Statisztikai Hivatal legközelebbi munkatervébe vegye fel a szociális viszonyokra vonatkozó statisztikai anyag gyűjtését és feldolgozását és elsősorban az ipari munkások, magántisztviselők, alkalmazottak és mezőgazdasági munkások KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. életviszonyairól készíttessen szociális statisztikai felvételt és azt időről-időre ismételje meg« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Engedje meg a t Ház, hogy most még kérdést intézzek egy statisztikai ügyre vonatkozólag is. Ugy vagyok értesülve, hogy itt a parlamentben van a Magyar Szociográfiai Intézet, melynek elnöke gróf Teleki Pál. Kiadmányainak vezérképviselője egy Quittner nevű ur, aki e$ry statisztikai lapnak, amely a magyarországi népességi és vallási statiszta kát dolgozza fel, egy példányért kap 5 fillért s ő mint fővállalkozó egy ilyen lap kiállításáért egy fillért fizet az alkalmazottainak. Ezek az alkalmazottak a magántisztviselők soraiból kerülnek ki. Egy óra alatt ilyen lapból 20 darabot lehet elkészíteni, a tisztviselő tehát keres óránként 20 fillért, mig a vállalkozó keres óránként minden tisztviselő után 80 fillért. (Peídl Gvula: Munka nélkül!) Igen munka nélkül! CRothenstein Mór: És ezt egy összegben fizetik ki?) A Szociográfiai Intézet- amely itt van a házban, megkapna á Statisztikai Hivataltól az anyag feldolgozását Quittner vállalkozó néven, ez pedig beállit ide embereket- akik keresnek 20 fillért egy óra alatt, ez a Quittner pedig megkeres óránként 80 fillért minden egyes ember után. (Zaj a jobboldalon és a Tiözenen.) Nem tudom mi ez hogyan lehetséges az, hogy a Statisztikai Hivatal albérletbe ad ki ilyen vállalkozónak ilyen munkát. (Zaj.) mert ha van neki ilyen feldolgozandó anyaga, akkor ilyen közvetitő kizárásával (Iaazl U ay van!) kap elég munkaerőt és feldolgozhatja. Errevon atkozóla g kérek felvilágosítást, mert erről én hallottam és itt van egy hosszú levél 1 , amelyben kétségbeesetten panaszkodnak- hogy borzasztó, hogyan vannak ezek az emberek kizsákmányolva, az a közvetitő pedig szénen keres ezen a munkán, holott a Statisztikai Hivatalnak alkalma volna magának is alkalmazni embereket- és nem adni módot arra, hngy ezek az emberek ki legyenek használva. Ké^em javaslatom elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Flnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Früh wir th Mátyás ! Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Képviselőház! Az igen tisztelt előadó ur röviden ugyan, de kiterjeszkedett mindazokra a kérdésekre, amelyek nagyrészben e jelentés alanelvének tekinthetők. Örülök annak, hogy eközben az előadó ur nemcsak az eredeti jelentésben foglalt ideákra tért ki, hanem a bizottsági tárgyalás folyamán kialakult uj gondolatokat is belefoglalta jelentésébe. Az igen t. előadó ur nagyon helyesen cselekedett, amikor nemcsak a jelentésben magában feWett gondolatokat, hanem a szorgalmasan előkészített bizottsági tárgvalás anyagát is a képviselőház elé terjesztette. A statisztikai kérdés maga állampolitikai és társadalmi szempontból különösen az utóbbi időben kapott rendkívül naery jelentőséget. Valamikor, amikor sem az állami élet. sem a szociális és társadalmi élet nem volt ilyen differenciálódott, amikor nem volt annyira összekuszált s amikor sokkal egyszerűbb események mozgatták az egész állami életet, a statisztika sem volt olvan fontos és lényeges. T>e mennél bonyolultabb a gazdasági éjét, mennél kirívóbbak a szociális élet tüneményei, annál inkább kénytelenek leszünk a statisztika fegyverét^ és eszközét felhasználni arra. hogy a szociális kérdéseket megoldjuk. fiO
