Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-89

Az országgyűlés képviselőházának 89. ülése 1927 november 16-án, szerdán. mert még többet gondolkozva azóta ezeken a kérdéseken, olyan dolgokra is rájöttem, amelyeket még ezenkivül is szükséges volna itt szóvá tenni. Szükséges volna, hogy a törvényhozás végre ezekből a szempontokból is komolyan foglalkozzék a statisztikával a Statisztikai Hivatal mikénti működésével, foglalkozzék azzal, hogy a statisztikát szociális vonatkozásokra is kiterjesszék. A helyzet az, hogy ez a munkaterv, amely előttünk fekszik és amely most ujitásokat is felvesz, pusztán anyagi javakra vonatkozik. Ezt én nem ellenzem — hangsúlyozom — mert fontos, hogy az élet összes körülményeit áttekinthessük. Egészen bizonyos ellenben az, hogy vannak szociális szempontok, amelyek fontosabbak. Például, hogy egyebet ne emiitsek, kiterjeszkedik ez a munkaterv a mozgóképüzemi statisztikára. Ezt újonnan állították be a statisztikai munkaprogrammba, mint anyagfelvételt, de itt sem terjeszkednek ki a szociális viszonylatokra, hanem tisztán csak az üzleti szempontra. Ez is nagyon érdekes kérdés ugyan, de talán mégsem olyan fájó sebe ennek az országnak, amilyen fájó sebek a munkások és más széles néprétegek családi viszonyaiban feltalálhatók. A vasúti dolgok széles körére is kiterjeszkedik ez a statisztika, de a szociális viszonylatokat nem öleli fel ez a széles alapú vasúti statisztika, ez a forgalmi és egyéb dolgokra vonatkozó adatgyűjtés sem, holott kiegészítő része a vasúti statisztikának az is, vájjon az ott alkalmazottak milyen munkaviszonyok, milyen körülmények között élnek. Mármost meg kell állapítani — a bizottsági tárgyalásokból merítem ezt — hogy az államon keresztül történő statisztikai adatgyűjtés sem teljesen megbizható. Nem a Statisztikai Hivatalt okolom ezért, hanem okolom a társadalmat, épen a Statisztikai Hivatal szakembereinek jelentésével kapcsolatosan. Az ipari és mezőgazdasági statisztikai anyaggyűjtésben, amely csak nagyjában, közvetve vonatkozik szociális kérdésekre, olyan hanyagok az illetékes faktorok, olyan nehezen gyűjthető össze az anyag, hogy maga a Statisztikai Hivatal is panaszkodott emiatt a bizottságban, mondván, hogy későn kapja ezeket az adatokat. A közvéleménynek és nekünk, akik statisztikával foglalkozunk, legnagyobb panaszunk a Statisztikai Hivatal ellen az, hogy későn jelennek meg a nyomtatványok. Mire megkapunk bizonyos statisztikát, addigra idejét multa, akkorra más körülmények alakultak ki és akkor már az a statisztikai anyag nem nyújt tiszta képet az. akkori gazdasági és szociális viszonylatokról, mert már túlhaladott az az idő, amidőn ezeket felvették. Nagyon fontos szempont, hogy a statisztikai anyagot korán, kellő időben hozzák nyilvánosságra, hogy az értékesithető legyen. Itt mindjárt fel kell emlitenem egy nagyon fontos panaszt, azt, hogy a háború előtt a Statisztikai Hivatal folyóirata havonkint jelent meg, most pedig három hónaponkint jelenik meg, holott ugyanannyi személyzete van a Statisztikai Hivatalnak ma, mint volt a háború előtt, (Maday Gyula: Kevesebb pénze van!) tehát a folyóirat megjelenhetnék havonkint Ugy, mint megjelent a háború előtti időszakban. Ez maga nagyon lényeges dolog, mert ha feldolgozzák a statisztikát és az később jelenik meg három hónappal, holott megjelenhetnék minden hónapban, ez olyan eltérés a tények és a nyilvánosságra bocsátott anyag között, olyan széles latitude-t enged meg, ami kétségtelenül igen nagy hézagot jelent. De igen nagy baj az is, hogy a statisztikai adatgyűjtés nem terjeszkedik ki a szociális viszonyokra. Hogy milyenek a bérviszonyok, mekkora a munkanélküliség, milyenek a családi viszonyok, milyenek egy-egy család kereseti viszonyai, mennyi a család bevétele és kiadása, erről egyáltalában nincs adatgyűjtés, holott ha nézzük, hogy miként megvizsgálni a szociális viszonylatokat, akkor látjuk, hogy csak oly módon lehet, ha megnéztik a család bevételeit és kiadásait. A fővárosi Statisztikai Hivatal gyűjtött és gyűjt ebben az irányban adatokat, amelyekből nagyon érdekes kép fog kialakulni, mert látni fogjuk családonként, hogy Budapesten hogyan, miből élnek, mennyi a bevételük, kiadásuk, mit esznek, vagyis belátunk összes életviszonyaikba s ugy látni fogjuk, hogy milyen a szociális helyzet. Ki kell térnem arra is, hogy a statisztika tulajdonképen a tudományos kutatásnak is alapja. Tessék elképzelni, hogy Budapesten kivül egyetlen nagy városunkban sincs Statisztikai Hivatal, pedig például Szegeden, Pécsett, Debrecenben tudományos egyetemek vannak, amelyeknek feladata a kutatás. Ha maga az állam nem gyűjt szociális viszonylatokban olyan anyagot, amelyek a tudományos kutatáshoz módot és alapot nyújtanának, ha nem ismerjük a munkások kereseti viszonyait, nem tudjuk, hogy miből, hogyan élnek, nem ismerjük a lakásviszonyokat, melyek a vidéken még rosszabbak, mint Budapesten — vannak községek, ahol rosszabbak, mint a városokban — akkor, ha bizonyos hajók jelentkeznek, nem tudjuk az okát, mert az adatok nincsenek feltárva. Szomorúan kell megállapítani, hogy a lakásstatisztika terén az állami Statisztikai Hivatal által gyűjtött anyag csak a 20.000 lakosnál nagyobb népességgel biró községekre és városokra terjed ki. Ebben a programmban tervbe van véve, hogy a 20.000 lakosnál nagyobb közületekre már vonatkozzék az adatgyűjtés, de miért nem terjesztik ki ezt a kisebb falvakra és városokra is, ahol a lakásviszonyok a legkétségbeejtőbbek? Ha egykéről, nyomoruságról s arról beszélünk, hogy degenerálódik a magyar faj, akkor elemi követelmény lenne, hogy ebben az országban minden faluba, városba és viskóba belássunk, keressük az okát 'annak, mi az okozója annak a borzasztó nagy leromlásnak, amely a magyar népnél jelentkezik. Ezt nem tudjuk máskép elérni, csak statisztikai adatgyűjtéssel. A minister ur kénytelen volt a bizottságban elismerni, hogy a munkanélküliek segélyezését az állam azért nem hajthatta végre, mert ehhez statisztikai felvétel kellett volna. A minister ur kijelentette, hogy nem kapott pénzt a munkanélküliek statisztikájának összegyűjtésére. Itt - megáll az ember esze, kétségbe kell esni: az államnak mindenre van pénze, csak 'arra nem, hogy a munkanélkülieket megszámlálja, nyilvántartsa, hogy azt a rettenetes, kétségbeejtő állapotot megvizsgáljuk, hogy hogyan, milyen körülmények között élnek a munkanélküliek? Ha erre nincs pénze az országnak, akkor ne beszéljünk arról, hogy itt elégületlenség van és ne csodálkozzék, ha kirobbanás következik be, mert ezek megakadályozásának előfeltétele, ha kutatjuk a bajok okát. ha megállapítjuk a munkanélküliek számát. Ha e fontos kérdés megoldását azzal ütjük el, hogy az államnak nincs erre pénze, a pénzügyminister ur nem ad pénzt, akkor fogalmunk sem lehet