Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-89
Az országgyűlés hépviselöházánah 89. ülése 1927 november 16-án, szerdán. 373 kínálkozó alkalmat fel kell használnuník, hogy a személyzetnek még most is nehéz helyzetén segítsünk. Mindenki be fogja azonban látni épen a vasutasok részéről, hogy ez csak a vasút egész gazdasági helyzetével összhangban történhetik; amint az könnyebbedik, amint az javul, könnyebb lesz sanyarú sorsukon a lehetőség szerint segítenünk. (Helyeslés.) Ehhez azonban nem kell rendelet vissza vonás; ehhez céltudatos munka kell és olyan sziv — ez pedig megvan a kormányban, megvan bennünk — amely érzi, hogy segiteni kell ott, ahol a nyomor elviselhetetlen. (Ugy van! Ugy van!) Tökéletesen ugyanez áll az államgépgyárakra vonatkozólag is és nagyrészt áll ez egész nagy vasiparunkria is. Méltóztassanak elképzelni, hogy vasiparunknak egy tekintélyes része Nagy-Magyarország- vasúti szükségletének ellátására rendezkedett be. A vállalatok megmaradtak, országunknak azonban kétharmadrésze elveszett, és ezzel olyan szituáció támadt, amellyel csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehet megbirkózni. Az állami gépgyár például 300 lokomotivot tudott évenként eladni Nagy-Magyarországnak; ez ma körülbelül tizedrészre csökkent. Ugyanigy vagyunk a vasútépítéssel is. Ennek következtében a legnehezebb helyzetbe kerültünk, s méltóztassék elhinni, hogy ha csináltam valamit ministerségem alatt, ez az volt, hogy külföldi szakértők bevonásával megvizsgáltatván az egész vasgyárat, odáig vittük ezt a : vállalkozást, hogy ma biztositottan deficit nélkül működik. Kihoztuk a legnagyobb krízisből. Rendkívül nehéz munka volt ez, amely még ma sincs befejezve, de legalább ott tartunk, hogy azt mondhatjuk: tovább vihetjük az üzemet, ha tovább is megvan a személyzetben az a belátás, amely eddig megvolt, hogy még ma sem adhatunk olyan munkabéreket, amilyeneket szívesen adnánk, amelyek azonban teljesen felborítanák az egyensúlyt. Próbáltam uj termelési ágakat bevezetni, hiszen az egész automobil gyártás, amely itt megkezdődött, onnan indult meg; így próbáljuk az óriási kieséseket pótolni. A szakértők véleménye többek között az volt, hogy a személyzet még mindig túlságosan nagy s ezt a személyzetet csökkenteni kell. Keserves feladat. Ameddig lehet, ki is fogiuk ezt tolni és most olyan módon apasztjuk a létszámot, hogy nem veszünk fel uj munkásokat, hanem várjuk a, természetes apadást azért, hogv túlságosan nagy krízist ne idézzünk elő. (Helyeslés a jobboldalon.) De akkor lehetetlen ezeket az embereket, akiket igy kell vissza tartani, épugy dotálni, mintha az összes feleslegtől megszabadultunk volna. A nagy probléma végig az alkalmazottak egész kérdésén az: vagy könyörtelenül kidobni a nélkülözőket, hadd vesszen éhen, és a megmaradottakat jól fizetni, vagy pedig könyörületességből lassítani ezt a lebontási processzust, de akkor viszont meg kell követelni az együttmaradóktól, hogy ők zúgolódás nélkül osztozzanak a falatban azokkal, akiknek szintén emberhez méltó életet akarunk biztosítani. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) És ez nem az emberséges gondolkozásnak, hanem a logikának a folyománya; nincs más ut. A választás természetesen a kormányon és törvényhozáson múlik. Nem hiszem, hogy alkalmazni merné valaki az első metódust, a könyörtelen elbocsátást, hanem mindenki a második metódust tartja helyesebbnek. Ennek következménye azonban az, hogy mindig lesznek panaszok; és ha ezek a panaszok erupcióban törnek ki, ennek következménye az egész vállalatnak az összeomlása. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) így áll a helyzet. Én szükségesnek tartottam ezt .egyszer minden kertelés nélkül megmondani. Hozzá kell még tennem azt, hogy ostrom van a vasút beruházásainak gyorsítására. Én ezt teljesen értem, és amennyit megtudunk tenni azon a téren, hogy az ipart valahogyan életben tartsuk és nagyobb munkáselbocsátásokat megakadályozzuk, azt meg is fogjuk tenni. Egyet azonban ki kell jelentenem: nem számithat az ipar arra. hogy a megcsonkított magyar Államvasutak igazgatósága állandóan olyan beruházásokat rendeljen meg, amilyeneket megrendelt a nagy vasúti hálózat idején. Az iparnak ebből le kell vonnia a konzekvenciákat. Idejében meg kell találni azokat az intézkedéseket, hogy ez a csökkentési processzus lehetőleg nagyobb társadalmi bajok nélkül menjen végbe; de ennek a lebontásnak be kell következnie, mert tűrhetetlen állapot az, hogy a magyar Államvasút és a magyar állam csak azért csináljon beruházásokat, hogy ipart tartson fenn. Beruházásokat elsősorban az illető vállalat követelményeinek megfelelően kell csinálni és törekedni kell azokat összeegyeztetni a köz érdekével; a vezető gondolat azonban mégis csak az: a a tényleg jogosult beruházásokra szoritkozni, enyhíteni ott, ahol enyhíteni lehetséges, viszont az iparnak legyen az a feladata, hogy a megváltozott körülményekhez igazodjék. A kormány beruházási programmjával megmutatta, hogy e tekintetben meg van a kellő érzéke, sőt az ipari tevékenység megindítása elsősorban ezzel függ össze. A textilipar erős pártolásával el tudtuk érni azt. hogy egy iparág honosodott meg, amely a gyengébben elfoglalt iparágaktól esetleg munkásságot vont el, mindent azonban az államra, a közre hárítani nem lehet, (Ugy van! Ugy van!) Az állam tegye meg a kötelességét, de az ipar is tegye meg a maga kötelességét. Ha igy fogjuk fel a dolgot, akkor ugyebár, méltóztatnak jogosultnak látni, hogy mi elfogadtuk a tárgyalás alatt álló ajánlásban lefektetett elvet. Kötelezettséget vállaltunk, hogy annyit valósítsunk meg, amennyit komoly törekvéssel meg lehet valósítani, kalandos vállalkozásokba azonban nem lehet belemenni semmiféle jelszó érdekében. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy a közjogi része ennek az ajánlásnak el van intézve. A jelentést méltóztatnak tudomásul venni és utasitást adni a kormányzatnak, hogy a jelentéshez csatolt ajánlás szellemében tegye meg azokat az intézkedéseket, abban a tempóban, amely az ország helyzetével összeegyeztethető. Kérem a jelentést tudomásulvételét. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásjoga senkinek többé nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Három javaslat, illetve indítvány fekszik előttünk, tudniillik a bizottság javaslata, Gál Jenő képviselő ur határozati javaslata és az előadó ur által benyújtott indítvány. Mielőtt szavazásra tenném fel a kérdést, a javaslatokat az emiitett sorrendben fel fogom olvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék először a bizottság javaslatát felolvasni. Griger Miklós jegyző (olvassa a bizottság javaslatát). Elnök: Kérem most, Gál Jenő képviselő ur határozati javaslatát felolvasni.