Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-73
r Âz országgyűlés képviselőházának 73. ülése 1927 június 22-én, szerdán. 25 vezzen meg, küldjön ki pótbirákat, akik közül a vakáns hely betölthető lesz. Hogy a lapokat honnan járta be ez a hir, igazán nem tudom megállapítani, de az egész sajtó két napig ezzel volt tele. Mi nem mertünk örülni, mert ez után a híradás után volt egy másik híradás is, az a híradás, hogy a hármas kommisszió pedig a magyar ós román kiküldöttekkel zárt ajtók mögött tanácskozik. Ez a hir feltűnt, ennek a hírnek erdményétől féltünk és ime, harmadnapon ébredtünk a valóra, arra a valóra, hogy az albizottság röviden bejelentette a tanácsnak, hogy a kérdéssel foglalkozott, sőt a kérdésben tárgyalt a két állam kiküldötteivel is. azonban ugy látja, hogy helyesebb lesz, ha előbb a két kormány foglalkozik megint azzal a kérdéssel, vájjon nem egyezhetnének-e ki és ha ez után is szükségesnek fog mutatkozni, akkor igenis az albizottság majd szeptemberre ismét rendelkezésére fog állani a Nemzetek Szövetsége Tanácsának. (Mozgás és zaj.) Ezt az elnöklő mindjárt határozatnak jelentette ki és az ülést feloszlatta. (Felkiáltások jobbfelől: Hallatlan! — Rubinek István: Szép kis bíróság!) Ez a mai helyzet. Mondottam beszédem elején, hogy egyszer már megvontuk a mérleget. Megvontuk a mérleget akkor, amikor . bevonultunk a Nemzetek Szövetségébe és a mérleg serpenyőjében, abban a serpenyőben, amely reánk káros, amely azt tanácsolta nekünk, hogy ne menjünk a Nemzetek Szövetségébe, találtuk a következőket. Találtuk azt, hogy máris csalódtunk a Nemzetek Szövetségében; amikor hozzáfordultunk, soha nem adott nekünk igazat. Az, első nagy csalódásunk a Millerand-féle kisérőlevéllel kapcsolatban történt, (Ugy van! Ugy van!) amely Millerand-féla kísérőlevelet hiába reklamáltuk a Nemzetek Szövetségének Tanácsánál, az a levél egyszerűen elsikkadt. A másik désappointement, amely bennünket ért, akkor történt, amikor boldogult IV. Károly király Magyarországra jött és a kisentente hatalmasságai határainkon felvonultak és kényszeritettek bennünket a detronizálásra. Akkor kormányunk a Nemzetek Szövetségének oltalmát kérte, mert hiszen a trianoni békeszerződés, amely minden egyéb téren hátrányokkal sújt bennünket, teljesen a magunk belügyének tekinti az alkotmányforma kérdését, tehát ilyen illetéktelen beavatkozást nem szabad megengedni különben is a Nemzetek Szövetségének alárszabályaiban benne van, hogy nem szabad haddal fenyegetni, bennünket védteleneket és leszerelteket, pedig haddal fenyegettek meg. Mit tett a Nemzetek Szövetségének tanácsa"? Elbujt a paragrafusok tömkelegébe és azt mondotta, hogy csak a tanács valamely tagja tehetne ilyen értelmű bejelentést. (Mozgás.) Mi pedig nemcsak a tanács tagja nem voltunk, de még a Nemzetek Szövetségének tagja sem voltunk, napirendre tért e bejelentésünk felett. A mérlegnek ebben a serpenyőjében állott továbbá a paktum 10. ^-a, amely örökérvényűnek mondja ki azt a birtokállományt, amelyet Trianon teremtett. Igen, de ezzel szemben ott van a paktum 19. §-a, amely lehetővé teszi a reviziót. A mérleg rossz serpenyőjében ott volt továbbá az az eljárás, amelyet a Nemzetek Szövetségének tanácsa kezdettől fogva a kisebbségek ügyében tanúsított, az abszolút részvétlenség. És ugyanebben a serpenyőben ott volt az a teljes^ semmitevés, amelyet a Nemzetek Szövetségének tanácsa az általános és egyenlékeny lefegyverzés terén tanúsít, ami azt eredményezte, hogy mi teljesen le vagyunk fegyverezve, szomszédaink pedig akadálytalanull fegyverkeznek tovább. Mindezek a szempontok azt tanácsolták, hogy ne menjünk a Nemzetek Szövetségének kebelébe. Ezzel szembenállottak egyéb szempontok, szembenállott az a nagy szempont, hogy nekünk fórum kell, ahonnan igazságainkat hirdessük. A Nemzetek Szövetsége az a fórum, ahonnan az egész világgal lehet beszélni. Döntően esett a mérlegbe az a szempont is, hogyha bemegyünk a Nemzetek Szövetségébe, ott talán módunkban lesz a kisebbségek ügyében javítani, ott talán módunk lesz az általános és egyenlékeny lefegyverzés kérdését előmozdítani. Legfőképen pedig előttünk állott az a szempont, hogy nekünk elszigeteltségünkből végre-valahára ki kell emelkednünk. E magasabb szempontok alapján azután elhatároztuk azt, hogy bemegyünk a Nemzetek Szövetségébe. És ime, másodszor is meg kell csinálnunk a mérleget. Mit tapasztaltunk azóta, Tiogy benn vagyunk a Nemzetek Szövetségében^ Azt tapasztaltuk, hegy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa, amely a kisebbségek hivatott és hivatalos védője, ezt a védői tisztjét semmiképen sem teljesiti. (Ugy van! Ugy van! — Szilágyi Lajos: Abszulute nem!) Ellenkezőleg, elszigeteli azt az utat, amelyen a kisebbségek jogaik érvényesítéséhez juthatnak, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a báloldalon.) kinai falat emel az ellen, hogy a kisebbségek a maguk jogainak érvényesítéséhez jussanak. Mit találunk a lefegyverkezés terén? Azt találjuk, hogy eszébe sem jut a Nemzetek Szövetségének teljesíteni azt a feltételt, amely feltételhez a mi lefegyvereztetésünk köttetett, hogy tudniillik a mi lefegyvereztetésünket nyomban követi az összes többi államok lefegyvevezésc, hanem keresik a kibúvót, keresik a biztonságot, keresik az arbitrázst s majd ha bizíosHva lesznek, hogy nem támadják meg őket, majd ha a nemzetközi bíráskodás minden téren behozatik, majd akkor le fognak szerelni. (Rubinek István: Tehát soha!) Legutóbb is összeült a leszerelési konferencia teljes kudarccal. És ime, most mit látunk 1 ? Azt látjuk, hogy kínpadra feszitették a harmadik nagy eszmét, a Nemzetközi Bíráskodás eszméjét. Nincs még kivégezve, de kinpadon fekszik. Ha a mérleget levonjuk, a mérleg szörnyűségesen elszomorító képet nyújt felénk. Én nem azt a kérdést vetem fel, vájjon kilépjünk-e vagy ne lépjünk ki a Nemzetek Szövetségéből. (Egy hang a középen: Aktuális!) Azt is meg akarom jegyezni, hogy a kilépés sem egyszerűen azt teszi, hogy ott hagyjuk és megszakítunk minden összeköttetést. Van^ a Nemzetek Szövetségében való benn nem létei esetén az összeköttetésnek egy módja, amelyet az Északamerikai Egyesült-Államok követ, amely a politikai organizációtól távol tartja magát, mert azt jogtalannak és igazságtalannak tartja, amely azonban a Nemzetek Szövetségének egyéb működése terén a humanitárius, a közegészségügyi, az embervédelmi, a munkásvédelmi, a szellemi kooperációra vonatkozó működés terén segítőtársa a Nemzetek Szövetségének. Ilyen módus is elképzelhető. Én nem akarom mindezeket taglalni, én a mérleget akarom megvonni és a mérlegnek utolsó tétele gyanánt nwg egy tételt akarok elkönyvelni, azt, hogy mi rengeteg nagy reményeket vetettünk abba, nog y meg fog változni a helyzet, lm Németország tagja lesz a Nemzetek Szövetségének. Németország egy év óta tagja a Nemzetek Szövetségének és a TanácsKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VI.
