Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-73

26 "Az országgyűlés képviselőházának nak is, de nem érezzük hatását. Én nem akarok szemrehányást tenni Németországnak, csak konstatálom: nem érezzük, hogy benn van a Nemzetek Szövetségében. (Ugy van! Ugy van!) Találok rá mentséget is; azt a mentséget találom, hogy Németországnak önmagának is szörnyűséges sok a baja, hogy Németország területén még mindig ott vannak az idegen megszállók. Amig tehát Németország ezen a téren tabula rasa-t nem teremt, nem tud mások segítségére lenni. Konstatálom tehát, mint szintén hátrányos tételt azt, hogy Németország bevonulása nem segitett rajtunk. Én csak konstatálom; a konzekvenciák levonását az a férfi fogja megadni, aki magasabb vártáról tekinti a helyzetet. Ö tudja legjobban, hogy van-e nekünk ott még keresni valónk, igen vagy nem. Én csak kifejezést akartam adni a magyar felháborodásnak és igenis azt hiszem, bármily szemernyi, jelentéktelen csekélység legyek is ebben a hazában, de velem van az egész ország, (Hosszantartó zajos helyeslés és taps.) amidőn odakiáltom a Nemzetek Szövetsége Tanácsának: Quo usque tandem abutere, Catilina, patientia nostra

1

? (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps a jóbbés a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam és barátom históriai fejtegetésében előadta a szőnyegen levő interpellációjának tárgyát képező ügy historikumát vissza addig az időig, amikor a román állam az agrárreform rendjén a magyar optánsok és magyar állampolgárok birtokait tulajdonba vette. Én ennek a kérdésnek csakis egyik részével ikivánok foglalkozni. Nem kívánok foglalkozni a kérdésnek avval a részével, amely konfliktust teremtett annakidején Magyarország és Románia között, hanem kizárólag avval a részével, amely most már avval fenyeget, hogy konfliktust támaszt Magyarország és a Népszövetség között. A Népszövetségnek elodázó határozata a magyar közvéleményben mély benyomást, feltűnést, felháborodást ; keltett, (ügy van! Ugy van!) Az az interpelláció, amelyet t. képviselőtársam előadott, ennek a felháborodásnak kifejezést is adott. (Ugy van! Ugy van!) És én csak azt mondhatom, hogy komoly helyzetet teremtett az a határozat, amelyet a Népszövetség Tanácsa legutóbbi ülésén hozott abban a kérdésben, amely napirenden van Magyarország és a Népszövetség között. Hogy megindokoljam ezt az állitásomat, tisztán a törvénykönyvre kivánok hivatkozni. A magyar államnolgároknak az agrárreformnak avval a módjával szemben, amelyet Komálnia jónak látott velük szemben keresztülvinni, a trianoni szerződés 250. §-a teremtette meg az anvagi iogalanot a perek megindítására. Halljuk, mit mond a trianoni szerződés 250 $-&. Ez a szakasz azt mondja (olvassa): »A 232. cikk és a IV. címhez tartozó Függelék rendelkezéseinek figyelmen kivül hagyásával a magyar államnolgároknak vagy a magyar államnolgárok által ellenőrzött társaságoknak a volt Osztrák-Magvar Monarchia területein fekvő javai, iogai és érdekei nem esnek az emiitett rendel- ! kezesekben megszabott lefoglalás vagy felszámolás alá. Ezek a ;javak, jogok és érdekek a jogosultaknak — mindén ilynemű rendszabálytól vagy a kisajátításra, kény szerkezelésre vagy zár ala vételre vonatkozólag 1918. évi november hó

J 73, ülése 1927 június 22-én, szerdán. 3-ától a jelen SzerzŐdéís életbelépéséig alkotott bármily más rendelkezéstől mentesen — fognak visszaadatni. Az emiitett javak, jogok és érdekek abban az állapotban fognak visszaadatni, amelyben azok a szóban levő rendszabályok alkalmazása előtt voltak. Azokat a felszólalásokat, — és itt jon a perjog — amelyeket a magyar állampolgárok a jelen cikk alapján esetleg elő fognak terjeszteni, a 239. cikkben emiitett Vegyes Döntőbíróság fogja elbírálni.« A 250. cikk tehát megállapítja, hogy a magyar állampolgárok javai, jogai mennyiben mentesek azok alól a rendszabályok alól, amelyek kényszerfelszáimolást vagy lefoglalást jelentenének és ugyanakkor utal arra, hogy az ezen a címen történő felszólalások Vegyes Döntőbíróság elé. tartoznak. A Vegyes Döntőbíróság a trianoni szerződés 239. cikkével szerveztetett meg és ez a cikk igy szól (olvassa): »Egyfelől az egyes Szövetséges és Táirsult Hatalmak mindegyike, másfelől pedig Magyarország között a jelen Szerződés életbelépését követő három hónapi határidőn belül Vegyes Döntőbirósáigokat kell felállítani. Ezek a birósá<gok három tagból állanak. Egy-egy tagjukat az egyes érdekelti kormányok jelölik ki. Az elnököt a két érdekelt kormány közös megegyezésével kell választani. Ha ez a megegyezés nem jönne létre, a Bíróság elnökét s két másik személyt

1

, akik közül az egyik vagy másik őt szükség esetében helyettesitheti, a Nemzetek Szövetségének Tanácsa, illetőleg ennek megalakulásáig Ador Gusztáv ur választja ki. A kiválasztott' személyeknek a háború folyamán semlegesen maradt hatalmak állampolgárainak kellett lenniök«. És most jön az a szakasz, amely az üresedés esetéről gondoskodik (olvassa): »Ha valamelv kormánv, üresedés esetében, a Bíróság egyik tagjának a fentiek értelmében kijelöléséről egy hónapi határidőn belül nem gondoskodik, ezt a t'agot az elnökön kivül fentemiitett két személy közül, a másik kormány választja«. Fontos továbbá a szóban levő konfliktus szempontjából a függelék illetőleg még ugyanennek a szakasznak g) pontja, amely azt mondja (olvassa): »A Magas Szerződő Felek megállapodnak abban, hogy a Vegyes Döntőbíróság határozatait végérvényeseknek tekintik cs állampolgáraikra kötelezőkké teszik.« A függelék első pontja pedig igy határoz (olvassa): »A Birósásr valamely tagjának elhunyta vagy lemondása esetében, vagy ha a Biróságnak valamely tagja akármilyen okból nem tudja tisztét ellátni, pótlása végett az illető kinevezésénél követett eljárást kell alkalmazni.« T. Képviselőház! Ezek azok a törvényes intézkedések, amelyek alapján a magyar kormány áll. amelyek alapján fog állani és amelyek mellett ki fog végig tartani. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) A 250, § alapján indultak meg azok a perek, amelyeket magyar állampolgárok a román állammal szemben indítottak a Vegyes Döntőbíróság előtt birtokaiknak az agrárreform révén való elkobzása miatt. Ennek a pernek roidjén Románia illetékességi kifogást emelt a Vegyes Döntőbiróság ellen. A Vegyes Döntőbíróság azonban megállapította a maga hatáskörét és ezt határozatban kimondotta. Erre a román biró a kormány utasitása folytán kijelentette, hogy az agrárpörök tárgyalásában a román kormány nevében nem fog tovább részt venni. Ennek következtében gondoskod-