Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-73

21 Az országgyűlés képviselőházának 73. ülése 1927 június 22-én, szerdán. natkozásban megalakult vegyes döntőbíróság elé. Ne méltóztassék azonban azt gondolni, hogy ez olyan füttyében', könnyen: történt, mert hiszen Románia minden erejét megfeszítette avégből, hogy eza vegyes döntőbíróság ne alakulhasson meg. Végre azonban mégis megalakult a bíróság nagy küzdelmek után, de itt is van egy nüánsz, amelyet nem

1 lehet megemlítés nélkül hagyni. A többi vegyesbiróságoknál a Nemzetek Szövetségének Tanácsa eleve kiválasztotta azt a két pótbirót, akik közül majdan pótolni kell valamelyik esetleg hiányzó bírót. Itt ezt az elővigyázatot elmulasztotta a Nemzetek Szövetségének Tanácsa, (Felkiáltások: Nagylelkű!) nem keresem, milyen befolyásra, úgyis tudjuk. (Ugy v<M!) Végtére sikerült az eljárást megindítani e vegyes döntőbíróság előtt. Itt azonban! Románia természetesen egész armatúrájával felvonult és előtérbe helyezte megint azt, hogy itt egy nagy demokratikus reformot akarnak megakadályozni, előtérbe helyezte megint azt, hogy nem illetékes ez az eljáró vegyes döntőbíróság, tagadta, hogy a texációban ez az eset benfoglaltatnék és megint előállott a res judicatával. A biróság azonban döntött, 22 esetben. Minden bíróság először is a hatáskörét vizsgálja; igy a hatásköri kifogással szemben a vegyes bíróságban 17 esetben megállapította a maga hatáskörét. Jól figyeljük meg, a trianoni békeszerződés akkor, amikor a vegyes döntőbíróságról szól, azt is ke jelenti, hogy ennek intézkedései, határozatai végérvényesek. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a nemzetközi döntőbíróságok szuverén, amint nem is képzelhető máskép. (Ugy van! jobbfelől.) Amint szuverén az állandó Nemzetközi Biróság is, ugy szuverén minden egyes vegyes döntő biróság és annak eljárásába, döntéséne senki a földön bele nem szólhat, annak nincs felettes hatósága nincs revizionális hatósága, annak döntése ellen már nincs jogorvoslat és igy sem. a Nemzetek Szövetségéinek Tanácsa, sem. a Nemzetek Szövetségének közgyűlése nem felettes fóruma ezeknek a nemzetközi vegyes döaitőbiróságoknak. Mi történt ezek után

1

? Amidőn ezek a határozatok meghozattak, akkor Románia parlamentje egyhangúlag kijelentette, hogy ezeket a határozatokat nem ismeri el és egyúttal megtiltotta a maga birájának, hogy az agrárperekben továbbra is résztvegyen. Figyeljük meg jól: nem mondatta le bíráját, csak azt tiltotta meg, hogy az agrárperekben továbbra is résztvehessen. Egyéb ügyekben tehát résztvehet. Tehát a vegyes döntőbíróságot csak az agrár perekben akarja olyan helyzetbe hozni, hogy működni ne tudjon: épen az agrárperekben. Miéírtl? Azért, mert ugy látszik, az agrárperek kedvező eldöntésére nincsen reménye Romániának, tehát a törvényt, a jogot, az igazságot el kell tiporni, el kell tiporni ezen a téren mert román érdekbe ütközik, (Ugy van! a jobb- és a baloldalon!) egyéb tereken talán vannak Romániának reményei, ezeken a tereken tehát szabad érvényesülést enged a jognak. (Ugy van! Ugy van!) És Romániának — megint bocsánat a kifejezésért — volt az a merészsége, (Rubineik István: Máskép nevezik azt!) hogy ezt az akrát nemcsupám suttyomban tette helyezte el, nemcsak a vegyes biróság elnökét értesítette erről az álláspontjáról, hanem egyszersmind bejelentette ezt lojálisán (!) a Nemzetek Szövetsége Tanácsának is, bejelentette tudomásulvétel végett, bejelentette ugyanazon 11. § 2. bekezdése alapján, amely 11. § 2. bekezdése alapján régebben mi fordultunk a Nemzetek Szövetségének Tanáicsa elé. Mi azért mentünk oda, mert az egyetértést és a békét veszélyeztetve láttuk azáltal, hogy egy állam nem tartja meg nemzetközi szerződéses kötelezettségét. Románia pedig azért megy oda, mert abban látná a béke veszedelmét, ha kénytelen lenne ha köteles lenne nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségét megtartani. íme tehát, egy egész világ van a két felfogás között. A Nemzetek Szövetségének Tanácsa tehát mostmár harmadizben foglalkozott a vita« agrárkérdéssel ezelőtt két hónappal. Mindanynyian azt reméltük, hogy ez a kéidés annyira világos, olyan szembeszökő (Ugy van! a jobbés a baloldalon.).és olyannyira nem csupán magyar kérdés többé? (Ugy van! jobbfelől.) hanem a nemzetközi bíráskodás elvi nagy kérdése, (Ugy van! a jobb- és a balodalon.) hogy lehetetlen, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa megtagadja saját szülöttjét, hogy lehetetlen, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa, amelynek legelső hivatása az, hogy a nemzetközi bíráskodás intézményét a konfliktusoknak mennél több terére kiterjessze, olyan esetben, amikor kötelező nemzetközi bíráskodási intézmény nemzetközi szerződésekbe van foglalva, ne védje meg ezt az intézményi,, hanem a lázadónak adjon igazat, anrak az államnak, amely fellázad szerződéses kötelezettségei ellen (Ugy van! a jobb- es a baloldalon. — Itnbinek István: Másként nevezik azt! — Urbanics Kálmán; Orcátlanig;] és amely a nemzetközi biráskodás intézményét fel akarja robbantani. Nem is tette magáévá a román álláspontot a tanács, legalább eddig nem, ..nert hiszen ha magáévá tette volna ezt az álláspontot, akkor én ma itt nem interpellálnék, mert gróf Bethlen István ministerelnök rögtön kijelentette volna, hogy ahol a nemzetközi biráskodás eszméjét igy megcsúfolják, ott Magyarország többé nem fog megjelenni. (Ugy van! jobbfelől.) Nem ez történt a Nemzetek Szövetségének Tanácsában, hanem a régi receptet vették elő: az elhalasztást, az elbürokratizálást, az elmosást, az elszintelenitést. Rgyeiőre kiküldöttek egy háromtagú bizottságot., hogy tanulmányozza az ügyet és a következő tanácsülésen tegyen előterjesztést. Mi ez ellen az elintézés' ellen csak bensőnkben botránkoztunk meg. kifelé azt mondottuk: hiszen nemcsak saját ügyünkről van szó, szó van az egész világ, az egész emberiség ügyéről, szó van & béke legfontosabb kérdéséről. (Ugy van! Uoy van!) a nemzetközi biráskodás i agy eszméjéről, tehát ez annyira nagy kérdés, ííogfy talán mégis igazuk van abban, hogy ezt a mélyreható kérdést tanulmányozni kell. Tanulmányozták is és most júniusban újból szőnyegre került a dolog. Mi a helyzetet mindannyian nagyon nehéznek láttuk, mert ma rossz a politikái helyzet. Tudjuk mindannyian, hogy az angol világuralmat a bolsevizmus szorongatja és fenyegeti, tudjuk mindannyian, hogy ebben a helyzetben a volt szövetségesek között fennállott kapcsolat, amely lazulni kezdett, ismét erősebbé vált. A világpolitikai helyzet tehát nem kedvező. Ezért meglehetős aggodalommal vártuk a genfi döntést s ime egy szép napon derűs arccal olvashattuk az összes lapokban, hogy a bizottságnak az lesz az előterjesztése, hogy az a román bejelentés, amelyben Románia a maga álláspontját jelezte, azt tudniillik, hogy nem ismeri el a vegyes döntőbíróságot ezekben az ügyekben, ne is tűzessék napirendre és csupán az <a magyar petitum tűzessék napirendre, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa ne-