Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-88

350 'Az országgyűlés képviselőházának 88. ülése 1927 november 15-én, kedden. Németországban készíttette, holott a magyar harangöntő;par több mint 300 esztendős, igen kitűnő, fei lett állapotban van s a magvar harangöntőinar produktumait már a külföld is hirdeti: Szófiába ennél a harangnál sokkal nagyobbméretü harangot szállítottak s a budapesti lipótvárosi bazilika nagyharangja is itt készült a magyar harangöntőiparban. Elnök (csenget): Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a napirenden lévő tárgytól nagyon eltért. A napirenden a munkások szabadidejének felhasználásáról szóló törvényjavaslat szerepel, szíveskedjék annak keretében maradni. (Peidl Gyula: Túlsók a szabadidő, arról beszél! — Esztergályos János: Sok a szabadidő és a munkát mégis külföldön végeztetik el!) Kabók Lajos: Én annyira szorosan összefüggőnek tartom mondandóimat a szóbanforgó törvényjavaslattal, — a harangok kérdése kissé eltérőnek látszik is — hogy szerintem nem lehet erről azt megállapítani, hogy eltérés a tárgytól. Mégis azt kérem az igen t. Képviselőháztól .... Elnök: Bocsánatot kérek, ennek megállapítására egyedül az elnök illetékes s erre nézve polémiát nem fogadhatok el. Szíveskedjék a tárgynál maradni! Kabók Laios: Nem kivánok polemizálni az elnök úrral, de tisztelettel kérem az elnök úrtól és az igen t. Képviselőháztól, hogy az ügy fontosságára való tekintettel méltóztassék megengedni, hogy egy kissé eltérjek a tárgytól, mert csak igy tudnám megmagyarázni ennek az ügvnek a részleteit. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Sajnálatomra a kérdést nem tehetem fel szavazás alá. A vita már olyan méreteket öltött, hogy ennek keretén belül a szónok urak bőven elmondhatják mondandóikat anélkül, hogy a tárgytól eltérnének. (Peidl Gyula: Csak munkásokról van szó!) Kabók Lajos: Ezt is tudomásul veszem, mégis me^ kell említenem, hogy amikor szociálpolitikai törvény alkotásáról van szó, amidőn a munkások szabadidejének mikénti felhasználását kellene megállapítani, akkor igen is fontos az, bo.o-y rámutassunk arra, bop-y amikor a munkások kikerülnek a gyárakból, az üzemekből s hónapokon keresztül a munkanélküliség minden nyomorúságát véglgi szenvedik, ugy, hogy amikor tavasszal, vagy később munkaalkalom adódik, teljesen el vannak adósodva, teljesen tehetetlenek, akkor a tőkés társadalom ezt a tehetetlen állapotukat ismételten kihasználja arra, hogy a munkásokat arra kényszerítse, hogy alacsony bérért vállaljanak munkát, hogy igy a munkások törekedjenek minél többet dolgozni, mert csak igy fogják tudni kifizetni adósságaikat. (Esztergályos János: A papirbakancsot szállító Riemernek adják ki a harang-öntést !) S amikor ilyen állapotok között (B. Podmaniczky Endre: Ebben igaza van !) minden munkát itthon kellene végeztetni, akkor künn, az ország határain kivül végeztetnek el egyes munkákat és épen olyan ipart károsítanak meg, amely nagyszerűen és tökéletesen tudná a munkát elvégezni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ez baj!) Ehhez fűződik az hogy egy olyan ur csinálja ezt, aki a háború alatt tényleg posztócsalásért el volt ítélve (Esztergályos János: A magyar fiuk tízezrei pusztultak el ezért ! Vérlázító !) és csak a forradalom, az amnesztia mentette meg a további börtöntől. És a legérdekesebb az, hogy ez az ur, hogy jobban tu díjon beleilleszkedni a mai milliőbe, — zsidó yallásu lévén, kikeresztelkedett s most megfér ott a nagy egyházi férfiak mellett. S ami a legszebb, amidőn a magyar munkások nyomorognak s amidőn arról van szó, hogy a munkások miként használják ki szabad idejüket, akkor olyan módon helyezkednek ezzel szembe, mint ezt itt elmondottam .S megtörténik az is, hogy vámmentességi ügyben is eljárnak a kereskedelemügyi minister urnáT. Állítólag Szeged egyik befolyásos képviselője közbenjárt a kereskedelemügyi minister urnái, hogy a külföldön készített harangot vámmentesen szállíthassák az országba. (Peyer Károly: Ki az? — Eszter irály os János: Biemer. a papirbakancs-szállitó! — Egy hang balfelől: Az nem kévvislő! — Zaj.) Szegednek három képviselője van; majd fog jelentkezni, akire az az ügy vonatkozik. Ugy tudom, a kereskedelemügyi ministerium illetékes két szakosztálya a vámmentességet megtagada, mindezek ellenére a befolyásos közbenjáró szegedi képviselő ur a kereskedelemügyi minister urnái eljárt; most ugy hírlik, hogy a pénzügyim nisterium ban jár el. és ott akarja végső fokon a vámmentességet kieszközölni. Ez rávilágit a mi állapotainkra. (Láng János: Nem kap vámmentességet! — Esztergályos János: Nem ön a kereskedelemügyi minister! — Láng János: De nem kap én tudom! — Zaj. — Elnök csenget.) Mindenesetre baj az, hogy itt vannak magyar munkáskezek, amelyek parlagon hevernek, s amellyek részben kivándorolni kénytelenek, részben pedig éheznek és nvnmorognak (Forster Elek: S külföldi munkásokat alkalmaznak itt!) s ugyanakkor külföldön rendelik meg az itthon előállítható harangot. (Zaj.) Elvégre 600 millió nem megvetni való Összeg, ezért lényeges mértékű munkát lehetne végezni. Ez tehát a fontosabb kérdés. A vámmentesség kérdése már más^-y-^ű; ez csak azt jelenti, hogy a kincstár hozzájut-e, vagy nem jut-e hozzá a kérdéses összeghez, de azon az állapoton, hogy az a harang nem itthon készült, ez már nem fog változtatni. A kereskedelemügyi minister urnák — szerintem — kötelessége azt a befolyásos urat arra inteni, hogy ilyen esetekben majd ne járjon közbe a vámmentességért, sőt elő kellene venni azt az urat, aki megrendelte ezt a munkát külföldön, amikor pedig ez Magyarországon előállitható. T. Képviselőház! Szólanom kell még arról is, hogry ez az ajánlás különböző módokat ajánl a munkások szabadidejének helyes felhasználására vonatkozólag. Nem akarom most mindazt citálni, amit ajánl, mert már sokszor volt szó róla; csak arra akarok rámutatni, hogy mindezek megvalósítását oly helyi választmányok meghallgatásával ajánlja, amelyek a szakszervezetek és szövetkezetek kénviselőiből alakulnak. Ez a törvényjavaslat tehát azt ajánlja a kormánynak, hogy hallgassa meg az illetékes szakszervezeteket ezeknek a kérdéseknek megvalósitásánál. Amidőn ezt felemlitem, r beszélnem kell arról a politikai magatartásról, amelyet a kormány a szakszervezetekkel szemben tanúsít. Ebben a törvényjavaslatban méa^ azt is megtaláltam, hogy a kormánynak valójában támogatni kellene azokat a szervezeteket, amelyek a munkások kulturális szükségleteit elősegítik. Itt van a berendezésekre és a szabadidő felhasználására vonatkozó negyedik rész, amelynek utolsó bekezdése következőképen hangzik (olvassa): »Az értekezlet ajánlja továbbá a tagoknak, hogy az ilyen törekvéseket olyan szervezeteknek szóló segélyek engedélyezésével mozdítsák elő, amelyek a munkások erkölcsi, szel-