Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-88
Az országgyűlés képviselőházának legprimitívebb emberi megélhetést sem biztosítják. Ha pedig ez igy van» akkor jogos az a kívánság, hogyha a komoly szociálpolitikai alkotás terére lépünk, tessék itt rendet teremteni. Tessék már egyszer a kormánynak példát mutatnia, hogy megállapítsuk ezt a mérhetetlen kizsákmányolást, mert rendkívül nagy nyomort tapasztalhatunk végig mindenfelé a dolgozó tömegek között. Huszár Károly t. képviselő ur feltárta a múlt héten a nyomornak ezt a részét. Nagy áhítattal hallgatták a képviselő urak. Igaz dolgokat mondott el, magam is megállapítom, de nem elég csak beszélni a dolgokról, hanem tenni kell, segiteni kell ezeken az állapotokon. Higyjék el, igen t. uraim, hogyha önök osak mindig meghallgatnak bizonyos szép kijelentéseket,* de az állapotok maradnak ugy, ahogy vannak, akkor felszaporodik a keserűség a dolgozó emberek lelkében annyira, hogy nem tudjuk, milyen formában fog az egyszer kirobbanni. Ismételten közeledünk a tél felé. A kormánynak azonban eszeágában sincs beterjeszteni azt a szociálpolitikai törvényalkotást, amely a téli munkátlanság ellen védené a munkásokat. Hol a munkanélküliség esetére szóló kötelező biztositás törvényjavaslata 1 ? Régóta halljuk már, hogy ide fog kerülni, azonban mégsem szakit a törvényhozás időt arra, hogy ezt a törvényjavaslatot letárgyalja. Pedig megint ijesztő állapotok vannak kialakulóban. A gyáraknál tessék érdeklődni. A legnagyobb gyárvállálatok hétről-hétre bocsátják el munkásaikat. A múlt héten emiitettem, hogy a csepeli Weisz Manfréd gyárban — csak egyetlen gyártelepen — 2500 munkást akarnak elbocsátani. Ez az elbocsátás folyamatban van; már egy része megtörtént az elmúlt szombaton, és folytatják, végre fogják hajtani. A Schlick-Nich oison gyár munkásainak egy tekintélyes részét már elbocsátották, s folyamatban van a további elbocsátás. Kispesten a dr. Lipták-gyárat egészen megszüntetik. A nagy, hatalmas kőbányai Ganz-Danubius vállalat munkáslétszámát erősen csökkenti, és a vidékről is hasonló hireket hallunk. Például a győri vaerongyárból is ilyen hirek érkeznek. Ebben a kérdésben illetékes helyeken is eljártam, mert hiszen abba a helyzetbe kellett jutnom, hogy deputációt vezessek a népjóléti minister úrhoz és intézkedést kérjek abban az irányban, hogy mi lesz a télen, ha már az ősszel igy állunk, ha már most ezrekre mefifv azoknak a száma, akiket eeryik napról a másikra elbocsátanak. És képviselő urak, tessék tudomásul venni, hogy a; munkások nem ugy vannak, mint egyes vállalatok vezetői. A clr. Lipták-gyárat például feloszlatják, ezt az ipari koncentrációt megszüntetik, eltörlik a föld színéről, a vállalat igazgatóját azonban — először elhelyezni esry másik ió áHásha, azután pedig jó végkielégítést adnak neki. Meg is jelent a lapokban, hogy — ha jól emlékszem — 160.000 pen£?ő végkielégítést^ kap. Ezekről tudnak gondoskodni, ilyesmire jut pénz. Én nem magát a kielégítés tényét kifogásolom, hanem azt kifosolom, hogy a munkások megfelelő díjazására nincs pénz, akkor összeomlik a vállalat, akkor be kell csukni és ehhez hasonló kijelentéseket hallunk, ellenben a vállalat vezetőinek fizetésére, azoknak kielégítésére olyan horribilis, olyan fantasztikus összegeket irányoznak elő, amelyek megdöntik azokat az állításokat, amelyekkel azt akarják igazolni, hogy képtelenek á vállalatok munkásaikat jobban fizetni. T. Képviselőház! Amidőn a nyomor igy van kialakulóban, ugyanakkor azt látjuk, hogy az állam nem siet az állami rendelések kiadásával. 88. ülése 1927 november 15~én, kedden. 349 Tudomásom szerint a magyar államvasutak beruházására nagy meggondolás után 128 millió pengőt irányoztak elő. Már hónapok óta — igy kell mondanom, nem hetek óta -— húzódik, vajúdik ez az ügy, és a gyárak nem jutnak a szükséges, ebből fakadó megrendelésekhez. Nem adják ki a vagonrendeléseket, nem adják ki az egyéb államvasuti rendeléseket. Elvégre 128 millió pengő olyan összeg, amelylyel igen nagyszámú munkást lehetne foglalkoztatni s megmenteni attól, hogy a tél minden nyomorúságát ismételten végigszenvedjék. A kereskedelemügyi minister ur azonban alkudozik a pénzügyminister úrral, a pénzügyminister ur, nem tudom, kivel s ezt az összeget nem akarják az államvasutak rendelkezésére bocsátani. De nem is erről van szó pillanatnyilag, hanem arról, hogyha nem lehet a rendeléseket azonnal kiadni, akkor, hogy a nagy elbocsátásokon segítsünk, legalább e<?y előlegrendelést kellene sürgősen a vállalatoknak kiadni, hogy ezzel legalább meg lehessen állítani a további munkáselbocsátásokat. De ez sem történik mee\ Érthetetlen okokból, s ezért ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását ragadom meg arra, hogy^ a kereskedelemügyi minister urat itt, a törvényhozás szine előtt is arra szólítsam fel, kövessen el mindent, hogy a munkásokra szakadó mérhetetlen nyomort állítsa, meg s a munkáselbocsátások ellensúlyozására az államvasutak rendelését sürgősen adja ki: ha egyéb nem lehet, előlegrendeléseket kell adni. amíg az egész ügy nyélbe nem üthető. (Esztergályos János: A kormány azt gondolja, hogy majd esik a hó, úgyis lesz munka, minek az állami rendelés! — B. Podmaniczky Tendre: Szegény kormány, mindent rákennek. Hallatlan!) Én tudomást szereztem arról is, hogy az Államvasutak tervbevették: a tehervagonoknál az automatikus fékrendszerre való áttérést. Ez maid hasznot fog jelenteni annak ideién az államvasutaknak, egyelőbe azonban természetesen kiadással jár. A Knorr-fele fékrendszer megvalósitá sa tudomásom szerint 25 millió pengős munka, amelyre a gyárak már teljesen felkészültek, a rendelés kiadásával azonban késedelmeskednek. Lehet, hogy nincs pénz. de erre kell pénzt teremteni, mert a munkáslétszám továbM csökkentése olyan hatalmas munkanélküliséget termelne ki ismételten, amely tarthatatlan volna. S amidőn itt ismét nagv munkanélküliség elé nézünk, amidőn egymásután bocsátlak el a munkásokat, ugyanakkor arról kell meggvőződm'ink hogy munkákat künn rendelnek meg a külföldön s nincs gondoskodás arról, hogy az ilyesmit megakadálvozzák. Egv konkrét esetre vagvok kénytelen itt a kereskedelmi minister ur figyelmét felhivni. Szegeden, a fogadalmi templomban már szól a hősök harangba. Ez közadakozásból készült, több mint száz métermázsás harang, amely több mint 600 millió korona értéket képvisel. Ezt a harangot — érdekes — az »Ecclesia« című részvénytársaságnál rendelték meg. E? a részvénvtársasáfr az egyházakat különböző kegyszerekkel, főként harangokkal és ehh^z hasonlókkal látja el. (Esztergályos János: Ez is szép dolog, mondhatom!) Ennek a vállalatnak az igazgatóságában nagy egvházi funkcionáriusok vannak s ennek a vállalatnak vezérigazgatója egy Burner Gyula nevű ur. (Esztergályos Jánosi Mintha már hallottuk volna ezt a nevet!) Utánanéztem ennek a dolognak és megtudtam, hogy ezt a harangot ez a Riemer Gyula nevű ur külföldön,
