Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-87

ââ6 'Az országgyűlés képviselőházának 87. életben keresztülviendő volna, természetszerű­leg; elsősorban az állami életben: ezzel a kérdés­sel az én felíogasom szerint is komolyan és be­hatóan kell foglalkozni, (ügy van! ügy van! a jobb- és a balaidaion.) Ha most a pénzügy­mimster ur lehetőnek tartja, hogy az állam a közalkalmazottak üzetését javítsa, agy a kö­vetkező lehető lépésnek feltétlenül annak kell lennie, hogy nem egy lineáris javítás révén, hanem a családi pótlék emelése által a nagy­számú családtaggal biró tisztviselők helyzetén segítsünk. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen. — Huszár Károly: Ezt akartam!) Azt is helyeselném, t. Képviselő­ház, hogyha a közgazdasági élet Összes fakto­rai s nemcsak az állam mint az elsőrangú faktor, de a többi faktorok is azt a bérrend­szert, amely ma divik az országban és általá­ban a világon, ebből a szempontból revizió alá vennék. Eboől a szempontból szívesen siet a kormány t. képviselőtársam segítségére és szí­vesen intéz a gazdasági élet összes számottevő tényezőihez olyan felszólítást, hogy tegyék ezt a kérdést megfontolás tárgyává. Ezekben voltam bátor telelni a t. képviselő ur felszólalására, (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Elnök: Napirend előtti felszólalás vita és határozathozatal tárgyát nem képezheti. Áttérünk napirendünk tárgyalására» Napi­rend szerint következik az 1921. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Ér­tekezlet által a heti pihenőidőnek az ipari üze­mekben való érvényesítése tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat har­madszori olvasása. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a tör­vényjavaslat szövegét felolvasni! (Zaj. — Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Öt perc szünetet kérünk!) Fitz Arthur jegyző (olvassa a törvényjavas­latot). Elnök: A házszabályok szerint itt vitának helye nem lévén, következik a határozathoza­tal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori ol­vasásban is elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olva­sásban is elfogadja és azt tárgyalás és határo­zat céljából a felsőházhoz teszi át. Napirendünk szerint következik a Nemzet­közi Munkaügyi Szervezet 1924. évi VI. Egye­temes Értekezletén a munkások szabadidejének felhasználása tárgyában elfogadott ajánlásra vonatkozó kereskedelemügyi ministeri jelentés (írom. 278, 289) folytatólagos tárgyalása. (Zaj! — Felkiállások a szélsőbaloldalon: Szünetet ké­rünk!) Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: Elállók a szótól! (Helyeslés a baloldalon. — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíves­kedjenek helyeiket elfoglalni! Szilágyi Lajos képviselő ur a szólás jogától eláll. Utána következik? Fitz Arthur jegyző: Propper Sándor ! (Foly­tonos zaj.) Elnök: Újból megkérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni, hogy a szó­nok beszédét megkezdhesse! (Folytonos mozgás és zaj.) Propper Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Tisztelettel kérek öt percnyi szünetet, amíg a képviselő urak elhelyezkednék és az elhangzott beszéd hatása alól felszabadulnak. ülése Í927 november ll-én, pénteken. Elnök: Ismételten kérem a képviselő ura­kat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni, hogy a szónok beszédét megkezdhesse! Szünet adását azért nem tartanám indokolt­nak, mert a napirend előtti felszólalásokkal tár­gyalási időnk ugy is tetemesen megrövidült. Kérem tehát a szónok urat, sziveskedjék beszé­dét megkezdeni! Propper Sándor: T. Képviselőház! Feszült figyelemmel hallgattam Huszár Károly képvi­selőtársam előadását és a ministerelnök ur vá­laszát, annál inkább, mert hiszen Huszár Károly képviselőtársunk anyaga szorosan összefügg azzal a törvényjavaslattal, amelyet most tár­gyalunk; népmentésről, szociálpolitikáról be­szélt és ez is egy szociálpolitikai javaslat. Az én érdeklődésem azonban nem azért for­dul különösképen Huszár Károly képviselőtár­sunk előadása felé, mintha nekünk uj volna az, amit mondott. Hiszen amióta mi a parlamenti munkában közvetlenül részt veszünk, — most már hatodik esztendeje — ezeket a bajokat számtalanszor, számtalan formában és válto­zatban a törvényhozás elé terjesztettük. Vala­hányszor a mi részünkről, erről az oldalról hangzott el ezeknek a hiányoknak említése és hangzottak el a követelések a hiányok pótlása iránt, a túlsó oldal mindig hajlamos volt arra, hogy ezeket az igazságokat izgatásnak, vagy lázitásnak minősítse, sőt számtalan ministeri felszólalás utasította vissza ezeket a mi vád­jainkat olyan formában, hogy a törvényhozó kötelessége nem az izgatás és a bajok feltárása, hanem a kedélyek lecsillapítása. Mondom, en­gem tehát nem azért kötött le Huszár Károly képviselőtársunk előadása, mintha ujat mon­dott volna, hanem azért, mert vártam a felszó­lalásának nyomán annak a vastag jégkéregnek rianását, amely esztendők óta ráfekszik az egész magyar közéletre és lehetetlenné teszi azt a szociális előhaladást, amelyre ennek az or­szágnak és az ország népének olyan nagyon nagy szüksége volna. Továbbá figyeltem azért, mert vártam, hogy a jégkéreg megszakadása után kormányrészről milyen lesz a reflexió, vájjon a felelős kormány mit fog szembesze­gezni az itt előterjesztett bajokkal és vádakkal, milyen programmal szándékozik megelőzni a bajok terjedését. Sajnálattal kell megállapitanom a minis­terelnök ur beszéde után, hogy bizony nem sok reményünk van arra, hogy a kormány az­zal a súlyos veszedelemmel, amely az egész magyar társadalmat és népességet gyökerei­ben támadta meg, komoly és messzemenő tör­vényhozási intézkedésekkel igyekeznék szembe­szállani. Mit mondott a ministerelnök ur? Azt mondotta, hogy az örökösödés szempontjából fogja a kérdést egyrészt megfogni, másrészt a hitbizományok módosítására vonatkozólag ter­jeszt elő javaslatot ós a közegészségügyi szem­pontokat fog figyelemmel kisérni azokra a te­rületekre vonatkozólag, amelyeken az egyke különösképen súlyosan mutatkozik. T. Képviselőház! Ami az örökösödési tör­vény módosítását illeti, az csupán a vagyono­sabb rétegeket érinti, de amit Huszár Károly képviselőtársunk előadott, az a legszegényebb, a vagyontalan népre vonatkozik, amelyet az örö­kösödési törvény nem érdekel és nem érint, mert az nem örököl soha semmit, annak nincs mit várnia, mert a szegény családoknál haláleset alkalmával nemcsak örökösödésre nincs kilátás, hanem még a temetési költségek előteremtése is igen sokszor áthidalhatatlan nehézséfféket okoz.

Next

/
Thumbnails
Contents