Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-86

Az országgyűlés képviselőházának 86. alaposan, komolyan akarna cselekedni ezen a téren is nagyon is .sokat lehetne csinálni. Hi­szen nem kell messzebb menni, mint ide a fővá­ros közvetlen szomszédságába és megnézni, hogy mi történik ott. Aki fáradságot vesz ma­gának és megfigyeli, láthatja, hogy a há­ború után az építkezés a főváros szomszédságá­ban — különösen miután fenyeget a lakások felszabadulásának kérdése — hallatlan mérték­ben megduzzadt. Apró kis telkeken, zsebkendő­nyi kis grundokon kis viskók épültek, nemcsak azért, mert az emberek kedvüket lelik abban, hogy ilyen kis kunyhókban bújjanak el, hanem elsősorban azért, mert a magas lakbérekkel ki­szorítják a munkásságot a fővárosból, de azért is, mert ezek a családos munkások idebent nem birnak megélni a keresetükből és azonkívül az a kis telek — amellett, hogy lakást is biztosit — lehetővé teszi a munkásnak, hogy konyhakerti munkálkodással és másképen megkönnyebbitse és jobbá tegye mindennapi életét. Most mi an­nak az akadálya, hogy minden munkás, aki erre törekszik, nem tudja ezt megszerezni? Nagyon egyszerű a magyarázata. Méltóztassék megvizs­gálni a Máv. és a Hév. közlekedési politikáját. A most tárgyalt ajánlás egyik passzusában azt mondja, hogy (olvassa): »ajánlja az értekezlet: célszerű közlekedési politika, díjmérsékléssel és menetrendi kedvezményekkel...« (Zaj a balkö­zépen. — Halljuk! Halljuk!) Az urak konferen­ciát rendeznek. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szabó Imre: Hogy mi akadályozza meg a munkásságnak a környékbe való kivonulását, hogy ott életlehetőségeit megkönnyithesse, erre nézve elég hivatkoznom az ajánlásnak arra a passzusára, amely azt mondja, hogy (ol­vassa): »Célszerű közlekedési politika díjmér­séklésekkel és menetrendi kedvezményekkel módot nyújtson a munkásoknak a lakás és munkahely közötti ut időtartamának lehető megröviditésére és hogy a szakszervezeteket a közlekedési hatóságok vagy a magánszállitási vállalatok messzemenően hallgassák meg azok­nak az eszközöknek megválasztásánál, amelyek leginkább alkalmasak ilyen politika érvénye­sítésére.« Mélyen t. Képviselőház! Azt hiszem, hogy aki Pest környékét ismeri, aki megfigyelte már, hogy ebben a kérdésben hányszor emel­tünk szót itt is és máshol is a nyilvánosság előtt, annak tudnia kell.,. (Zaj a balközépen. — Halljuk! Halljuk!) — hallatlan állapot; talán felfüggesztenénk az ülést egy kicsit, amig elintézik ezt a lovagias ügyet — ... annak tudnia kell, hogy a Máv. valahogy még most is. a 8 millió lakosság mellett is, ugyanabban a nagyzási mániában szenved, mint valamikor a 20 milliós lakosság mellett. Azt kell látnunk, hogy a Máv. közlekedési politikája Budapestet és környékét illetőleg a lehető legmostohább és nincs senki, akinél meghallgatásra tudnánk találni, akinél panaszaink orvoslását el tud­nók érni. Ha a minister úrhoz megyünk, az azt mondja, hogy: »A közlekedési politika részle­teibe nem avatkozhatom bele, menjetek a Máv. igazgatóságához«. Ha pedig oda megyünk, ugy találjuk magunkat, mintha valamely idegen helyre mentünk volna, ahol nem is érzik, hogy itthon vannak, hogy Magyarországon vannak és a magyar közgazdasági élet fontos tényezői; azt hiszik, hogy ma is azon a nagyhatalmi vesszőparipán lehet lovagolni, mint a régi Nagy-Magyarországon. Se díjmérséklésekben, sem egyéb menetrendi politikában a Máv. nem tud beleilleszkedni abba, hogy ma már sokkal lése 1927 november 10-én, csütörtökön. âïô kevesebben vagyunk és ma már sokkal nehe­zebb az életlehetőség, mint amilyen Nagy­Magyarországon volt. Hiába kérünk és hiába rimánkodunk, hogy ne vegyék el a munkanél­küli munkástól közlekedés fejében egész heti munkanélküli segélyét, amikor munka nélkül van. Nagyon minimális enyhülést tudtunk csak valahogyan elérni, de ez még mindig meg sem közelíti azt, amit a munkás munkanélkü­liség esetén joggal elvárhat. Hiszen az a Máv. szerelvény úgyis fut, az a Máv. szerelvény úgyis megy azon a sinen. Teljesen mindegy, hogy pár személlyel többet, vagy kevesebbet visz. Ilyen méltánylandó esetben mindenesetre súlyt kellene helyezni arra, hogyha a munka­nélküli innukás hozzájuthat egy darab kenyér­hez, annak felét ne törje le a Máv. Annál is inkább indokolt volna ez irányú kérésünk, mert hiszen ha megfigyeljük, látjuk, hogy a nagy­számú szabaüjegyesek egy fillérrel sem járul­nak hozzá a Máv. fentartásához és mégis, első­rendű utazást biztosíthatnak maguknak. Itt van azonkívül a Hév, mondjuk ki egé­szen: a Helyi Érdekű Vasutak. Ez külön kis királyság eb oen az országban, amelynek senki sem tud parancsolni. Statisztikai adatokkal igazoltuk már be azt, hogy a szegény, nyomo­rult munkások, akiket kikényszeritettek innen a fővárosból a lakásnyomoruság, vagy akik más okból vonultak innen ki, de a fővárosi gyá­rakban dolgoznak, keresetük tekintélyes per­centjét adják oda a Hé v-nek, s amellett a Hév. — épen ugy, mint a Máv. — nem igen járat be­csületes szerelvényeket, ezeken a szerelvénye­ken mint szőlőfürtök lógnak reggeltől késő es­tig az emberek és a balesetek egész sora jelzi azt a szörnyű közlekedési politikát, amelyet ez a Helyi Érdekű Vasút megenged magának Pest környékén. Ebben a kérdésben is voltunk már a minis­ter urnái, kértünk, rimánkodtunk. Kétségtele­nül, elismerem, hogy bizonyos fokú törvényes intézkedések kellenek ahhoz, hogy a Hév. köz­lekedési politikáját befolyásolni lehessen, hi­szen azok a koncissziók, amelyek ennek a vál­lalatnak kezében vannak, természetesen nem járnak le máról-holnapra, hosszú ideig tarta­nak; nehéz beleavatkozni ezeknek a kiskirály­ságoknak üzemvitelébe. De én mégis azt mon­dom, hogyha a kormány komolyan szociál­politikát akar, akkor a fővárosnak és a kör­nyékbeli községeknek is kölcsönösen érdeke, de az egész országnak is érdeke, hogy ne lehessen itt egy olyan vállalat, amely bármilyen köz­szükséget szolgáló intézményével a lakosoknak kizsákmányolását és csak kizsákmányolását folytathassa. De tovább kell mennem. Azt mondja ez az ajánlás, hogy (olvassa): »A munkások testi ere­jének és egészségének fejlesztése sportok üzése által, amelyek a modern ipar szélsőséges mun­kamegosztás alá eső fiatal munkásoknak alkal­mat adnak erejük szabadkifejtésére.« Előzőleg már azt is megjegyzi az ajánlás, hogy az egyéni ügyességet elő kell mozdítani és pedig különö­sen népfürdők, népuszodák és a többi felállí­tása vagy felállításának előmozdítása révén. Az ajánlás tehát azt mondja, hogy azok a munkások, akik szabadidejüket nem a család­fentartás gondjaival töltik el, akiknek szabad­idejük rendelkezésükre áll, azt használják ki fizikai erejüknek regenerálására, ennek kihasz­nálásánál pedig kormányfeladatként jelöli meg, hogy a kormány ebben a munkásembereket elősegítse.

Next

/
Thumbnails
Contents