Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-86
320 'Az országgyűlés képviselőházának 86. Nézzük meg, hogy mi történik ezen a téren, j Sport! Látjuk azt, hogy vasárnaponként a nagy sportpályákon az emberek tizezrei egymás hegy én-hátán nézik, hogy ott 22 ember hogy rugdossa agyon egymást. Látjuk, hogy az ilyen futballmérkőzések bevétele évenként sok súlyos milliókat, sőt milliárdokat tesz ki, anélkül, hogy ennek ellenében a tömegek valamit is kapnának egyebet, mint látványosságot, cirkuszt. Ez pedig semmi esetre sem nevezhető sportnak. Sport talán ez annak a 22 embernek, aki játszik, talán azoknak, akik még tartalékban maradtak, de a tömegekre nézve nem sport. Mégis azt látjuk, hogy ezek a sportegyesületek olyan nagy erkölcsi és anyagi támogatást kapnak, hogy annak birtokában egész külön kis kereseti, üzleti vállalkozást tudtak kifejleszteni. Ezzel szemben a sportnak azok az ágazatai, (Gaál Jenő: Vannak sporthiénák!) amelyek nagy tömegeket foglalkoztatnának, amelyeket a tömegek igénybe vehetnének: az atlétika, a birkózás, a szabadban való járkálás, a turisztika, a vizisportok lehetőségei egyáltalán nincsenek kihasználva, vagy amennyiben ki is használhatók, csak azok részére használhatók ki, akik anyagi erővel ezek felett a lehetőségek felett rendelkeznek. A kormányzat részéről azonban nem látunk semmiféle komoly szándékot ezeknek a sportágaknak a támogatására. Vegyük például a turisztikát. Az egész ország olyan kicsiny, alig lehet nagyon messze menni, szépet és gyönyörűt látni. Itt van azonban Budapest környéke, azt lehet mondani, ez kielégítheti legalább a minimális igényeket. Itt van a Pilis-hegység, itt vannak a Börzsönyi-hegyek; de ha valaki elindul a fővárosból és szive-lelke szerint akar a turisztikának hódolni, akkor szemben találja magát az erdőorrel, a tilalomfával. Állandóan Ígérik, hogy a fürdőtörvényben majd annak idején rendezni fogják ezt a kérdést. Nem jön a fürdőtörvény, de facto megmarad az az állapot, hogy nem tud lépést tenni valaki anélkül, hogy tilos területre ne tévedne, amiért is a sportnak ez az ága hallatlan hátrányokat szenved. Kétségtelen, hogy vannak ennek a sportágnak elég tekintélyes mecénásai, pártolói, támogatói, ennek ellenére mégis azt kell mondanunk, hogy ezt a sportágazatot nem karolják fel ugy, mint ahogyan kellene, pedig ennek gyönyörű és eredményes hatása van az emberek erejének regenerálása szempontjából. Az atlétikával kapcsolatban meg kell mondanom, hogy azok a sportegyesületek, amelyeknek még van annyijuk, mozoghatnak ezen a téren valahogyan, de épen azok a munkások, akiknek az érdekében ez az ajánlás szót emel, nem tudják az atlétikából» ebből a sportból kivenni részüket, mert ha atletizálui akarnak, akár futni akarnak vagy bármi mást, legfeljebb a Népligetbe, vagy a szeméttelepre menetnek ki, mert valóban nincs sehol egy talpalatnyi hely, ahol ezek a munkások a maguk autonómiája, a maguk egyéni Ízlése, a maguk akarása szerint hódolhatnának ennek a sportnak. Itt azután szemben találjuk magunkat a vitatkozókkal, akik azt mondják: Vannak sportegyesületek, menjenek oda. De a sport terén nem lehet megkötni az embereket, hova menjenek. Amig nem tudjuk biztosítani a sportolóknak azt a minimális szabadságot, hogy ugy és ott sportoljanak, ahol akarnák, addig a sport terén nem lehet elérni annyi eredményt, mint amennyit szeretnénk. Vagy itt van a vizi sport. A főváros környéke a legszebb, ami esak elképzelhető és ülése 1927 november 10-én, csütörtökön. mondhatom a vizi sport eredményei tekintetében a legszebb tapasztalatokra tehetünk szert. Mégis azt látjuk, hogy ezt is csak azok használhatják ki, akik egyénileg megfelelő anyagi erővel rendelkeznek; akinek van miből csónakot szereznie, az űzhet vizi sportot itt a főváros közvetlen közelében. Elmehet napfürdőzni is, feltéve, hogy nem botlik isméit újból meg újból ugyanúgy, mint a turisztikánál, tilos területbe. Itt a fővároson folyik keresztül a világ legszebb folyója: ennek környéke olyan gyönyöirü, mindig ujat és mindig szebbet és szebbet lehet ott találni; az emberek egészséges, jó levegőn tölthetik el vasárnapjukat. De nincs meg a lehetőség, hogy valahol panasz, vagy kifogás nélkül a parton leülhetnének, ellenkezőleg, akár felfelé indulnak el a Dunán, akár lefelé, a legelső, amibe beleütköznek, ismét egy vagy több tilalomfa: az őrök sokasága vigyáz arra, hogy jaj, valaki a vizből ki ne lépjen a partra. Budapest nagytömegű munkásságának a főváros közvetlen szomszédságában egyetlenegy hely van kijelölve a megyeri csárdánál, egy szűk kis hely, amelyet minden vasárnap rendőrök fognak körül, ugy, hogy onnan sehova sem lehet elmozdulni, hanem csak haza lehet jönni. El sem lehet képzelni, hogy egy vasárnap este mi minden szemét és hulladék marad ott, és mi fogja el a sportolni szerető' embert ennek láttára, vagy mi annak következménye, hogy ilyen ótriási tömeget ilyen kis helyre szoritanak; szeretném, ha ezt a helyet velem együtt néhányan megtekintenék képviselőtársaim közül, mert máskülönben erről fogalmat alkotni nem tudnak. Végigmehetnénk igy a sport többi ágain is. A birkózás 1 ? A birkózás is pénzbe kerül, végre is szőnyeg kell és más egyéb is. Soha még nem tudtunk elérni annyit, hogy birkózóinknak rendes szőnyeget tudjunk szerezni. Hiába voltak Európa-bajnokaink; megtörtént például az egyikkel, nem is olyan nagyon régen, hogy a rongyos szőnyegen kitörte a lábát és azért nem tudta reprezentálni a magyar birkózó sportot. , Sokat és joggal lehetne ezen a terén reklamálni s szeretném, ha a minister ur végre Ígéretet tenne, — ha nem is az ő reszortjába tartozik, — hogy a kormány részéről mindent el fognak követni, hogy a munkásságnak ezek az igényei ki legyenek majd elégítve. Most tovább kell mennem. Ez az ajánlás még egy helyen a munkások szabadidejének felhasználására olyan intézményeket ajánl, amelyeknek célja (olvassa): »fejleszteni a hivatásos és általános műveltséget könyvtárak, olvasótermek, előadások, a hivatásbeli általános továbbképzés céljaira rendelt tanfolyamok, stb. által«. Nagyon szép ez így általános szólamnak. Próbálja azonban valaki a gyakorlati életben megvalósítani, hogy a munkások ehhez a kulturlehetőséghez hoizzájussanak! Próbáljon valaki könyvtárt létesíteni, felolvasásokat tartani, az egyes mesterségekből gyakorlati tanfolyamokat rendezni, nem kell-e külön a kereskedelemügyi ministerium hozzájárulása, a kultuszministerium hozzájárulása és adott esetben a népjóléti ministerium hozzájárulása is? Szóval olyan hosszú bürokratikus utat kell megjárni, hogy mindenkinek elmegy a kedve attól, hogy hasonlóval kísérletezzék. Egyesületeinkben igyekezünk ilyen kulturfeladatoknak eleget tenni, de nem szabad azt megcsinálni, vagy csak nagyon nehezen lehet hozzájutni, hogy egyesületeinkben dalárdát létesíthessünk, vagy sportszakosiztályokat állithassunk fel, mert mindenütt beleütközünk valami tilalomfába.
