Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-73
20 r Az országgyűlés képviselőházának lesz figyelmével megajándékozni. (Hálljuk! Halljuk!) Ennek a interpellációnak megtételére nem én lettem volna hivatva, hanem itt ül ebben a Házban egy másik férfiú, akit közülakarattal a legelsőnek tartunk ezen a téren, (Ugy van! Ugy van!) aki a világ összes nemzetei előtt olyan óriási tartaléktőkét gyüjött magának, hogy az ő szava bizonyára hatályosabban hangzanék el e helyről. Minthogy azonban ő akkoriban, amikor ezek az események tudomásunkra jutottak, távol volt, azért én vettem magamnak a bátorságot, hogy mintegy ő helyette teljesítsem; ezt a feladatot. (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Éljen Apioonyi!) Azért is voltam bátor magamra venni ezt a feladatot, mert volt alkalmam és módom személyesen is betekinteni a Nemzetek Szövetsége Tanácsának vegykonyhájába. Amidőn az a konfliktus, amely ma a román-magyar birtokkérdésiben tárgyalás alatt van. első alkalommal felmerült, az akkori magyar kormány megbízásából az első alkalommal nekem volt szerencsém vagy szerencsétlenségem ezt a kérdést a Nemzetek Szövetségének Tanácsa előtt képviselni. Akkor tehát módom és alkalmam nyilt a kulisz-, szák mögé is betekinteni és^ közvetlenül háló köntös ben szemlélni ezt-az intézményt, a Nemzetek Szövetsége Tanácsánlak intézményét, amely szerv abszorbeálja az egész intézményt, amely szerv helyettesíti a nemzetek egész szövetségét, mert hiszen az a fordított helyzet állott elő a Nemzetek ^Szövetségében, hogy nem a Nemzetek Szövetségének közgyűlése, nem az összesség az ügyeknek vezetője, hanem egy szükkörü kis testület, amely kisajátította annak minden hatalmát. Tisztelt Képviselőház! A főhatalmak akkor, amikor olyan bőkezű könnyelműséggel osztogatták szét a volt osztrák-magyar monarchia területét és hazánkat olyan szörnyűségesen megcsonkították, annyi óvatossággal, annyi előrelátással mégis bírtak, hogy nem szolgáltatták ki egészen korlátlanul a mi magas kultúránk védelme alatt állott állampolgáraink millióit az alacsony balkáni kultúrának, illetőleg kulturátlanságnak, (Ugy van! Ugy van!) hanem az úgynevezett kisebbségi szerződésekben biztositottak bizonyos jogokat, a jogoknak bizonyos minimumát idegen államok uralma alá kényszeritett polgártársainak számára. Ezeket a szerződéseket a főhatalmak kötötték meg, azok a hatalmasságok, amelyek kinevezték magukat főhatalmaknak, amelyek a legutóbbi világháború alkalmával az emberiség vezetői gyanánt szerepeltek. Ezek a főhatalmak szerződést kötöttek minden utódállammal. Én most kizárólag a románokkal kötött szerződés keretében maradok, mert hiszen románmagyar kérdésről van szó. Ennek a szerződésnek van egy szakasza, amely akképen hangzik, hogy a románok által elszakított területen lakos vagy illetőséggel biró, — ez a két fogalom folytonos karambolt jár a különböző szerződésekben — szóval, akik az elszakított területekről való volt magyar állampolgárok közül fenn akarják'tartani magyar állampolgárságukat, azok ezt jogosultak megtenni és ennek az a konzekvenciája van, hogy ezek az optánsok kötelesek ugyan kiköltözni az elszakított területről, az uj Eománia területéről egy éven belül, ott birt ingatlanaikat azonban megtartják. Van azután ennek a szerződésnek egy másik szakasza, amely kimondja azt, hogy ez a rendelkezés, amelyet most voltam bátor idézni, Romániára nézve alaptörvény jellegével bír, 73. ülése 1927 június 22-én, szerdán. amellyel semmi más törvény, rendelet vagy hatósági intézkedés nem eílenkezhetik és amellyel ellenkező bármely más törvény, rendelet vagy hatósági intézkedés önmagában semmis. Van ezenkívül egy másik nemzetközi szerződés is, amelynek Románia szintén szignatáriusa: a trianoni szerződés, amelyben szórólszóra ismételve van az a határozmány, amelyet emiitettem és amely szerint az optánsok megtartják az elszakított területen birt ingatlanaikat. Két nemzetközi szerződéssel állunk tehát szemben: az egyik szerződésnek szignatáriusai a főhatalmak és Románia, a másiknak szjgnatáriusa egyfelől Magyarország, másfelől az összes úgynevezett társult és szövetséges hatalmak, mindazok tehát, amelyek a világháborúban ellenségeink voltak, kivéve az Északamerikai Egyesült-Államokat, amely, mint méltóztatik tudni, nem irta alá a r trianoni békeszerződést, hanem velünk különbékét kötött. Ennek a két szerződésnek tehát az egész világ szignatáriusa, az egész világgal szemben vállalt tehát Románia két nemzetközi szerződésben kötelezettséget az iránt, hogy az optáns magyarok birtokait érinteni nem fogja. Ezzel szemben mi a valóság? Románia agrárreformot alkotott és pedig kettőt: egyet Órománia területére, egy másikat pedig a Magyarországtól elszakított területekre, amelyeket ők ugy neveznek, hogy Erdély, Máramarcs, Körösvidék és Bánát. A két agrárreform között óriási nagy különbség van. Az egyik agrárreform közgazdasági szempontokra van alapitva, a másik tisztán nacionalizálási, illetőleg denacionalizálási szempontokra. Annak az agrárreformnak, amely Erdélyre és a hozzátartozó egyéb részekre érvényes, minden paragrafusból kitűnik az intenció, amely semmi egyéb, mint az, hogy a magyar kezekben volt birtokok román kezekbe menjenek át. (Ugy van! Ugy van!) Nem akarom hoszasabban fejtegetni ezt a témát, de mégis egy másodpercre összehasonlítást teszek a két agrárreform között, hogy kitűnjék belőle, hogy igazam van, amikor azt mondom, hogy az Erdélyre érvényes agrárreform kizárólag denacionalizálási szempontokra van alapitva. (Ugy van! Ugy van!) Köztudomású, hogy Ó-Románia volt az az ország, amelyben a legnagyobb latifundiumok léteztek, ez volt az az ország, amelyben a legóriásibb különbségek voltak a földbirtokmegoszlás terén. Az is közismeretü tény, hogy a volt Nagy-Magyarország területén Erdély épen az a föld, ahol nem voltak nagy birtokkomplexusok, ahol a legszerencsésebb volt a földbirtokeloszlás. (Ugy van! Ugy van!) Ennek ellenére az erdélyi agrárreform kétszer annyi földet von el a birtokosoktól, akik kizárólag magyarok, mint az ó-romániai agrárreform. (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan!) Miért? Azért, mert az erdélyi földbirtokosok magyarok és az ó-romániai földbirtokosok románok. Egy másik szempontra is rámutatok. O-Roniániában az elvett birtokokért a föld folyóértékének megtérítése jár. íme tehát ez egy közérdekű, kisajátítás annak minden jellegével. Az erdélyi földbirtokreform szerint az elvett birtokokért kártalanításul adják a háború előtt való értéket, minden valorizáció nélkül. (Mozgás és nyugtalanság a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Rablás!) A pénz értéke ezeken a területeken eredeti értékének 30— 35-ödóre csökkent, ennélfogva nem 100%-os
