Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-73
r Âz országgyűlés képviselőházának 7, megtéritést, hanem 2—3%-os megtérítést helyeznek kilátásba. Készpénzt azonban nem fizetnek, hanem kötvényt adnak, amelynek van tőzsdei árfolyama, amely a névérték 40%-a; azaz ez a 2—3% is leszál 1%-ra. Kérdezem tehát, hogy ott, ahol a kisajátított birtokért 1% megtérítést adnak, helyes-e ennek az eljárásnak a kisajátitás, a közérdekből való kisajátitás nevét adni? Nem egyszerű elkobzás-e az? (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Rablás! — Jánossy Gábor: A büntetőtörvényköny is megmondja! — Szilágyi Lajos: Ebben ráismerünk az oláhokra!) s ha általában elkobzás ezeknek a területeknek elvonása, akkor iegspeciálisabban elkobzás az optánsokat illetőleg, mert ebben az agrárreformban van egy intézkedés, amely ugy szól, hogy azok a birtokosok, akik 1918. évi december hó 1-től az agrárreformjavaslat benyújtásának napjáig 1921. március nem tudom hányadikáig, — körülbelül 27 hónapos spácium — szóval ezen idő alatt távol voltak az országtól, — ugy mond : ják, az ország alatt értik az uj hazát, az uj Eomániát — azok teljesen elvesztik birtokaikat, azoktól a birtokuk elkoboztatik. Soha hivatalos intézkedés a jogot annyira arcul nem csapta, mint ez. (Ugy van! Ügy van!) Mert ebben az intézkedésben a jogtalanságok olyan tömege van összehalmozva, hogy pályázatot lehetne kiirni arra, hogy miként lehet a jogtalanságok ilyen tömegét összehordani. Mindenek előtt arról az időről, amelyről ők rendelkeznek, a távollét bizonyos idejéről nem voltak jogosítva rendelkezni, mert akkor még magyar állampolgárok voltak mindanynyian, az a terület magyar terület volt és jogilag csak akkor lett román terület, amikor életbelépett a trianoni békeszerződés, azaz 1921. évi július hó 26-ik napján. Az a terület tehát, amelyről ez az intézkedés szól, magyar terület volt és arra a területre nézve nem volt jogositva a román felsőbbség megállapítani, hogy aki elhagyta azt a területet, az a hazáját hagyta el. De különben is. ha jogvesztést füzünk valamely tényhez és az abszenciának következménye a jogvesztés, akkor azt azoknak, akiket ez illet, előre meg kell mondani, mert lehetetlenség jogilag, hogy mikor már a terminus letelt, akkor visszamenőleg állapítsák meg azt, hogy azok pedig', akik távol voltak, jogvesztettek. Amikor a törvényjavaslatot benyújtották az ottani törvényhozásba, a javaslatban meg volt irva, hogy a már letelt idő peremptorius időszak. Mindezzel szemben áll az, hogy két nemzetközi szerződésben az egész világ összes államaival és nemzeteivel szemben vállalta Románia azt a kötelezettséget, hogy az optánsok birtokát nem érinti. S mindezekhez még hozzájárul, hogy az a távollét, amelyhez ők ezt a végzetes következményt fűzték, nem volt önkéntes, az a távollét kényszertávollét volt, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) mert épen azokat, akik Magyarországon optálni akartak, kikergették és mert nem engedték vissza őket, nem volt mód rá, hogy visszajussanak a saját otthonukba, a saját birtokaikba. íme tehát, tömkelege a jogtalanságoknak. (Ugy van! a jobboldalon. — Rubinek István: Gazság! — Egy hang jobbfelől: Nehéz, ezeket végighallgatni.) A magyar kormány természetesen az erdélyi területen birtokukban jogsérelmet szenvedettek közül csak azok ügyét teheti hivatalosan magáévá, akik magyar állampolgárok, mert hiszen a többiek román oltalom alatt, román '. ülése 1927 június 22-én, szerdán. 21 védelem alatt állanak, (Rubinek István: Szép kis védelem!) azokat a román államnak kellene védenie. A magyar kormány magáévá is tette azok ügyét, akiknek ügyét magáévá tehette, tudniillik a magyar optánsok ügyét és kereste azok igazságát. Először a nagykövetek tanácsához fordult. A nagykövetek tanácsa illetéktelennek jelentette ki magát a beleszólásba ebben a kérdésben, ellenben azzal a tanáccsal szolgált a magyar kormánynak, hogy menjen a Nemzetek Szövetségének Tanácsához és a paktum 11. §-ának 2. bekezdése alapján kérje annak közbenjárását. Nézzük meg ezt a kuriózus szakaszt. A 11. § 2. bekezdése azt mondja, hogy a Nemzetek Szövetsége minden tagjának joga van arra, hogy a Nemzetek Szövetsége közgyűlésének, avagy tanácsának figyelmét felhivja a nemzetközi jogviszonyokat érintő minden olyan körülményre, amely azzal fenyeget, hogy megzavarja a békét vagy a jó egyetértést a nemzetek között, amelytől a béke függ. A magyar kormány azon az alapon, hogy Románia megsértette nemzetközi kötelezettségeit, megszegte a nemzetközi szerződéseket, veszélyeztetettnek látta a jó egyetértést és a békét a nemzetek között azt a békét, amely ettől a jó egyetértéstől van feltételezve. Ezen az alapon vitte az ügyet a Nemzetek Szövetségének Tanácsa elé. Első alkalommal 1923-ban csekélységem nyert megbízatást, hogy ott a magyar álláspontot képviselje. Az ügy lefolyása akképen történt, hogy előadatott a magyar álláspont, amely azt domborította ki, hogy itt egy nemzetközi szerződés megszegéséről van szó. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. — Szilágyi Lajos: Rut megszegéséről!) Minthogy pedig a Nemzetek Szövetségének van egy intézménye, amely tisztán jogi intézmény és amelynek fő feladata az, hogy a nemzetközi szerződések magyarázatát adja meg, ennélfogva ezt a jogvitát utalják az állandó Nemzetközi Bíróság elé, amelytől kéri a magyar kormány annak megállapítását, hogy Románia megszegte szerződéses kötelezettségét, ennélfogva reparációval tartozik, nevezetesen vagy visszaadni köteles azokat a birtokokat, vagy azok teljes ellenértékét tartozik megtéríteni. Ezzel szemben a Román álláspontot egy nagy frazeológiával rendelkező férfiú, a mindannyiunk előtt részben személyesen, részben a hírlapokból ismert Titulesku, Románia londoni követe képviselte, aki azt vitatta, hogy nem jogi. hanem politikai kérdésről van szó, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Gyalázat!) arról van szó, hogy Románia egy nagy demokratikus földreformot alkotott, (Zaj. — Szilágyi Lajos: Gyönyörű demokrácia, — Elnök csenget.) nagy kezekből sok-sok kis kézbe tette át a földet avégből, hogy ez a sok kéz óvja meg a magántulajdon eszméjét és intézményét a bolsevizmussal szemben. (Zaj a jobboldalon.) íme, a magyarok ezzel a demokratikus reformmal szemben privilégiumot követelnek maguknak. (Zaj.) Hogyan tegye azt Románia, amely a saját állampolgáraitól, a saját fajától radikálisan elveszi a birtokot, hogy privilégiumot adjon ezeknek az idegeneknek? Ez volt a beállítás. (Zaj.) Ez a fényes frazeológiával előadott beállítás azonban az ügy előadójának, Adatci, Japán brüszeli nagkövetének nem imponált, mert Adacti azt a javaslatot tette, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa hívja fel a két államot, hogy ennek a vitás kérdésnek eldöntését egyetértőleg terjesszék az állandó Nemzetközi
