Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-86

'Az országgyűlés képviselőházának 86. A harmadik probléma, amelyet az ajánlás felvet, a szabad időre és a szociális egészségügy problémájára vonatkozik és tanácsot kapunk ebben népfürdők és népuszodák építésére. Sajnos, ebben a tekintetben is meg kell állapitanom, hogy mióta mi is, szociáldemokraták, itt ülünk a Képviselőházban, hat esztendeje, nemcsak» hogy a kereskedelemügyi minister ur, hanem a népjóléti minister ur részéről sem láttunk egyetlenegy intézkedést arra vonatkozólag, hogy egyetlen népfürdőt vagy népuszodát emeltek volna ebben az országban. Ide vonatkozólag is kellene tehát intézkedéseket tenni. Ami pedig a szabad idő rendelkezésre bocsátását illeti, ebben a tekintetben is meg akarván könnyiteni a minister ur intézkedéseit, határozati javaslatot nyújtok be, amely azt célozza, hogy (olvassa): »Utasítsa a képviselőház a kormányt, hogy sürgősen terjesszen olyan törvényjavaslatot a Ház elé, amely szabályozza a magánalkalmazottaknak és munkásoknak a kötelező szabadságidő engedélyezését«. A helyzet tudniillik az, hogy mig a közalkalmazottak minden kategóriájára vonatkozólag a szabadságidő kérdése vagy törvényesen van szabályoizva vagy pedig egyes kategóriákra vonatkozólag ebben a tekintetben ministeri rendeletek vagy fennálló szokásjog van érvényben, addig a munkásokra, magánalkalmazottakra és kereskedelmi alkalmazottakra vonatkozólag semmiféle ilyen rendelkezés nincsen, holott ettől ma már eltekinteni nem lehet; ez olyan szociálpolitikai követelmény, amellyel meg kell barátkoznia a kereskedelmi kormányzatnak is és amelyet szabályoznia kell a munkaidő megvédése, de a fajelmélet érdekében is annál is inkább, mert e kérdésnek szabályozása a tőlünk nyugatra eső államokban már csaknem egészen megtörtént. Szól még ez az ajánlás arról, hogy a sportok üzésére neveljük a munkásokat. Ebben a tekintetben örömmel állapithatom meg, hogy a sportfejlesztés és az iránta való szeretet az ujabb generációban erősebben fejlődött. Fejlődött pedig anélkül, hogy ennek az ajánlásnak az elfogadására szükség lett volna és akár a törvényhatóságok, akár a városok részéről ebben a tekintetben bármiféle kezdeményezés történt volna, sőt merem állítani, hogy épen azért, mert a hatósági és állami beavatkozás ebben a tekintetben nem történt meg. Nagyon szeretném ellenben, ha az igen t. kereskedelemügyi minister ur fáradságot venne magának és érintkezésbe lépne ministertársával, a belügyminister úrral és nála érdeklődnék az iránt, vájjon a belügyministeriumban miként kezelik a munkásoknak ama törekvéseit, hogy sportegyesületekbe tömörüljenek, ezáltal testüket fejlesszék, egészséges nemzedékké fejlődjenek ki és miként itéli meg a belügyminister ur vezetése alatt álló ministerium a munkásságnak dalárdák, tehát művelődési egyesületek alapszabályainak jóváhagyására irányuló kéréseit. Ha ebben a tekintetben a kereskedelemügyi minister ur fáradságot vesz magának és érdeklődik a belügyminister urnái, akkor azt fogja látni, hogy ahelyett, hogy lehetővé tenné és elősegítené ugy, amint az ajánlásban benfoglaltatik, a munkások részére a sportegyesületekben való tömörülést, a meglévő sportegyesületek felosztása is napirenden van, azoknak pedig, amelyek meg akarnak alakulni, a legnagyobb nehézségekkel kell megküzdeniük, mert a belügyminister ur alá tartozó hatóságok minden úton-módon vexalják ezeket a sportegyesületeket, lehetetlenné teszik ezek működését és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ, V*. lése 1927 november 10-én, csütörtökön. 313 lehetetlenné teszik, hogy ilyen munkás-sportegyesületek alakuljanak. Ugyanez a helyzet a dalárdákra vonatkozóan is. A dalárdák kérdését már egyszer interpelláció alakjában hoztam a Ház eié. A dalárdákra vonatkozóan sem következett be azonban semmiíéle megoidas, úgyhogy amikor kijelentem, hogy magát ezt az ajánlást, amelyről nem tudom, nogy közjogilag és alkotmányjogilag beiilesztheto-e a Haz tanácskozási renüjéDé, mégis elfogadom, kérem az igen t. minister urat, hogy ezeket az ajánlásokat gyakorlatilag igyekezzek megvalósítani, azokat a nehézségeket, amelyeket társministerei esetleg támasztanak, igyekezzék leküzdeni és igyekezzék az ajánlásban foglalt kívánalmaknak teljes egészükben eleget tenni. (Herrmann Miksa kereskedelmi minister: Ezt akarjuk!) Elnök: A kereskedelemügyi minister ur óhajt nyilatkozni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: T. Képviselőház! Félreértések elkerülése végett bátor vagyok az igen t. Ház ügyeimét csak arra felhívni, hogy amikor beléptünk a Nemzetek Szövetségébe, akkor egyúttal kötelezettséget vállaltunk arra, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak is tagja vagyunk és ezzel az a kötelezettség jár, hogy ha ajánlás érkezik, — ez az első stádiuma az ügyek elintézésének — ezt az ajánlást a törvényhozás elé terjesztjük, elfogadásra, vagy el nem fogadásra. (Szilágyi Lajos: Megy ez a Felsőházhoz is?) Ez megy a Felsőházhoz is. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Házhatározati) Tulajdonképen semmi más nem történik., mint az én jelentésemnek tudomásvétele. (Kothenstein Mór: Azután mehet a papírkosárba! — Mozgás.) Olyan messzemenő intézkedésekre hivja ugyanis fel gyakran a hivatal a kormány ügyelmét és annyi mindenféle feladatot ölel fel, hogy neki sem lehet kilátása arra, hogy ezek nagyrésze törvényjavaslatok alakjában a Ház, illetőleg a törvényhozás elé kerül, úgyhogy azt az utat választotta ilyen természetű eseteknél, hogy ajánlás alakjában küldi el a tervezetet egyes tagjainak. Az egyes tagoknak azután ezt az illető törvényhozás elé kell hozniok. Ez történt most is és az igen t. Háznak feladata az lesz, hogy eldöntse, vájjon ezt a jelentésemet tudomásul veszi, vagy nem veszi tudomásul. (Szilágyi Lajos: Azt igen, csakhogy az előadó ur rosszul fejezte ki magát! — Zaj.) . Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! A kérdésnek két része van. Az egyik az a közjogi aggály, amely az előadó ur javaslata nyomán felmerült és amelyet a kereskedelemügyi minister ur igyekezett most eloszlatni, de az én igénytelen nézetem szerint ezt nemcsak nem oszlatta el, hanem azok a megállapítások, amelyeket a mélyen t. minister ur tett, még súlyosabban kihívják a közjogi kritikát. Legyen szabad a mélyen t. Háznak figyelmébe ajánlanom azt az alaptételt, amelyet már 1867-ben az alkotmányos korszaknak a dualizmus alapján való visszaállítása idején Kossuth Lajos Írásában kifejezett, amikor a delegáció felállításáról azt mondta, hogyha az külön szerv, külön parlament akar lenni, akkor egészen uj institúciót kell beiktatni a magyar közjogba, mert parlamentek^ egymással nem érintkezhetnek. Kormányok érintkezhetnek egymással és köthetnek valamelyes irányelvek alapján megállapodásokat, de a szuverenitás ereje megtörik akkor, ha parlamentek közös határozatok oéljából érintkeznének egy50