Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-86

314 Az országgyűlés képviselőházának 86. ülése 1927 november 10-én, csütörtökön. mással. Ezért az Interparlamentáris Unió is őrizkedik attól, hogy tanácsai olyan jellegűek legyenek, amelyek valamelyes kötelezettséget rónának valamely kormányzatra. Itt teliat a dolog elbírálása kettős. Az egyik az, hogy be­léptünk a Népszövetségbe és magunkra köte­lezőnek nyilvánítottuk figyelembe venni a Népszövetség eme egyik osztályának, a Nem­zetközi Munkaügyi Hivatalnak értesítéseit. Ez nem jelenti azt, hogy a mi 'közjogunkkal ellentétben álló és a házszabályokban lefekte­tett törvényerejű határozmányokkal szemben­álló határozatokat hozzunk. A nemzetközi munkaügyi szervezet azt óhajtja, amikor a kormányhoz ilyen értesítést küld, hogy törvényjavaslat készíttessek ebben a szellemben. (Herrmann Miksa kereskedelem­ügyi minister: Nem, ez tévedési) Bocsánatot kérek, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Tévedés!) nem azért ajánlja a kor­mány figyelmébe, hogy elvi deklaráció han­gozzék el, mert ennek csak akkor van értelme, ha munkások érdekében ezek a népjóléti intéz­mények valóra is válnak. Nem azért irja pél­dául, hogy népfürdő kell, hogy ez csak, mint kedves óhaj a nemzet színe előtt elhangozzék. (Zaj. — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Most, ebben a stádiumban csak az a cél!) Akkor helyesebben méltóztatik tenni a mélyen t. kormánynak, ha ezeket a meg­szívlelendő dolgokat magának megtartja és a Házat nem fárasztja. (Zaj.) Hogy egy idegen, akármilyen magas szerv figyelmébe ajánljon valamit a magyar parla­mentnek, az közjogilag teljes lehetetlenség. (Éri Márton: Tévedés! A kormány hozza ide! — Zaj.) A magyar királyi kormánynak egy tagja sem vállalkozhatik arra, hogy egy kül­földi szervnek hozzá intézett ajánlásait itt nyugtázza. Erre a célra parlamenti megmoz­dulás teljesen lehetetlen. Méltóztassék ügyelni erre azért, mert ilyen precedenst teremteni roppant veszedelmes, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: De már van ilyen egész csomó!) Elég hiba. Mélyen t. képviselőtársaim, akik először irá­nyították rá a figyelmet erre, és az előadó ur beszéde közben, megütvén fülüket ez a közjogi képtelenség, közbekiáltottak, nagyon helyesen figyelmeztetik a mélyen t. kormányt arra, hogy minden parlamenti határozatnak, a házszabá­lyoknak és a törvénynek megfelelően kell létre­jönnie, különben ez azt jelenti, hogy ilyen ha­tározattal törvénykezdeményezési kötelezettsé­gét a mélyen t. kormány elodázta. Mert ha ebben határidő volna ós azt mondaná a Nem­zetközi Munkaügyi Szervezet javaslata, hogy ennek alapján a kormány a képviselőház elé ennyi és ennyi idő múlva a munkások szabad idejéről, a munkában való alkalmaztatás kér­déséről, amiről érdemben leszek bátor egy pár megjegyzést tenni, törvényjavaslattal álljon elő, akkor lehet azt mondani, hogy ezt mint je­lentést tudomásul veszi a Ház. De, hogy ezt az ajánlást elfogadja, ilyen kijelentést tenni ve­szedelmes precedens, ez érinti azt a szuverén jogot, (Szilágyi Lajos: TJgy van! ügy van! Tökéletesen ugy van!) amely a parlamentariz­musnak alapkelléke. Épen azért, hogy ez elimináltassék, ajánla­nám előterjesztendő határozati javaslatomat elfogadásra, amely nem érinti a mélyen t. kor­mánynak kétségkívül jó szándékait. Senki nem kívánja kétségbevonni, hogy a minister ur azért kivánta a Házat tájékoztatni ebben a kérdésben, mert átérezte, hogy a munkásjóléti intézményeknek szociális hatását valóra vál­tani legfőbb ideje ebben az országban. Ezért ezt a határozati javaslatot vagyok bátor elő­terjeszteni (olvassa): »A Képviselőház utasítja a kormányt, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal megkere­sése tárgyában készitett jelentés visszavétele mellett készítsen a jelentésben foglalt indít­ványok tárgyában törvényjavaslatot és azt három hónap alatt terjessze a Ház elé.« (Zaj. — Túri Béla: Nem ezt akarja! — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem is lehet! Az egészen más!) Bocsánatot kérek, ezekben a kérdésekben fontos annak hangoztatása, hogy semmiféle elodázás nem történik. A nemzetközi kapcsola­tok a nemzetközi harmónia megteremtéséhez szükségesek. A nemzetközi kapcsolatoknak olyan ápolása szüksége, hogy annak ami más államok szociális törvényhozásában érvényre jut, necsak üres visszhangja legyen jelentések alakjában Magyarországon, hanem az valóra is váltassék törvényalkotás formájában. Legyen szabad a mélyen t. minister urnák figyeliuebe ajanianí, nogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban Angliában azt a szabályozást te­remtettek meg, hogy specializáltait es a ívmnka­ügyi Szervezet a munkáltatók szervezetevei oiy megállapodásra lépett, nogy szakmánként álla­pította meg a muuKaszabaaság speciális törvé­nyét. Nem mindegy az, nogy péiüaul egy köz­üzem munkásai miképen viselkedhetnek a mun­káltatóval szemben, vagy pedig egy lukrativ berendezkedésű magánvailaKozas inunkasai ho­gyan viseikfeünetneK a munkáltatóval szemben. A sztrákjog szempontjából egeszén különleges szabályok vannak; ezért történt meg az Angliá­ban, hogy amikor a szensztrájk voit, a munkál­tatók és a munkások közötti, az idö felhasználá­sára vonatkozó szervezeti szabályokból az kö­vetkezett, hogy még a legnagyobb sztrájk ide­jén is maguk a munkások vigyáztak arra, hogy valahogy víz ne ömöljék a tárnába, vagyis át­értettek és átérezték a közüzem jellegének azt a fontosságát, hogy az állam közgazdasági ere­jét semmi körülmények között sem szabad meg­bénítani. Itt Magyarországon különben nincs is szükség arra, hogy ilyen ideákkal szolgálja­nak, mert hiszen ezekkel az ideákkai a tör­vényhozás igen gyakran foglalkozott és ezek valóraváltását mindenki kívánja. Ehhez azon­ban hosszú idő kellene, ezt a kormány három hónap alatt nem tudná elkésziteni. A munkások szabadidejére vonatkozó ja­vaslat például szintén nem kielégítő módon ajánltatik a mélyen t. kormány figyelmébe, mert engedelmet kérek, minden tiszteiét nyil­vánítása mellett a mélyen t. Munkaügyi Szer­vezet megkeresése iránt, nem méltóztatik-e észrevenni, hogy ez egy szabadságjogi kérdés, hogy a magánéletbe való behatolást is jelenti, hogy valaki a szabadidejét miképen használ­hatja fel. Vannak törvényhozások, ahol már tör­vénybe van iktatva, hogy a munkások bizonyos kategóriájánál beleszólhatnak a munkás ma­gánéletébe, előírják, hogy szórakozásra hol és mennyi idő fordítható. Öly intézkedések is tör­ténnek tehát, amelyek a magánélet szabadsá­gába való behatolást jelentik. Ezért itt nagyon erős kritika és rostálás szükséges. A főszempont az, hogy gazdasági kérdések­nél a munkások és munkáltatók közötti har­mónia a szociális megértés szempontjából to­vábbépíthessék, ezt pedig másképen mint a törvényhozás elé kerülő törvényjavaslat utján elérni lehetetlen.

Next

/
Thumbnails
Contents