Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-86

Àz országgyűlés képviselőházának 86. Leszek bátor egészen röviden ismertetni az ebben az ajánlásban foglalt irányelveket. Elsősorban arra irányul ez az ajánlás, miképen lehetne elérni, hogy a szabadidő minél csorbitatlanabbul és minél teljesebben álljon a munkásság rendelkezésére. Erre vonatkozólag azt ajánlja a Munkaügyi Szervezet, hogy a tagállamok k ármányai lehetőleg támogassák kollektiv szerződések kötését, amelyek a törvényileg megállapított munkaidő mellett a munkásoknak rendes életfeltételeket biztosítanak. Nem kívánatos ugyanis az, hogy a munkásság a megállapított munkaidőn túl is, akár az ő munkaadójánál, akár máshol, hivatásos munkát végezzen, hanem azt az időt, amely munkáján kivül rendelkezésére áll, fordítsa testi és lelki erejének felüditésére. Ezért itt nem is az a kívánatos, hogy kényszerítő eszközökkel hassanak a tagállamok kormányai ebben az irányban, hanem a munkások és a munkaadók lehetőleg együttes határozattal állapitsák meg annak módozatait, miképen lehet ezt a szabadidőt megfelelően kihasználni. Ugyancsak figyelmébe ajánlja az ajánlás a kormányoknak azt, hogy a munkaidőt lehetőleg olyképen kell beosztani, hogy annak minél nagyobb folytonosság biztosittassék, mert csak a nagyobb folytonosságu munkaidő biztosithatja a lélek és a test felüdülését. Ugyancsak figyelmébe ajánlja a kormányoknak azt, hogy a közlekedési eszközöket lehetőleg ugy kell a munkások rendelkezésére bocsátani, hogy a lakóhelytől egészen a dolgozó helyig való ut minél kevesebb időt vegyen igénybe. A 2. pont arra vonatkozik, miképen lehet a saabad időt az egészségügynek megfelelően szolgálatába állitani. Itt az ajánlás felhívja a figyelmet népuszodák és népfürdők felállítására, továbbá minden olyan törvényes rendelkezés támogatására, amely az alkoholizmus, a nemibetegségek, továbbá a tuberkulózis elleni küzdelmet szolgálja. A 3. pont a lakáspolitikáit tárgyalja. Tudvalevő dolog, hogy az egészséges, rendes, tiszta liakás majdnem egyik alapfeltétele a boldog családi életnek, viszont a boldog családi életből meri the ti a munkás azt a lelkierőt, amely őt aztán kötelességének fokozottabb teljesítésére biztatja. Épen ezért rendkívül fontos, hogy a munkások részére megfelelő munkásliakások álljanak rendelkezésére és a középpontokban is munkásházak, munkásotthonok legyenek.^ A 4. pont bizonyos olyan intézmények létesítésével foglalkozik, amelyek különösen^ a munkásság lelki szükségleteinek kielégítését szolgálják, mint például népkönyvtárak, i& sport különféle nemei, továbkéDző tanfolyamok. Mindezekre vonatkozólag az ajánlásban az foglaltatik, hogy ezek az intézmények és törekvések lehetőleg ne kényszer erejével valósittassanak meg, hanem ezeket az ajánlásokat mintegy észrevétlenül a munkásokkal és a munkaadókkal való együttes megállapítás alapnán kell hasznosítani és értékesíteni. Tekintve, hogy ezekben az ajánlásokban nines olyan pont, amelyhez hozzá nem járulnánk, sőt miután egyes irányelvek tekintetében már jelentős lépéseket is tettünk, ennélfogva a munkaügyi bizottság jelentésével és javaslatával egybehangzóan azt javaslom, méltóztassék ezt az ajánlást elfogadni és méltóztassék a kormányt utasítani, hogy a lehetőséghez képest tegyen intézkedéseket az ajánlásban foglaltakra nézve. (Szilágyi Lajos: És mi lesz, ha elfogadjuk? Mi az az ajánlás? És ha nem fogadjuk el?) A versaillesi szerződés egy munkaügyi szervezetet állított fel... ülése 1927 november lb-en, csütörtökön. 31L I (Szilágyi Lajos: Öreg képviselő vagyok, de ilyet nem hallottam!) Ha figyelni méltóztatott volna a múlt nemzetgyűlésnek... (Szilágyi Lajos közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! Az előadó ur épen most készül kifejteni. Oberhammer Antal előadó: Bocsánatot kérek, végre is az előadónak nem az a feladata, hogy olyan dolgokra tanítsa ki — hogy ugy mondjam — igen t. képviselőtársaimat, amelyek úgyszólván alapfogalmak. Egyébként is akkor, amikor az első genfi egyezmények idekerültek a Ház elé, az akkori referens, Tamássy képviselő ur, igen részletesen ismertette azt a különbséget, amely az egyezmény és ajánlások közt van. Ai genfi nemzetközi munkaügyi választmánytól ugyanis egyes javaslatok egyezmény alakjában kerültek az egyes tagállamok képviselői elé, amely egyezményeket egész terjedelmükben el kell fogadni — ezekhez sem hozzáfűzni, sem elvenni belőlük semmit sem lehet — a javaslatoknak másik része pedig ajánlás, amelynek elfogadása azt jelenti, hogy abból az illető kormány a lehetőséghez képest bizonyos dolgokat megvalósít. Ezt azonban a második nemzetgyűlésen Tamássy képviselő ur olyan részletesen ismertette, hogy most nem tartottam szükségesnek ezeket elmondani. (Szilágyi Lajos: Közjogi nonszensz! Abszurdum! Ott hiányzanak az alapfogalmak!) Elnök: Szilágyi képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. (Hegymegi-Kiss Pál: Hol a külügyminiszter?) Oberhammer Antal előadó: Nem tehetek arról, hogy ez a törvényesen elfogadott terminus technicus. (Szilágyi Lajos: Mi lesz, ha elfogadom; mi lesz, ha nem fogadom el?) Ha az igen t. Képviselőház elfogadja és utasitja a kormányt, hogy a lehetőséghez képest a szükséges intézkedéseket tegye meg, akkor a kormány az intézkedéseket meg fogja tenni. (Mozgás a középen. — Wolff Károly: A kodifikációs osztály vegye tudomásul, de ne mi!) A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeket és ajánlásokat ad. Az egyezményeknek az a természetük és fogalmuk, hogy egész teljességükben el kell őket fogadni, mig az ajánlások tulaj donképen a kormányoknak figyelmébe ajánlott irányelvek, amelyek alapján azután bizonyos intézkedések volnának megteendők. Hogy ez a mi közjogunkba mennyire illeszthető be, azt igazán nem tudom megmondani. Kérem a javaslat elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Közjogilag talán igazuk van azoknak a képviselőtársaimnak, akik kifogásolják, hogy ajánlás alakjában ilyen határozatot hozni nem lehet. Szó lehetne arról, hogy törvényjavaslat alakjában terjeszszék be ezt a ajánlást, esetleg egy egyszakaszos törvényjavaslatban, ami alkotmányjogilag teljesen helytálló volna. Arról is lehetne szó, hogy esetleg egy más törvényjavaslattal kapcsolatban, mint határozati javaslatot, vagy mint kiegészítést terjesszék ezt ide; alkotmányjogilag ez is menne. Kétségtelen azonban, hogy abban a formában, ahogy most itt van ez az ajánlás, alkotmányjogi keretbe egyáltalában beilleszteni nem lehet. Ettől eltekintve azonban azt hiszem, közjogi aggályainkat könnyen legyőzhetjük, ha a meritumot, ha a tartalmat nézzük, hogy tulajdonképen mi az, ami ebben az ajánlásban van. Ha eb-