Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-86

*Àz országgyűlés képviselŐházánah 86. (Frühwirth Mátyás; Ugy van! El is fogadom! Teljesen rendben van!) törvényben biztosította és törvényben védelmezi a sztrájkjogot, mint ultima ratiót, mint egyetlen végső mentségét a munkásságnak a kizsákmányoló kapitalizmus ellen. (Frühwirth Mátyás: Teljesen ugy van!) A magyar munkásság ezt a fegyvert, amellyel csak kénytelenségből él, amellyel azonban megfelelő helyzetekben kénytelen élni, szintén ultima ratiónak tekinti. Példának talán elég, ha felemlitem a legutóbbi nyári vasmunkássztrájkot, amikor a népjóléti minister ur megállapítása szerint is már olyan helyzetbe került a munkásság, amely tűrhetetlen. A munkásság többizben kinyilatkoztatta azt a szándékát és akaratát, hogy békés megállapodások alapján akarja a maga munkabérdifferenciáit rendezni és a maga megélhetését biztosítani. Nem akart tehát sztrájkot, nem akarta letenni a szerszámot, a zöldasztalnál akarta elintézni a maga ügyesbajos dolgait a termelő tőkével és épen a kapitalizmus volt az, amely a munkásságot tétlenségre kényszeritette és kárhoztatta és kiverte a munkástömegeket a műhelyekből, a munkapadok mellől, letétette velük a munkaszerszámot és hetekig tétlenségre kényszeritette őket. (Àz elnöki széjket Puky Endre foglalja el.) Ha Magyarországon komoly szociálpolitika volna, ha a munka béregyeztetés, a munkásvédelem, a munkabérvédelem komoly törvényekben volna lefektetve és ha a sztrájkjogot megvédelmeznék, ha azt nem tekintenék rendőri ügynek, ha a sztrájkólókra nem uszitanánk rendőr osztagokat és nem büntetnék őket, akkor egészen máskép alakulna a helyzet, akkor a töke sem kapatná ei magát, akkor az is az engedékenység, a kölcsönös megegyezés, megállapodás és megértés álláspontjára volna kénytetel helyezkedni és nem kerülhetne abba a helyzetbe, hogy a barátságos megbeszélés céljából közbelépő népjóléti minister urat egyszerűen és gorombán leinti azzal, hogy nem tartja kívánatosnak, hogy a kormány a munkás és a munkaadó között felmerült kérdésekbe belevegyitse magát. Miután azonban a keresztényszoeiálisok a sztrájkot ab ovo elvetik,... (Frühwirth Mátyás: De kérem, ne mondjon ilyeneket! Ez nem igaz! Hogy lehet ilyet mondani?) Hogyne mondanám, mikor igy van! (Frühwirth Mátyás: Mutasson irást erről! Mi ezt tagadjuk! Nem lehet igy támadni! Ilyent ne mondjon!) Elnök: Frühwirth képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Györki Imre: Ne izgassa magát, árt az egészségének! — Frühwirth Mátyás: Nem izgatom magamat, de tessék megmondani, hol van ez mondva vagy megirva!) Ismételten figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy méltóztassék elmondandóit következő beszédére hagyni. Prop per Sándor: Amikor hivatásszerűen űzik sztrájktörést és a sztrájkbontást,. amikor a munkásság kénytelen azt látni, hogy minden olyan ügyében, minden olyan dolgában, amely az ő életével, élettartásával szorosan összefüggve van, szembetalálkozik a keresztényszociális párttal, akkor egészen természetes az, hogy nem nagy szeretettel és nem nagy ragaszkodással látja azt a mozgalmat, amelyet önök keresztényszociális mozgalomnak tüntetnek fel, amelyben azonban a szociális tartalom egyenlő a nullával. (Frühwirth Mátyás: Ami a szociáldemokráciában helyes, az benne van a keresztényszocializmusban!) lése 192T november 10-én, csütörtökön. 299 Itt hivatkozom még egyszer — egyszer már hivatkoztam rá — Szabó Dezső keresztény konstruktiv ira megállapítására, aki nem szakszervezeti ember, aki nem szociáldemokrata, aki ellensége a szociáldemokráciának, aki a kurzus első nagy felbuzdulásában méteres vezércikkekkel rohant ki a szociáldemokrácia ellen... (Frühwirth Mátyás: Ő is keresztényszocialista! !) Nem! Mondom, ez a Szabó Dezső állapitotta meg a keresztényszociális mozgalomról, hogy az semmi egyéb, mint dugópárt, vagyis kifejti később az Élet és Irodalom című munkájában, hogy olyan, mint amikor az öntudatlan csecsemő szájába egy üres dugót nyomnak, hogy a gyerek azt higyje, hogy kap valamit, pedig tulajdonképen nem kap semmit, csak áltatják, altatják és bolonddá tartják vele. Szabó Dezső keresztény konstruktiv iró az egész keresztényszociális mozgalmat ilyen üres és tartalmatlan cuclihoz hasonlítja. Valóban sok igaza is van benne, mert a keresztényszocializmus valóban arra való, hogy a munkástömegeket, ha lehet, elterelje és elidegenítse a tulaj donkép eni tartalmas munkásmozgalomtól. Ha pedig a terrorizmusról beszélünk, méltóztattak olvasni, hogy vasárnap szintén történt egy kis terrorizmus kint a Váci utón. (Frühwirth Mátyás: Azt is a keresztényszocialisták csinálták?) Fokosos legények csinálták, akik az ön szivéhez, önökhöz egészen közelállanak. (Frühwirth Mátyás: Keresztényszocialisták csinálták?) Az történt, hogy a munkások, mint rendesen és természetesen, fegyvertelenül, békés szándékkal összejöttek, (Griger Miklós: Például Bécsben! — Esztergályos János: Fájjon csak a mi fejünk, ne a bécsieké!) hogy gyűlést tartsanak. S mi történt? (Gr. Hunyady Ferenc: Az én fejem az fáj tényleg!) Erre felvonult, összejött egy csomó fiatalember fokossal és a védtelen, fegyvertelen embereket fokossal megtámadta és terrorizálta. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Érdekes, hogy itt sem a sajtóban, sem a képviselőházban ennek a csúnya, undok, lovagiatlan terrorizmusnak nem volt visszhangja. De ha forditva lett volna, ha azok a gyanútlan munkások, tudva, hogy ellenük fokossal vonulnak fel, mondjuk, szintén fokosokat vettek volna magukhoz és többen lévén, elpáholták volna azokat a terrorizáló, fokosos fickókat, egészen bizonyos, hogy a képviselőházban ennek már visszhangja támadt volna, akadt volna valaki vagy akadtak volna valakik, akik ezt szóvátették voma és megtorlást követeltek volna azok ellen, akik védekezni merészeltek volna a fokosos fiuk ellen. Igy f est gyakorlatban a terrorizmus kérdése a két oldalról. Azt hiszem, ezek alapján egészen nyugodtan és bátran meg lehet állapítani, hogyha terrorizmusról van szó, akkor az rendőri és hatósági segédlettel mindig inkább a túlsó oldalon nyilvánul meg a szociáldemokrata munkásság ellen. (Frühwirth Mátyás: Ezt képviselőtársam maga sem hiszi el!) Kérem amit én mondok, azt meggyőződésből mondom. Én nem állok sem választások, sem kinevezések előtt, én nyugodtan mondhatom mindig az igazat és vállalom az igazmondás kockázatát. Tisztelt képviselő ur én most is csak ezt cselekszem. (Frühwirth Mátyás: Nem áll az objektivitás alapján! Az beszél igy, aki nem az igazságot keresi!) Ha valaki letért az igazság útjáról, az ön volt tegnap, aki egy egészen jelentéktelen és a kérdéstől távol álló ügyben nem tudott egyebet mondani, mint folyton vitázni a szociáldemokráciával és a szociáldemokráciát olyasmivel vádolni» amit nem köve48*