Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-86

300 r Áz országgyűlés képviselőházának 86 tett el és amit nem is szándékozik elkövetni. (Zaj. — Frühwirth Mátyás: Tényeket állítot­tam és nem cáfolták meg.) T. Képviselőház! A másik szempont, amely engem szólásra késztetett, a kereskedelemügyi minister urnák önkéntelen állásfoglalása. Aneikül, hogy ezt a jogát el akarnám vitatni, anélkül, hogy a szive járását szabályozni akar­nám, mégis fel kell vetnem a kérdést, hogy vájjon hol marad a pártatlanság, hol van a kö­teles ministeri pártatlanság, amikor megtörté­nik az, hogy itt az egyik oldalon egy parla­menti pártot, sőt egy világnézetet támadnak meg igaztalanul és jogtalanul s akor a minis­ter ur helyeslően bólongat és kijelenti, hogy a szive inkább odahuz, mint mifelénk?! (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Hát az bi­zonyos. — Derültség. — B. Podmaniczky Endre: Ez baj!) Nem baj! Ne tessék félreérteni, nem baj! Nem szándékozom a minister ur •szivejárását szabályozni és befolyásolni. (Herr­mann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem is lehet!) Nem is lehet! Ha azonban nem lehet, én ugy fogom fel a kérdést, hogy aki ministeri székben ül, annak a pártatlanság látszatát meg kell őriznie, (felkiáltások a jobboldalon: Meg is tartja! — Jánossy Gábor: Miért csak a lát­szatát? Pártatlannak kell lennie!) Legalább a látszatát! (Jánossy Gábor: Egészen pártatlan­nak kell lennie! — Zaj.) Természetes, hogy ne­kem odáig terjed az igényem, hogy a minister valóban pártatlan is legyen. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Az is! — Zaj.) Tu­dom azonban, hogy a mai korszakban ezt az igényemet kielégíteni nem lehet, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Dehogy nem! — Br. Podmaniczky Endre: Azért lehet pártatlan a minister! — Zaj.) én tehát azt mon­dom, hogy legalább a látszatot kellene meg­őriznie és amidőn hamis, meg nem indokolt és be nem bizonyított vádak hangzanak el, (Herr­mann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem vádak!) akkor a nagy munkástömegek sorsá­ról való intézkedésnél nem szabad az ilyen vá­daskodásokat alátámasztani és ezzel mutatót, vagy izelitőt adni abból, hogy a ministeri szo­bák párnázott ajtói mögött miképen fogják fel a munkáskérdést. (Zaj. — Esztergályos János: A virágnak megtiltani nem lehet!) T. Képviselőház! Szeretném tudni ezek után, hogy mit várhat a munkásság a kereske­delemügyi ministeriumtól, — ahol a szociál­politika egyre szét csinálják, vagy akarják csi­nálni, — amikor igy megokoltam és igaztalan vádak alapján már is megszületik az ítélet?! (B. Podmaniczky Endre: Ugyan! Ugyan!) Saj­nos, semmi jót nem várhat a munkásság, amely nem keresztényszociális, és minthogy a mun­kásság általában és a maga nagy tömegeiben egyáltalában nem keresztényszociális, semmi jót sem várhat a kereskedelemügyi ministe­riumtól. Mélyen t. minister ur és igen t. Képviselő­ház! Én bátorkodom hivatkozni a minister ur­nák egy elődjére. Az is kereskedelemügyi mi­nister volt, sajnos, csak néhány hétig. (Jánossy Gábor: Horánszky Nándor?) Majd megmondom. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Milyen türel­metlenek! — Jánossy Gábor: Kérem, várom nyugodtan! — B. Podmaniczky Endre: Megle­petés lesz!) Az illetőnek működésében alkalma volt dönteni olyan kérdésekben, amelyek az egyes osztályokat és az egész országot érdekel­ték. Különösképen egy osztály fűzött hozzá sok reménységet s akárhányszor előfordult, hogy egyes osztályok a maguk számára kivéte­les elbánást igényeltek, egyes osztályok kŰU '. ülése 1927 november 10-én, csütörtökön. döttségei kivételes elbánásért jártak nála. Volt egyszer nála egy küldöttség, egy újdonsült szo­ciáldemokrata küldöttség és valamit kért a maga javára, a maga szamára, ami ellentétben állt a közérdekkel. Erre a mélyen t. minister ur elődje rövid kerek tőmondat oan azt mon­dotta: Mélyen t, uraim, nagyon sajnálom, nem állhatok rendelkezésükre, mert én nem egy párt, hanem az ország ministere vagyok. (Pa­kots József: Hja, ez Uarami volt!) — Zaj. Ez a minister Garami Ernő volt. (Felkiáltások, jobb­feiöl: Áh! Ah! — Iva bók Lajos: Ugy van, tanul­hatnak tőle! — Mozgás a jobb- és a baloldalon. — Pakots József: Egészen jó kereskedelemügyi minister volt! — Felkiáltások jobbfelöl: Megint ez kellene!?) Ezt mondotta Garami Ernő, a pro­nonszirozott szociáldemokrata pártember és pártvezér. Amidőn a ministeri székbe lendítette a sors, volt bátorsága kijelenteni, hogy ő nem egy párt, hanem az ország ministère, volt bá­torsága odavenni maga mellé államtitkárnak Méhely Kálmánt, a munkáltató és tőkeérde­keltség akkori legexponáiíabb egyéniségét. (Ka­bók Lajos: Az akkori Kende Tódort!) Igen, az akkori Kende Tódort. Es volt bátorsága olyan politikát művelni, amely egyrészt a dolgozó osztályok, másrészt — ezzel jól és okosan össze­egyeztetve — az egész ország érdekeit képvi­selte. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi mi­nister: Ha megkérdezték volna, hogy szive hova huzza, valószínűleg ő is azt mondotta volna, hogy a szive oda huzza! Hát, én sem tet­tem mást! — (B. Podmaniczky Endre: Ez va­lami nagy érdem? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Azt én nagyon jól tudom, hogy az urak erről az oldalról semmit sem fo­gadnak el érdemnek. (Zaj. — Jánossy Gábor: Dehogy! Minden jót elfogadunk bárhonnan!) Nekünk teljesen mindegy, az osztályuralom­nak és az osztályharcnak ebben a kihegyezett korszakában nem is várhatjuk az uraktól, hogy elismeréssel legyenek bármi iránt, ami (szociál­demokrata. Nem is kérjük. (Jánossy Gábor: Dehogy! Csak jó legyen! — Ugy van jobb­felől.) Csak megállapítottam, hogy itt nem csu­pán a sziv vonzalmáról van szó. Mert ha csak erről volna szó! Nem erről van szó! A sziv já­rása és vonzalma ma törvényeket diktál, hely­zeteket teremt. Tudjuk ezt nagyon jól, és ezek a helyzetek azután igen kellemetlenek, igen kényelmetlenek legelsősorban, természetesen, közvetlenül a munkásosztályra, közvetve azon­ban az egész állami életre, amely igy felőrlő­dik és amelyben a dolgozó tömegek hite meg­rendül. (Felkiáltások jobb felől: Önök töreksze­nek rá, hogy megrendüljön.) Ha az urak jónak tartják ezt, én nem bánom. Sőt tegnap az első felháborodásom után ugy gondolkoztam a dolog felett és arra gondoltam, hogy jó ez igy, jó, ha valaki őszinte, jó, ha valami valakiből kitör. Hadd lássák, hadd tudják meg a töme­gek, hogy milyen viszonyok között és milyen uralom alatt élnek. Mert ha mi ezerszer eny­nyien is volnánk szociáldemokrata agitátorok és szervezők és ha ezerszer ennyit dolgoznánk is, ezerszer ennyi erővel: nem tudnánk annyi hatást és annyi eredményt elérni, mint a mi­nister ur ezzel a kijelentésével, amelyben azt mondotta, hogy a keresztényszociáiisokhoz huzza a szive, nem pedig pártatlanul kezeli a munkásság dolgát. (Ellenmondások a jobb- és a baloldalon. — Herrmann Miksa kereskede­lemügyi minister: Pártatlanul! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urat figyelmeztetem... (Zaj. — B. Podmaniczky Endre közbeszól.) Csendet kérek, Podmaniczky

Next

/
Thumbnails
Contents