Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-86

298 Az országgyűlés képviselőházának 86, nekirontott a szociáldemokrata pártnak, a szo­ciáldemokráciának és kvázi hálátlansággal vá­dolta meg a szociáldemokrata párt felszólalóit, mert nem dicsérték a kormányt ezért a javas­latért. (Frühwirth Mátyás: Egy szóval sem em­iitettem!) Dehogy nem! Szó szerint mondotta; mert szerinte nem elég melegen, nem elég for­rón pártfogoljuk a kormány szociálpolitikai tevékenységét. (Szabó Imre: Mert van más véleményünk is, mint a hivatalos vélemény!) Korábbi ilyen szociálpolitikai javaslatok­hoz elhangzott felszólalásainkban már kifej­tettük azt a nézetünket, hogy a kormánynak a szociálpolitika terén megtett lépései gyön­gék, elégtelenek, csupán próbálkozások és nem szolgálják azt a nagy célt, amelyet a szociálpo­litika hivatva van szolgálni. A kormány elő­szedi az érdektelen és érdemetlen javaslatokat és azokkal foglalkoztatja a Házat, ahelyett, hogy olyan javaslatokat venne elő, amelyek valóban alkalmasak arra, hogy jó irányban változtassanak a helyzeten, hogy a dolgozó nép szociális helyzetét megjavítsák. Később majd rá fogok mutatni arra, hogy mennyiben helytálló ez az én megállapításom, most Früh­wirth képviselőtársamnak kell egy-két szóval válaszolnom az ő egyenes kihivására. Frühwirth képviselőtársam szereplése reám körülbelül Pisistratus benyomását teszi, aki titokban és nagy elővigyázattal sebeket ej­tett önmagán, azután'mutogatta kint, hogy az ellenfél megsebezte őt és ezzel akarta az ő megszorító és diktatórikus rendelkezéseit és felfogását igazolni. Vagy talán a római kon­zuljelöltek szerepe hasonló Frühwirth képvi­selőtársam szerepéhez, akik választások előtt kiálltak a fórumra és mutogatták azokat a se­beket, amelyeket a római köztársaság védelmé­ben kaptak, (Frühwirth Mátyás: Kijelentem: ön ahelyett, hogy elvi harcot folytatna, sze­mélyi harcot akar folytatni!) de ő nem válasz­tások előtt csinálta, hanem kinevezések előtt. (Zaj bal felől.) • Elnök: Propper képviselő urat kérem, ne méltóztassék a vitát személyi térre vinni. A törvényjavaslathoz méltóztassék hozzászólni. Propper Sándor: Nem viszem személyi térre, de ugy érzem, hogy ha engem megtámad­nak, jogom van védekezni. Elnök: Propper képviselő urat saját sze­mélyében nem támadta meg senki, különben megvédtem volna. Propper Sándor: Ma ugyan nem választá­sok, hanem kinevezések előtt vagyunk, a hely­zet azonban ugyanaz: sebek mutogatása, érde­mek szerzése, érdemek, szerintem érdemetlen és meg nem érdemelt érdemek felsorakozta­tása. Ezt meg kell mondanom. Ha pedig Früh­wirth képviselőtársam avval vádol bennünket unos-untalan, minden apropó nélkül, anélkül, hogy valahogy logikailag össze lehetne 'kap­csolni ezt a kérdést a szóban forgó törvényja­vaslattal, ha azzal vádolj szociáldemokrá­ciát, a szociáldemokrata pártot és a hozzá tar­tozó munkástömegeket, hogy terrorizálnak, ez, visszatérő jelenség a képviselő urak mentalitá­sában. Akármiről van szó, akármit tárgyal a képviselőház, nem tudnak eltérni egy pilla­natra és egy hajszálnyira sem attól az ő külön gondolatviláguktól, hogy megtorló és meêtszo­ritó intézkedéseket reklamáljanak a kormány­tól a dolgozó tömegek ellen. T. Ház! Én feltehetem a kérdést, és nekünik konveniál a kérdésről beszélni. Mi szivesen be­szélünk róla. Méltóztassanak bizonyítani, mél­tóztassék megmondani, hogy ki terrorizál és hogyan terrorizál. Ha pedig arról van szó, ütése 1927 november 10-én, csütortohon. hogy valamelyik oldal terrorizál, merem állí­tani, hogy ha alaposan megnéznők a két oldal­nak ezt a tevékenységét, akkor a pálmát feltét­lenül a képviselő ur tábora vinné el, (Eszter­gályos János: Ez bizonyos!) mert a keresz­tén y szociálisok az állam és a hatóságok támo­gatásával sokkal régebben és sokkai intenzi­vebben terrorizálnak, (Frühwirth Mátyás: Ak­kor szavazza meg velünk együtt a munka sza­badságát. Önöknek is szükségük van rá, sza­vazzuk meg közösen, amit a képviselő ur ránk akar fogni. (Zaj a jobboldalon.) Ha pedig arról van szó, hogy az hivja elő a panaszt és a belső keserűséget Frühwirth képviselőtársamból, hogy a dolgozó tömegek nem szeretik a keresztényszocialistákat, quasi utálják őket, annak is megmondhatom az okát. Annak egyszerű oka van, hogy a munkásság tudja, tettekből látja, megállapítja és módjá­ban van minden nap újra és újra megállapi­tani, hogy a keresztényszocialista párt a mun­kásérdekeket elárulja és hátba támadja min­den lehető és adandó alkalommal. (Frühwirth Mátyás: Hogyan lehet ilyet mondani? Ez az objektiv kritika?) A keresztényszocialista párt Magyarországon, — hangsúlyozom, Magyar­országon, mert a külföldi keresztényszociális pártok, amennyire én őket ismerem, például Németországban és Hollandiában, komolyabb munkáspártok, mint a magyar keresztény szo­ciális párt, — ezt teszi. A külföldön nem lehet szó arról, hogy a keresztényszociálisok minden megfontolás nélkül mintegy programmszerüen támadjanak hátba minden munkástörekvést és minden olyan fellépését a munkásságnak... Elnök: Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat. A képviselő ur a parlament egyik pártjáról azt állit ja, hogy programm­szerüleg támadja és ellenzi a munkásságnak minden törekvését. Propper Sándor: Ez az én tapasztalatom. Elnök: Nagyon kérem, méltóztassék az ilyen állitásoktól tartózkodni, mert kénytelen volnék a képviselő úrral szemben a házszabá­lyokat szigorúan alkalmazni. Propper Sándor: Ez az én harmincéves tapasztalatom. (Esztergályos János: Frühwirth képviselő ur is ugyanezt mondotta tegnap !) Azóta dolgozom a magyar munkásmozgalom­ban és volt igen alapos módom és alkalmam a keresztényszociális taktikát kitapasztalni. Hogy azután erre a következtetésre jutot­tam, arról igazán nem tehetek^ igen szivesen jutottam volna más következtetésre. Komolytalan ellenszervezetnek kell tehát minősítenem ezt a szervezkedést és ezt a mun­kások is tudják. Ez az egész, ez a magyarázat. Ha ez megváltoznék, vagy ha megváltozik, akkor megváltozik talán a munkásság, a tö­megek hangulata is a keresztényszociálisok iránt. Amig azonban ez nem történik meg, addig a munkásság a maga elnyomottságában. a maga egyedülvalóságában igen helyesen és jól érzékeli azt, hogy melyik oldal az, amely az ő javára működik és melyik az, amelyik az ő kárára van. A tömegpsziché meglehetősen ér­zékeny instrumentum, azon keresztül mutatko­zik minden pártnak és minden alakulatnak magatartása és lelkülete a munkásság törek­vései iránt. Frühwirth képviselőtársam okfejtésében a munkásság önvédelmi eszköze, a sztrájk, úgy­szólván mint büntetendő cselekmény és mint valami elvetendő, nagyon rossz dolog jelenik meg. (Frühwirth Mátyás: Ezt sohasem állítot­tam!) A helyzet egészen más. A müveit nyugat a sztrájkot már mindenhol joggá léptette elő,

Next

/
Thumbnails
Contents