Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-85

294: Az országgyűlés képviselőházának mokkái, amelyek tulaj donkép a rendelet pontos és jogászi átolvasása után önmagukban is megoldást nyernek, valamint azokkal a momentumokkal sem, amelyeknek a lakásrendelet megalkotása vagy mondjuk a lakásnyomoruság szempontjából valami különösebb fontosságuk nincs. Ilyen például a következő : Nekem különös fejfájást igazán nem okoz, hogy mi lesz azokkal, akik tizenkétezer pengő jövedelmi alappal rendelkeznek. Az nyilvánvaló, t. Ház, hogy a megfelelő rendelkezés a háztulajdonosoknak módot ad arra, hogy ezeknek már most, tehát a közel jövőben a 70, illetve 75 százalékos megállapitott kulcsot 100 percentre felemeljék. Ennyi fog történni velük. Gondolom, hogy szociális szempontból ez nem olyan probléma, mint amilyen probléma a többi része annak az interpellációnak, amelyet előadni méltóztatott. Ami illeti a részvénytársaságok dolgát, szóval a többes számban fellépő háztulajdonosokat, — részvénytársaság, vagy ha többen örökölnek egy ilyen objektumot, vagy örök házrész-tulajdonosok, szóval különböző jogi formáit művelte ki az élet ezeknek a tulajdonjogi módozatoknak: — erre nézve azt merem állitani, hogy a rendeletben a legtökéletesebben, legalább is jogászok előtt érthető tökéles módon meg van a provideálás, mert hiszen meg van mondva az, hogy ezek csak egyetlenegy lakónak mondhatnak fel. Ha én ebben a pontban tévednék, abban az értelemben, hogy nem elég világos a jogászok előtt, sem a birák előtt a rendeletnek ez a rendelkezése: mivel ez volt a kormány szándéka (Esztergályos János : A jogászok tudják, de a háztulajdonosok nem tudják ! — Derültség.) — az nem fontos, hogy a háztulajdonosok tudják-e, az a fontos, hogy a birák tudják-e, mert a birák fognak végeredményben Ítélkezni; a háztulajdonosok sok mindent nem tudnak, de ez nem tragikus, (Derültség.) mindenesetre valami módját fogjuk találni annak, hogy ebben a kérdésben a rendeletet meghozó kormánynak intenciója egészen világos legyen és azt senki félre ne érthesse. Van azonban az interpelláció anyagában három olyan pont, amelyek kétségkívül figyelmet érdemelnek. Az első ez az ominózus felmondási kérdés. Én azt látom a hírlapok polémiájából, hogy az erre vonatkozó legelső nyilatkozatomat, úgy látszik, a közönség félreértette ; hozzáteszem : félre is érthette ; t. i. én a felmondást, mint jogi procedúrát, amint mondani szokás : per modum unius tekintettem, egy dolognak tekintettem, egy egységes dolognak tekintettem és ezért mondtam, hogy a felmondástól ne ijedjen meg senki, mert hiszen ennek a procedúrának a végén csattan az ostor, amikor t. i. a felmondás alá kerülő bérlőnek a háztulajdonos által felajánlott úgynevezett megtelelő lakás kérdésében a bíróság dönteni fog, akkor dől el ennek a felmondásnak az igazi érdeme. Viszont abban igaza van az interpelláló képviselő úrnak, valamint mindazoknak, akik a kérdéshez ebben az értelemben hzzzászóltak, hogy ezt a jogi procedúrát nem lehet per modum unius tekinteni a lefolyás szempontjából, mert először van a felmondási per, ha van és ha a felmondással egyidejűleg mindjárt nem ajánlotta fel a háztulajdonos a cserelakást, abban az esetben később van joga neki, a felmondás hatályba lépése előtt egy bizonyos idővel, előlépni a cserelakás felajánlásával és akkor egy második peres eljárás indul (Mozgás a szélsőbaloldalon), amely esetben azután a dolognak a merituma kiviláglik. (Szabó Imre : Akkor ez rosszabb mint a hurcolkodás !) Mármost egészen precize a válasz tulajdonképen az, hogy amennyiben az indokolás nélkül való felmondásról szóló szakasz alapján kivan a háztulajdonos lakójának vagy lakóinak felmon85. ülése 1927 november 9~én, szerdán. dani, abban az esetben a felmondás puszta tényétől a lakó ne ijedjen meg, fogadja el, mert a biró a felmondást érvényesnek feltétlenül megítéli, ennek a jogi folyamatnak az első szakaszán. Mindig feltételezem azt az esetet, amikor a felmondással nem jár együtt a cserelakás felajánlásának ténye, tehát ba puszta felmondás van ; akkor tényleg a lakó nem tehet egyebet, minthogy a felmondást magát elfogadja, fentartván azonban magának mindazokat a kautélákat, amelyeket neki az indokolás nélkül való felmondás paragrafusa, valamint a vonatkozó paragrafusok biztosítanak; mert ha minden kautéla nélkül elfogadja a felmondást a felmondás alá kerülő lakó, akkor esetleg kiteszi magát annak a birói veszedelemnek, hogy érvényesíteni fogják az ilyen kautéla nélkül való felmondás elfogadását olyan értelemben, hogy nem is kell cserelakást felajánlani, mert minden feltétel nélkül elfogadta a felmondást. Ilyen értelemben véve tehát a felmondás elfogadását, hangsúlyozva annak eredetét: a 13. %-t, valamint a vele kapcsolatos paragrafusokat, — én is azt mondom — nem tehet egyebet, mint hogy fogadja el a felmondást. Egészen más kérdés már a dolog másik része, amikor t. i. felajánlják neki a cserelakást és ő nem találja megfelelőnek. Már most, én meg vagyok arról győződve, hogy erre vonatkozólag tökéletes védelmet biztosit a kiadott lakásrendelet a lakónak, mert három kritériumot állit fel, — igaz, hogy a bíró mérlegelésére bizza a kérdés eldöntését. Az első az, hogy területileg körülbelül megfelelőnek kell lennie a felajánlott lakásnak a felmondásra került lakáshoz viszonyítva; a második, hogy elhelyezés szempontjából, tehát hely szempontjából az a lakás olyan kell hogy legyen, hogy a felmondás alá került lakót a lakásba átköltözése esetén hivatásának gyakorlásában lényegesen ne befolyásolja, (Kothenstein Mór: Nagyon komplikált, minister úr ! — Egy hang a jobboldalon: Egy kicsit gondolkoznia kell rajta, akkor megérti. — Esztergályos János : Nem a beszéd ! A »lényegesben szó komplikálja a rendeletet ! - Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vass József népjóléli- és munkaügyi minister : Én annyira világosan iparkodom beszélni, hogy a világosság ellensúlyozza a komplikáltságot. Viszont én világosságot ennél többet nem tudok adni ; ott is muszáj, hogy legyen valami. (Derültség jobb felől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Tehát a második dolog az, hogy lényegesen ne befolyásolja a felmondás alá került lakó foglalkozásának folytatását; a harmadik pedig az, hogy jelentékenyen nem lehet a felajánlott uj lakás bére nagyobb, mint aminő az elhagyott régi lakásé. Most e három fő szempont alá eső matéria teljesen kimeritő módon fel van sorolva a rendeletben, a többi birói mérlegelés dolga, és amennyire én ismerem a magyar bíróság ilyen irányú gyakorlatát, azt kell megállapítanom az ügyeknek majdnem hat évi figyeléséből, hogy sokkal több esetben derül ki a birói határozatok és Ítéletek nyomán a lakó igazsága, mint a háztulajdonosé, nyilván azért, mert a lakónak van igaza és nem a háztulajdonosnak. (Kothenstein Mór : A háztulajdonosnak csak pénze van. — Szabó Imre: Igaza soha sincs !) Részemről, azt hiszem, ezzel a nyilatkozattal eloszlattam azt a félreértést, amelyek a felmondási perek etapjára vonatkozólag az én ujságnyilatkozatomból ki lehetett volna olvasni. Ami a második pontot illeti, amit én nagyon fontosnak tartok, méltóztatott felemlíteni, hogy a háztulajdonosok állitólag kartelibe lépnének és így roxiroznák a lakókat, nem azért, hogy saját kellemetlen lakójukat a másik háztulajdonos nyakába