Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-85

Az országgyűlés képviselőházának varrják, hanem azért, hogy ily módon ki akarnák használni a lakásrendeletnek azt az egyik alapgondolatát, — méltóztassék csak jól ráfigyelni — hogy t. L a kötött forgalom az uj lakásrendelet rendelkezései szerint kiterjed a régi házakban levő lakásokra, azonban nem terjed ki azokra a lakásokra, amelyek a kötött forgalom ideje alatt bármilyen okból a bérlőtől megszabadulnak, mert az úgy tekintetik azután, mint uj lakás, amely^ iiek bérét szabadon állapitja meg a háztulajdonos és szabadon választja meg a lakóját is. Ha tényleg ez volna a háztulajdonosok szándéka, abban az esetben sürgősen elébe kellene vágni ennek megfelelő pótrendelettel, mert ez felforgatná az egész lakásrendeletnek a kötött forgalomról szóló alapgondolatát, (Ugy van! a jobboldalon.) mert hiszen ilyen módon abban a 13 vagy 14 ezer házban, ami Budapesten van, — t. i. a lakókkal ellátott házakat értem — könynyen megtörténhetnék az, hogy az egész kötött forgalmat meg tudnák a háztulajdonosok bontani, illetőleg meg tudnák szüntetni azon a réven, hogy az indokolatlan felmondás jogát felhasználják s a lakónak a másik háztulajdonos házában adnának lakást és ilyen módon érvényesítenék azt a gondolatot, hogy a 15-16 ezer házban levő, mondjuk 150 ezer lakás megszabadulván lakójától, tulajdonképen a szabad rendelkezés alá kerül. (Esztergályos János : Az erre való törekvés folyamatban van!) Ezt a gondolatot annyira horribilisnek találom, hogy amennyiben tényleg ez volna a háztulajdonosok törekvése, föltétlenül a kormány elé terjesztem a megfelelő rendelettervezetet. Végül a harmadik pont, amelyet méltóztatott említeni, szintén egy fogás volna, hogy t. i. a háztulajdonos érvényesítvén jogát ama paragrafus alapján, hogy neki saját házába végre is joga van beköltözni, ami igaz is, feljön Budapestre, vagy felköltözik abba a városba, ahol háza van és vesz egy albérleti, egy hónaposszobát és felmond lakójának. Ebben a pilanatban nem tudok arra a kérdésre válaszolni, vájjon ez a lehetőség a lakásrendeletben nincsen-e expresse kizárva. Én csak a lakásrendelet megtérvezőjének, tehát csak magamnak az intencióját tudom explikálni, amelynek az volt az értelme, hogy a háztulajdonosra, vonatkozó ilyen irányú felhatalmazás csak abban az esetben érvényesül, amennyiben a rendelet megjelenésének napján a háztulajdonos tényleg ugyanabban a városban vagy községben lakott. (Györki Imre : Ez nincs a rendeletben.) Akkor pótolni kell! (Györki Imre: Akkor kérem belevenni !) Én mindenesetre meg fogom vizsgáltatni a 2. és 3. pontot, amelyekről beszélni méltóztatott, és amennyiben azt fogjuk látni, hogy a rendelet tényleg hiányos ezekből a szempontokból, megfelelő pótló rendeletet fogok javasolni a kormánynak. Egyébként azt hiszem, hogy az első kérdésre válaszolhatok azzal, hogy nincs tudomásom olyan értelmű tömeges felmondásokról, amelyek, nem tudom, a lakók ezreit érintenék, mert akkor már tényleg olyan szociális jelenségről volna szó, amely a legnagyobb mértékben kihívná a figyelmet és igen gyors intézkedést követelne. Mindenesetre azonban figyelemmel kisérjük a kibocsátott uj rendelet alapján felmerülő eseteket, és amenynyiben azt látnók, hogy szükség van bizonyos mohóságok ellen, amelyek talán mutatkoznak, bizonyos zsarolási kísérletek ellen, amelyekről a lapok irnak, védekezni, (Zaj a szélsőbaloldalon), s ha azt látjuk, hogy a rendelet alaptételeinek kijátszására törekednek, ami állitólag szintén érezhető volna, ha, mondom, ezeket tényeknek ismerjük fel, akkor feltétlenül érvényt szerezünk KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. 85. ülése 1927 november 9-én, szerdán. 295 annak a lakásrendeletnek, amely kiadatott, érvényt szerzünk annak az intenciónak, amelyet itt kodifikálni kívántunk, és amennyiben nem egészen világos és nem egészen tökéletes a rendelethez és az intencióhoz mérten a most érvény^ ben levő lakásrendelet szövege, akkor megfelelő pótlásról fogunk gondoskodni. Ezek alapján kérném válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! A minister ur nyilatkozata nem elégített ki teljesen. A minister ur nem adutt határozott felvilágosítást arra vonatkozólag, hogy azokra a sérelmes intézkedésekre vonatkozólag, amelyek már most nyilvánvalók, pótrendeletet fog kiadni. Azt mondotta a minister ur, hogy az a kifogásom, amely a részvénytársaságok és szövetkezetek tömeges felmondására vonatkozik, legalább az ő megítélése szerint és azoknak a jogászoknak a megitelése szerint, akikkel ebben az ügyben érintkezett, nem helytálló. Ebben a tekintetben a minister urnák át szolgál tattá m egy ilyen részvénytársaság felmondó levelét, amely azt bizonyítja, hogy a részvénytársaság abban a házban lakó minden lakójának, a rendeletnek erre a paragrafusára való hivatkozással felmond. De nem kell jogászembernek lenni ahhoz, hogy az ember a kiadott rendelet 13. §-áuak 4. bekezdését átolvassa és összevesse ugyanezen paragrafus második bekezdésével. T. i. az a sajnálatos helyzet állott elő ezekkel a kiadott rendelkezésekkel kapcsolatosan, hogy amíg az egyéni háztulajdonossal, vagy azokkal szemben, akik ketten tulajdonosai egy háznak, szabályozva van a rendeletben, hogy ki és miként élhet a felmondás jogával, — ezt a második bekezdés tartalmazza, ahol megvan, hogy ez épüiet társtulajdonosát is megilleti, ha az ingatlan nagyobb hányadának tulajdonosa, vagy ha a felmondáshoz a többi társtulajdonos, vagy közülük azok, akiket az ingatlan nagyobb hányada illet, hozzájárulnak, — addig a 13. §. 4. bekezdése egészen mást mond. Tehát a társasházaknál, ott, ahol két tulajdonos van. a legjobb esetben — vagy ha akarjuk a legrosszabb esetben — két lakónak lehet felmondani két tulajdonos javára. Amíg azonban ezt a rendelkezést a rendeletnek 2. §-a tartalmazza, addig a 13, §. 4. bekezdése olyan rendelkezést foglal magában, hogy a szövetkezetnek vagy részvénytársaságnak tulajdonában álló házban lévő lakásra felmondással az is élhet, akit tagsági minőségéből kifolyólag a lakás használata az alapszabályok szerint megillet. Semmi kétség nem lehet — mondom — nemcsak a jogászok, hanem a laikusok előtt sem, hogy ennek a két bekezdésnek egybevetéséből az következik, hogy a szövetkezeteknek vagy részvénytársaságoknak — amennyiben az alapszabályokban benne van az, hogy a tagsági jogosultság, tehát egy részvény megszerzése egyúttal lakást is biztosit — meg van adva a lehetőség arra, hogy a részvénytársaság minden egyes részvényes javára felmondjon egy lakást, szemben azzal, ahol egyéni vagy társtulajdon van, ahol a legrosszabb esetben két lakónak lehet felmondani. A minister ur a felmondásra vonatkozólag azt mondotta, hogy majd a végén csattan az ostor, a végén,amikor megfelelő lakásról kell gondoskodni, eldől, hogy a bíróság kinek szolgáltat igazságot. Ez igaz ! Tessék azonban minister ur, elképzelni a lakó helyzetét és beleélnie magát a lakó helyzetébe. Azt már tisztáztuk, és a minister ur mai felszólalásában bizonyos mértékben rektifikálta azt a nyilatkozatát, amelyet előzőleg tett, hogy mi tör' ténjék, à felmondásoknál. Azt mondotta volt a 47