Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-85

Àz országgyűlés képviselőházának 85. ülése 1927 november 9-én, szerdán. â8ô itt a Népszavával szemben. (Propper Sándor: Az Uj Nemzedék denuneiálására!) A Népszavával ebben az esetben nem történt meg az, aminek a Népszavával már azelőtt három nappal, 16-án meg kellett volna történni. Az ügyészségnek már akkor kellett volna indítványozni a lefoglalást, amikor megjelent az a bizonyos »Szegények városa« című cikk. (Farkas István: Borzasztó! — Rothenstein Mór: El kell csapni az ügyészt!) Hogy ez foglal-e magában bűncselekményt vagy sem, annak megállapítása nem tartozik a képviselő ur hatáskörébe; az a bíróságokra tartozik. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) A bíróságok előtt az eljárás folyamatban van; méltóztassék bevárni annak végét és akkor meg fogja látni és meg fog győződni a képviselő ur, hogy a minősítés tekintetében nagyon gyenge lábon méltóztatik állani a büntető törvénykönyvvel. Az én minden tudásom és meggyőződésem szerint az az ügyészi és vizsgálóbírói eljárás, amely ebben az esetben történt, ártörvénynek megfelel, én tehát az interpellációban foglalt annak a kérésnek és óhajnak, hogy az ügyészséget más irányban utasítsam törvényes^ eljárásra, eleget nem teszek, mert ha az ügyészség nem így járt volna el, igenis, én utasítottam volna arra, hogy a törvény értelmében járjon el. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kijelentem, hogy ebben az esetben az ügyészséget nem utasítottam, mert általában nem utasítom, csak végszükség esetében. Meggyőződésem szerint az ügyészség saját hatáskörében a maga belátása szerint helyesen járt el, épen ezért az interpellációban foglalt óhajoknak és kívánságoknak nem vagyok hajlandó eleget tenni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. , Farkas István: T. Képviselőház! Tudomásul veszem a minister urnák azt a kijelentését, hogy nem hajlandó a dolog érdemi részébe belemenni, mert ezzel a minister ur dokumentálja, hogy teljesen egyetért azzal az ügyészi és általában reakciós szellemmel, amely ebben az országban a gondolatszabadságot el akarja tanosni. (TJÖV van! a szélsőbaloldalon. — Zaj 'jobbfelöl. — Vass József munkaügyi és népjóléti minister: A gondolatszabadság nem jelenti azt, hogy szabadon rágalmazhatnak!) A minister ur teljesen egyetért azzal a felfogással, hogy történelmi tényeket felemlíteni, tárgyalni, eseményeket birálni nem szabad, mert akkor igenis, hajlandó lesz a minister ur utasitani az ügyészeket. Legalább tisztázódik a helyzet, legalább tisztán látjuk, hogy az a kormányzati rendszer, amely itt van, nem enged semmiféle szólásszabadságot, sajtószabadságot, nem engedi a gondolat szabadságát sem a szón sem a betűn keresztül érvényesülni és azt akarja, hogy egy temető, kripta legyen az országból. Ügy látszik, itt csak a fokossal, a Mussolini-féle rendszerrel lehet érvényesülni. (Taps és felkiáltások a jobboldalon: Éljen Mussolini!) Ugy látszik, hogy a sötétségnek az a szelleme, amely ráborult erre a szerencsétlen országra, teljesen ráfekszik mindenki agyára, és vagy együgyüségből, vagy a hatalomhoz való ragaszkodásból tartják fenn ezt a rendszert, amely megöli a szabadságjogokat, elfojtja az emberek érzéseit, vágyait, s amely csak arra alkalmas, hogy ezt a szerencsétlen országot még jobban visszasülyessze abba a nyomorúságba, amelyben eddig volt. (Propper Sándor: Vissza a középkorba! Ez a jelszó!) Középkori jelszavak hangoztatása nem módszer arra, hogy ezzel ki legyen elégítve az ország közvéleménye. A reakció és az elnyomás nem lesz elég arra, hogy itt féken tartsák az emberek gondolkodását. Számtalanszor rámutattunk arra, hogy a szabadságjogok biztositása az, ami egyedül képes egységes államalakulatot összefogni; a szabadságjogok érvényesítése az, amelyen keresztül kialakulhat egy közvélemény, a vita, a szellem, a tavasz, a levegő, ahol élni lehet. Ne rántsák vissza a kriptába ezt az országot, ne taszítsák bele a sirba, mint ahogy már régen beletaszították, mert ezzel nem az országnak, hanem csak annak az együgyű hatalomnak tesznek szolgálatot, amely fél a levegőtől, a szabadságtól, a gondolattól. (Zaj. — Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Na, na, ez nem szovjet, kérem!) Nem bizony, ez nem szovjet. Ön oda képzeli magát, főtisztelendő ur. (Nagy zaj jobb felől.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Farkas István: Ha ön vallásos ember volna, nem vitatkoznék velem, mert én mint katholikus, szégyelem magam, mikor egy pap itt hadonászik. (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a parlamenti formákat betartani. Farkas István: Én betartom a parlamentáris formákat. (Zaj a jobboldalon.) Ugy látom, hogy az urak nagyon szabadkoznak a szabad gondolat ellen és nagyon heveskednek ellene, (F. Szabó Géza: Ki heveskedik ellene? — Zaj.) pedig nem lehet olyan egyszerűen elintézni a kérdést, mert a kritika jogát biztosítani kell. Ebben az esetben tisztán tényekről volt szó, történeti tényekről, amelyek meg lesznek, élni fognák és amelyeket ki fognak használni az egyoldalú klerikalizmus és a vallás jegyébe varrt politikai rendszer ellen. Mert ha én papot látok politizálni, mint katholikus embernek fáj a lelkem. Én, igenis azt tartom, amit a prágai érsek mondott, hogy a papokat el kell tiltani a politizálástól, mert a papnak nem való politika, hiszen abban a pillanatban, mihelyt politizálni kezd, megszegte kötelességét azzal a hivatással szemben, amelyet teljesítenie kell. (Ellenmondások a jobboldalon és a középen.) A választ nem veszem tudomásul. Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólani. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak bizonyos eszméket akarok a t. képviselő úrral tisztázni s bizonyos határokat akarok megmutatni a képviselő urnák, hogy a gondolat-, a vita- és a cselekvési szabadság meddig megy. A cselekvési szabadság sem megy addig a határig, hogy a társadalomban élve azt tehessem, amit akarok. A gondolatszabadság megy, mert ennek nincs korlátja... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Pesthy Pál igazságügyminister: ... a gondolat közlése, a vitaszabadság azonban már csak addig mehet, amig azt a társadalom és az egyházak berendezkedése, az elismert egyházak érdeke és a törvény által védett helyzete megengedi. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Az igen t. képviselő ur tehet, cselekedhet, ágálhat, hirdethet mindent a törvény keretein belül, ezért ebben az országban nem fog^a senki sem bántani, de amint a törvényt áthágja a képviselő ur, vagy akárki más, — akár