Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-85

288 Az országgyűlés képviselőházának ténység« című munkájában azt ajánlja, hogy »a Marx és a Népszava-féle szociáldemokrá­ciát megtűrni nem szabad és vezetőivel ugy kell elbánni, mint a háború idején a komitá­csikkal és kémekkel bántak el a haditörvény­székek. Bangha a protestánsokkal szemben ezt az akasztófapolitikát csak azért nem tartja alkalmazhatónak, mert a protestánsok, noha szintén »éretnek«-ek, de az ország lakosságá­nak több mint egyharmadát teszik ki és egye­lőre az »egyedül üdvözítő katholikus anya­szentegyház« kénytelen politikai okoknál fogva velük szövetkezni.« Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy ez a mondat olyan sérté­seket tartalmaz a katholikus egyházzal szem­ben, amelyek alkalmasak arra, hogy a katho­likus egyházzal szemben az egész országban gyűlöletet keltsenek. Ezért a képviselő urat rendreutasítom. Farkas István: T. Képviselőház! A katho­likus egyházzal szemben, a vallással szemben itt f nincs kifogás. Itt a történeti tényekről van szó, azokról, amelyek közismertek. Ezeket a történeti tényeket azzal, hogy nem engedjük itt felolvasni és nem engedjük közölni... Elnök: A képviselő urnák nincs módja ve­lem vitába szállni. Kendreutasitottam a képvi­selő urat és e felett a képvsielő ur nem vitat­kozhatik. Méltóztassék beszédét befejezni. (He­lyeslés a jobboldalon.) mert a házszabályokban előirt idő lejárt. Farkas István: Ezek a tények megmarad­nak és ezeket a tényeket nem lehet elnyomni ezzel. Sokkal praktikusabb és eredményesebb dolog, ha a lelkiismereti szabadságnak szabad teret engednek. (Ugy van! Ugy van! a szélső­baloldalon.) Ha nálunk az a helyzet ma, hogy ugy teszik nemzeti ünneppé március 15-ikét, hogy itt nem szabad történeti tényeket felem­legetni, hogy itt nem szabad egy esettel kap­csolatosan a lelkiismereti szabadságra rámu­tatni, (Zaj a jobb- és a baloldalon.) akkor Önök egyenesen megtagadják a Kossuth-féle eszmé­ket, megtagadják a 48-as gondolatot. Elnök: A képviselő urat arra figyelmezte­tem, hogy lejárt az idő, amely a házszabályok szerint rendelkezésére áll a képviselő urnák, (Kabók Lajos: Pedig igaza van!) szíveskedjék beszédét befejezni. Különben pedig azt jegyzem meg, hogy a képviselő ur 15 percig a legsúlyo­sabb dolgokat mondhatta el anélkül, hogy eb­ben megakadályoztam volna. Példát akartam statuálni, hogy türelmünkkel elmegyünk a legvégső határig. De a magyar képviselőház­ban a katholicizmsuról mégsem lehet ugy be­szélni, ahogy a képviselő ur tette. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) Farkas István: Nem a katholicizmusról, (Zaj.) .-. .' ; !. f*| ! í. Képviselőház! Amikor ezek a közlemé­nyek megjelentek, akkor az Uj Nemzedék ügyész után kiabált, és ugy látszik, az »én ügyészeim,« az igazságügyminister ur ügyé­szei nemcsak maguktól csinálják egyoldalúan s nemcsak maguktól üldözik a Népszavát, ha­nem ha egy reakciós irányzat részéről követe­lik ezt. w azonnal akcióba lépnek, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s az államhatalmon keresz­tül a legsötétebb reakció érvényesül. Elnök: Utoljára figyelmeztetem a képvi­selő urat, méltóztassék beszédét befejezni, mert különben azt kell hinnem, hogy a képviselő ur ki akarja provokálni, hogy megvonjam tőle a szót. (Ugy van! a jobboldalon. Zaj a szélsőbal­oldalon.) A képviselő ur beszéde elején kér­hette volna beszédideje meghosszabbitását. 85. ülése 1927 november 9-én, szerdán.­Elmúlt az az idő, amikor a képviselő ur beszé­dének meghosszabbitását kérheti. (Zaj és fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: A végén is lehet! — Ellenmondások jobbfelől.) Farkas István: Befejezem beszédemet, ha nem beszélhetek tovább azzal: az igazságügy­minister ur feladata volna utasítani az ügyész­séget, hogy ne a reakció szellemében, ne a fel­jelentések, a spicliskedések szerint, hanem a törvényes formák szerint járjon el s tartsák be legalább is azt a minimális mértéket, amely kizárja azt, hogy egyes irányzatok fellépése, követelése kapcsán más irányzatot elnyomja­nak és üldözzenek ebben az országban. (Zaj jobbfelől. Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök: Az igazságügyminister ur kivan válaszolni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Pesthy Pál igazságügyminister^ T. Képvi­selőház! Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogv kötelességeim mikénti teljesitése tekin­tetében utasítást a képviselő úrtól nem kérek, de nem is fogadok el. (Helyeslés a jobboldalon, — Propper Sándor: Csupa hangulatkeltés! — Zaj. Elnök csenget.) Az interpelláló képviselő ur interpelláció­ját bevezető szavaiban elmondotta azt, hogy a Népszava kolportázsjoga megvonatván, az mi­lyen okokból nem adatik vissza, s többek kö­zött azt mondotta, hogy azért nem adatik vissza a kolportázs, mert ezt legfelsőbb helyen nem engedélyezik. T. Ház! Elöljáróban is ki kell jelentenem, hogy legfelsőbb helyen egyes kormányzati cse­lekményekbe, egyes kormányzati intézkedé­sekbe beavatkozás nem történik soha; ezeket mindig a felelős kormány intézi s ezt az inszi­nuációt, amely talán nem ide szól, hanem ki­felé, erről a helyről vissza kell utasitanom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbal­oldalon. — Propper Sándor: Csupa hangulat­keltés! — Kabók Lajos: Ezt formailag kellett elmondani.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Pesthy Pál igazságügyminister: Ami az interpelláció lényegét és tartalmát illeti, az igen t. képviselő ur azt a kijelentést teszi, hogy az ügyészségek pártpolitikai szempontból és mint az én ügyészeim, az én utasításomra, az 'gazságnigyminister utasítására járnak el. Rá­térve magára a konkrét esetre, nem tudom kel­lőképen elitélni és leminősíteni azt a tónust, amely ebben a cikkben foglaltatik, s amig a büntető törvénykönyv 172. §-a ebben az ország­ban hatályban és érvényben van, nem lehet tör­vénytisztelő ember ebben az országban, aki minden utasítás nélkül, minden óhaj nélkül, minden ministeri kívánság és minden külső kí­vánság nélkül ne helyezkednék arra az állás­pontra, amelyre a királyi ügyész helyezkedett akkor, amikor indítványozta a lap lefoglalását, és amely álláspontra helyezkedve a vizsgáló­bíró ennek a lapnak a lefoglalását elrendelte. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ha állott valaha indítvány törvény alap­ján, ha állott törvény alapján vizsgálóbírói ha­tározat, ez az indítvány és ez a határozat igenis, törvény alapján áll. (Ugy van! a jobboldalon.) Ennek a cikknek ezer sora és minden szava a büntető törvénykönyv 172. §-ában megalapított és minősitett hitfelekezet elleni izgatás büntet­et menti ki a legteljesebb mérek ben. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Akkor ne mondják, hogy van sajtószabadság! — Zaj jobbfelől.) Azt mondja az igen t. képviselő űr, hogy utasításra, atrocitás, erőszak és minden történt

Next

/
Thumbnails
Contents