Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-85

284 Az országgyűlés képviselőházának nyezője, annak fenn kell maradnia. Most a szociáldemokraták nagyon csodálkoznak azon, ha a polgári társadalom nem fogadja el azokat a szociáldemokrata tanokat. (Propper Sándor: Ezer éve nyomják el!) Én magam hive vagyok a szociálpolitikának és küzdök érte (Zaj. — Elnök csenget.) itt a parlamentben, amint mindenütt meg fogom az eszközeit annak, hogy a szociálpolitikában előre menjünk. De azon ne csodálkozzanak, hogyha a polgári társadalom nem érti meg azonnal mindazt, amit a szociáldemokraták kivannak. A szociáldemokraták egyik része százötven napig volt uralmon és soha sehol nem volt annyi elnyomás, mint épen itt ezen a 150 napon keresztül. Azok a szociáldemokrata munkások, akik a szakszervezeti nevelést kapták, képesek voltak arra, hogy amikor 20—25 évi nevelés után (Zaj.) uralomra jutottak, 150 napos uralmuk alatt mindent halomra döntöttek, és akik folyton arról beszélnek, hogy elnyomják őket, visszaadták a kölcsönt százszorosan. De hol van a demokrácia, hol van a szakszervezeti nevelés, amikor egy életen keresztül demokráciára nevelik őket, amikor pedig 150 napra kezükbe kerül a kormányrúd, akkor vérbe és könnybe fojtják ennek az országnak minden megnyilvánulását? A szociáldemokrata munkásságnak tehát számolnia kell azzal, hogy annak a súlyos bűnnek, amelyet a társadalommal, az állammal szemben elkövetett, meg kell innia a levét és az elszámolást meg kellett ejteni. (Zaj.) . Amikor tehát szociálpolitikáról beszélünk, akkor nekünk örömmel kell üdvözölnünk minden lépést, amely a munkásság érdekeit valamiképen is megvédelmezi. Mi, akik a munkásság ügyével foglalkoztunk, akik egy életet töltöttünk a munkások között... (Propper Sándor: Ahogy maguk foglalkoznak ezekkel! Segitenek elnyomni, béklyókat kovácsolni!) Igenis foglalkozunk! Az előbb bebizonyitottam, hogy kik nyomták el ezeket a munkásokat, kik akasztattak fel embereket. Ez a munkásság egy része volt, akiket önök neveltek. (Propper Sándor: Kik nyomták el ezer évig a magyar munkásokat? — Zaj.) Ha ezer évig elnyomták a magyar munkást, azt soha nem tették, hogy akasztófára juttatták volna. (Györki Imre: 1514-ben! — Zaj.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy most nem az ezer évről van szó, hanem konkrét javaslatról. Méltóztassék arról beszélni. Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Képviselőház! Tehát a pihenőnapról szóló javaslat, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezzel kezdhette volna!) amely előttünk fekszik, megint egy lépés előre, afelé, hogy a magyar munkásság megkapja azt, amit vár ettől az államtól. Az eddig tárgyalt javaslatok között egy egész sereg nemzetközi egyezmény került a magyar képviselőház elé, amelyek során bebizonyítottuk, hogy mi nemzetközi értelemben — hála a jó Istennek — sokkal előbbre vagyunk szociálpolitikában, mint akármelyik más állam, előbbre vagyunk nagyon sok lépéssel, a munkásbiztositástól kezdve, ahol rá lehet mutatni, hogy tovább mentünk, mint a nyugati államok. Ezt le kell szögezni a nemzet nyilvánossága előtt. Nem vagyok megelégedve azzal, ami történt és történik, többet akarok. De amikor itt van egy javas

1 at, nem lehet azt mondani, hogy azért nem fogadom el, mert nincs a 85. ülése 1927 november 9-én, szerdán. többi is itt. Elfogadom, mert haladást jelent. (Propper Sándor: Elfogadtuk a javaslatot, téved a képviselő ur! Mindig téved! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper képviselő ur most iratkozott fel. Tessék várni, mig rákerül a sor. Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Ház! A pihenő maga csak ugy tökéletes, ha megadjuk a munkásságnak mindazokat az eszközöket, amelyek tényleg nyugodttá teszik pihenését. Ezzel kapcsolatosan legyen szabad nekem egy ideát felvetnem a kereskedelemügyi minister és a mélyen t. Ház előtt, amelyet máx a bizottságokban is felvetettem. Azt gondolom, bogy hasznos szolgálatot teszek vele, ha az egész ország szine előtt megemlitem. A főváros közgyűlésén a napokban egyik bizottsági tagtársam inditványt tett, amelyet nagyon helyeslek. Én azonban ezt az ideát a bizottság előtt korábban felvetettem és most az egész országra kiterjedően szeretném megvalósítani. A pihenőnap, a vasárnap stb., csak ugy lesz tökéletes, ha annak a munkáscsaládnak mi teljesen megadjuk a lehetőséget arra, hogy tényleg pihenjen. Meg kell változtatni az eddigi bérfizetési rendszert, amikor a bér fizetése szombaton este történt. Aki ismeri a munkáscsalád életét, az tudja és látja, hogy a munkabérnek szombaton való fizetésétől rendkívül sok függ a munkáscsalád belső életében. Én mindig féltettem és féltem a munkásságot attól, hogy a szombati bérfizetést akárhányszor felhasználja a maga egészségének, a maga érdekeinek kárára, épen ezért indítványt akarok tenni, hogy utasítsa a parlament a m. kir. kereskedelemügyi minister urat, beszélje meg az érdekeltekkel, nem lehetne-e a bérfizetést szombat estéről a hét valamelyik másik napjára áttenni. Ezzel azt akarom elérni, hogy az a mun'ká,SRSszony hétköznap jusson hozzá béréhez s a férfi ne a kocsmában költse el nyomorúságos kis keresményének nagy részét, hanem tényleg az ő egészségére használja fel, kis családja élelmezésére, ruházatára adja. Hiszen ha valaki elmegy egy kültelki kocsmába szombat este, nagy kiabálásokat, dáridókat hall, és ha benéz a kocsmába, ott az asztalok körül sok-sok szegény munkásembert lát, akiknek ruha is alig van a testén, akiknek arcáról leri a nyomorúság; hallani lehet, hogy néhány pengős keresményekről beszélnek, de azért ennek a néhány pengős keresetnek is egy részét hajlandók odaadni a kocsmának alkoholért. Ebben a tekintetben valóban a munkásság felvilágosítására van szükség. Ha a munkásság egyedül nem képes ezt megérteni, akkor törvénnyel kell módot adni arra, hogy a bérfizetés ne szombaton történjék, hanem tétessék át a hét valamelyik másik napjára. Egyikmásik országban err^ már gyakorlati példát is mutattak, nem vagyunk tehát kezdeményezők. Akárhány helyen bevezették már ezt a rendszert s remélem, sikerül majd a fővárosi üzemekben minél előbb bevezetni; azt gondolom, jó szolgálatot teszünk az egész országnak, ha az ország nagy iparvállalataiban és kis műhelyeiben egyaránt bevezetjük azt a rendszert, hogy ne szombaton, hanem a hét valamelyik köznapián történjék a bérfizetés. (Györki Imre: Tessék a kocsmákat bezárni, akkor lehet szombaton is!) Méltóztassék most megengedni, mélyen t. Képviselőház, hogy errevonatkozólag a következő határozati javaslatot terjesszem be (olvassa): »Utasitsa a Ház a kereskedelemügyi minister urat, hogy az érdekeltekkel megbe-