Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-85
Az országgyűlés képviselőházának 85. ülése1927'november 9-én, szerdán. 2Ô5 szelve, a munkabérfizetést a szombati napról a i hét közepére tétesse át«. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Hogy a problémát beszélje meg!) Kérem, méltóztassék javaslatomhoz hozzájárulni! Azt gondolom, ha Magyarország ezt a lépést meg fogja tenni, akkor Európában is, a nemzetközi szociálpolitikában is jelentős lépést teszünk s ezzel ismét bebizonyítjuk, hogy igenis, van érzékünk és van érzéke ennek a kormánynak aziiánt, hogy szociálpolitikai kérdéseket tárgyaljon. Ha a kereskedelemügyi minister ur élére áll ennek a mozgalomnak és az ő nagy tekintélyével, nagy befolyásával az illetékesekkel meg fogja beszélni ezt, ez megint fényes bizonyítéka lesz annak, hogy szociálpolitikai téren igenis, tudunk előbbre haladni. Ez semmi mást nem jelent, mint praktikumot. A munkásság érdeke követeli ezt s a pénzügyi szempontok, az akadályok, amelyek ennek ellenében állanak, elenyésző csekélyek. A második dolog, amiről itt szó volt a pihenőnappal kapcsolatban, a munka szabadságának védelme. A munka szabadságának védelme mindenkinek kell hogy közös szent érdeke legyen — nemcsak a keresztényszocialistáknak, hanem a szociáldemokratáknak is, — mert a munka szabadságát nemcsak egymással szemben kell megvédelmezni, hanem sokszor meg kell védelmezni a munkaadókkal szemben is. Ezért ebből a szempontból tartom nagyon lényegesnek, hogy a munka szabadsága igenis, törvénybe legyen iktatva, hogy ne • dobhassa ki az egyik munkásember a másikat a gyárból csak azért, mert az illető keresztényszocialista; ne lehessen egy embert tönkretenni azért, mert nem ugyanazokat az elveket vallja, ne lehessen egy embert Magyarországon koldussá tenni, a szemétdombra kidobni csak azért, mert nem hajlandó a szakszervezeteknek pártadót fizetni. Ennek nem szabad megtörténnie. A szociáldemokrata munkásságnak kellene ez ellen tiltakozni elsősorban. A keresztényszocialisták évtizedeken keresztül könnyeztek és véreztek e miatt, száz és száz, ezer és ezer munkásember lett koldussá és fejezte be életét a szemétdombon azért, mert a szociáldemokrata munkásság, amikor in floribus volt, kidobta őket egyes gyárakból s lehetetlenné tette megélhetésüket. Könny és vér jelzi ebből a szempontból a keresztényszocializmus útját. Száz és száz jegyzőkönyvet tudnék mutatni, amelyek bizonyítják, hogy a szociáldemokrata munkásság tisztán azért dobált ki állásukból munkásokat, mert keresztényszocialisták voltak. ÍPropper Sándor: Ócska demagógia ez!) Általában a keresztényszocialista munkásságnak sokszor meg kellett küzdenie a szociáldemokrata terrorral azokkal szemben, akik folyton teleszájjal hirdetik a munkás szabadságát és a nép szabadságát. (Propper Sándor: Mégsem lesz maga a Munkásbiztositó elnöke! — Kabók Lajos: A négyszáz magyar államvasuti elbocsátottról beszéljen! — Propper Sándor: Mégsem lesz a Munkásbiztositó elnöke. hiába beszél ilyen ócskaságokat. — Györki Imre: Mit lehessen tudni! Még érheti ilyen szerencsétlenség a Munkásbiztositót! — Csik József: Ha maga meg tudott felelni, ő is meg tud majd felelni! Elkormányozza! — Zaj.) A keresztényszocialista munkásság mozgalmaival szemben a szociáldemokrata párt eleinte az elhallgatás eszközét ragadta meg; azt gondolta a szociáldemokrata párt és az ő szakszervezetei, hogy ha elhallgatják a keresztényszocialisták létét, akkor már elintézték a keresztényszocialista munkásság kérdését. Éveken keresztül nem akartak tudomást venni arról, hogy van keresztényszocialista munkásság. (Propper Sándor: Négy Íróasztaluk van!) Ha csak négy Íróasztaluk volna, akkor r az urak nem beszélnének olyan sokat erről. Én tudom, hogyha az urak sokkal több íróasztalt teremtenek, az sem árt nekünk. A keresztényszocialista munkásság azonban szorgalmas szervező munkájával elérte azt, hogy nemcsak a polgári társadalom, hanem a szociáldemokrata párt is kell hogy észrevegye őt, kell hogy foglalkozzék a keresztényszocialista munkásmozgalommal. Ekkor jött a szociáldemokrata párt második eszköze a gúny, és a demokráciától való teljes eltérés, amikor minden erőszakos eszközt megragadtak a keresztényszocialista munkásság megfojtására. Voltak műhelyek, ahol nem tettek mást, mint a munkások hátára kereszteket rajzoltak. Elvették tőlük a munkaszerszámot, hogy ne tudjanak megfelelni kötelességüknek, gúnyolták, szidták őket és nem engedték be a kapun. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ez igaz!) Szóval minden eszközt megragadtak arra, hogy a keresztényszocialista munkásságot szégyen és gúny tárgyává tegyék, ami bün munkás részéről munkással szemben. (Esztergályos János: Államvasút! Dohánygyár! — Zaj a szélsőbaloldalon.). Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak képviselőtársaikat megakadályozni abban, hogy saját véleményüket elmondhassák. (Rothenstein Mór: Elmondhatja!) Csendet kérek! (Rothenstein Mór: Egészen nyugodtan elmondhatja!) Rothenstein képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni! (Propper Sándor: A minister ur'mindenesetre igen pártatlan! — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Én szivesen látom őket, az bizonyos! — Rothenstein Mór közbeszól.) Rendreutasítom a képviselő urat, mert állandóan közbeszól. (B. Podmaniczky Endre: Kellett ez Móric 1 ?) Podmaniezky képviselő urat is kérem méltóztassék csendben maradni! (Esztergályos János: Bennünket nem. szivesen lát? — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Azt nem mondom, de hogy szivem jobban odahuz, az bizonyos! — Éljenzés balfelöl. — Protjper Sándor: Szóval ön a dugópárt ministere és nem az országé! A kereszténypárt ministere!) Csendet kérek, képviselő urak! Azt nem lehet kifogásolni, ha a minister ur azt mondja, hogy kereszténypárti. (Propper Sándor: Tiszteltetem a szivét!) Frühwirth Mátyás: A keresztényszocialista munkásság tehát kibírta a szociáldemokratapártnak ezt a hadjáratát is s ki fogja bírni a jövőben is. Nem fog visszarettenteni senki és semmi, hogy mi a munkásságot a keresztényszocialista szakszervezetekbe tömörítsük és megvédjük az államot és a polgári társadalmat is, ha kell, megvédjük mindazt, ami nekünk szent és értékes. Azt tartjuk, az a hitünk, az a meggyőződésünk, hogy nagyobb darab kenyérért ugy is lehet küzdeni, hogy nem tagadjuk meg hitünket és nem térünk el nemzeti érzésünktől. Az a hitünk és mélységes meggyőződésünk, hogy nagyobb darab kenyérért és rövidebb munkaidőért úgyis lehet küzdeni, harcolni, ha nem áll szemben az ember mindennel, ami másoknak szent és sérthetetlen. A keresztény munkásság ki fogja vívni a maga jogait és nem fog nyugodni addig, amig a munka szabadsága is törvénybe nem lesz iktatva, mert kell, hogy a munkásság saját munkástársaival szemben is megvédelmezze a maga jogait. Sajnos, hogy a modern XX r szá45*
