Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-85

280 'Az országgyűlés képviselőházának malis munkabér, amely védje őket. Teljesen ki vannak szolgáltatva a tőkésosztálynál! és az olyan munkabéreket állapithat meg-, amelyek az ő érdekeinek felelnek meg. Ennek következménye az, hogy számtalan esetben kénytelenek a munkások a munkabeszüntetés eszközével és fegyverével a munkabéremelést keresztülvinni. Ilyen esetekben tapasztaljuk, hogy a munkaszabadságot nagyon sokan ugy érteimezik itt Magyarországon, hogy ezeket az alkalmakat mes kell ragadni, hogy a sztrájkban álló munkások munkahelyeit szabadon el lehessen foglalni, hátba kell őket támadni, meg kell Őket akadályozni abban, hogy emberhez méltó megélhetéshez jussanak. (Csik József: Ezt keresztényszocialisták sohasem tették!) Az a jelszó, meg kell őket akadályozni abban, hogy emberhez méltó munkabéreket tudjanak maguknak biztositani. (Csik József: Itt egyek vagyunk!) Ne tessék azt gondolni, hogy én csak a keresztényszocialistákat értem azalatt. Van annyi mindenféle feltörekvő elem és mesterségesen kitermelt (Esztergályos János: Hátbatámadó elem! — Elnök csenget.) szerv, amely szállitja a munkáltatók közreműködésével, a sztrájktörőket. Mi tehát ez ellen emelünk szót, azt kifogásoljuk, hogy nem muukásszabadság az olyan, amely mellett a megfelelői munkabérek megteremtésére irányuló törekvéseket ilyen módon akadályozzák. Egyébként a munkaszabadsásr kérdését nem egyoldalúan kell reklamálni. Nemcsak azt kell felsorakoztatni, hogy a keresztényszocialistáknak hol milyen akadályuk volt. Teljes munkaszabadságot kell követelni, nem kell egyes üzemeket teljesen megszállni, provilegizálni, és azt megtenni, hogy oda más, mint a saját pártjukhoz tartozó ne tehesse be a lábát. (Szabó Imre: Nézzenek a tükörbe!) Az előttem szóló 'képviselő ur megállapításaira ez volt a megjegyzésem, és nagyon kérem mindazokat, akik munkaszabadságról beszélnek, nézzenek jól körül, mi történik ebben az országban és az ügynek teljes ismeretével tegyék azt szóvá és igazságosan tegyék szóvá, ne egyoldalúan. Ami mármost a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot illeti, arra az a megjegyzésem, nagyon örvendek, hogy a kormány szociálpolitikai törvényalkotásokba fog, csak azt sajnálom és fájlalom, hogy nem igen látszik garancia arra, hogy ez komoly munka volt. Azért nem látok garanciát arra, hogy ez komoly szociálpolitikai alkotás volna a kormány részéről, mert olyan szociálpolitikai törvényalkotásokba kezdett a kormány, amely szociálpolitikai törvények végrehajtása akadályokba ütközik és pedig azért, mert meg kellett volna előznie egyéb szociálpolitikai törvényalkotásoknak. Különösen, ha a munkások heti pihenőidejének biztositásáról szóló törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, — amit nem kétlek és előre bejelentem, hogy ehhez magam is hozzájárulok — ezt csak ugy lehet végrehajtani, ha a munkaidő kérdése törvényesen szabályozva van. Ha a munkaidő kérdése szabályozva nincs, ha a 8 órai munkaidő, a heti 48 órai munkaidő nincs törvénybe iktatva, akkor vajmi nehéz lesz majd ezt a törvényt végrehajtani, mert ennek végrehajtása állandóan akadályokba fog ütközni. A kormánynak tehát elő kell állnia azokkal a törvényjavaslatokkal, «ímelyek megelőzik ezeket a törvényjavaslatokat. Majd a másik törvényjavaslatnál is fel fogok szólalni, amelyről később lesz szó és ott is rá fogok mutatni arra, hogy nem lehet komolyan venni ezeket a szociálpolitikai tör85. ülése 1927 november 9-én, szerdán. vényalkotásokat, mert hiányoznak az ezt megelőző szociálpolitikai törvényjavaslatok, hiányzik a 8 órai munkaidő, hiányzik a munkanélküliség esetére szóló kötelező biztositás, a minimális munkabérek sincsenek törvénybe iktatva és szerintem ezeknek az intézkedéseknek törvénybeiktatása nélkül — merem mondani — csak kirakattörvény lesz az, amit kifelé lehet ugyan produkálni, hogy megvan, be van már cikkeiyezve, ratifikálva van, de valójában itt bent az országban azt lehet majd lépésről lépésre megállapítani, hogy ezt a való életbe át nem vitték, végre nem hajtották, mert hiszen ennek végrehajtásához hiányoznak az előzetes törvények. Itt fel kell hivnom a minister ur figyelmét arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak második cikke a következőképen hangzik: »Az öszszes ipari, köz- és magánüzemekben vagy azok melléküzemeiben az azokban foglalkoztatott összes személyeknek az alábbi cikkekben foglalt kivételeknek fentartásával, minden hét napon belül legalább 24 egymásután következő órát magában foglaló pihenőt kell biztositani«. Amidőn a legalább 24 egymásután következő órát magában foglaló heti pihenőidőnek biztosításáról van szó, figyelmeztetnem keli a minister urat, hogy Magyarország egyik legnagyobb nehézipari üzemében a munkások heti pihenőjéről egyáltalán nem gondoskodnak. Az ózdi vasgyárban, állítom és bizonyíthatom, a munkások szombaton reggel bemennek és vasárnap estig egyhuzamban dolgoznak — csupán az ebéd- és vacsoraidőkre kiterjedő munkaszünetek beiktatásával. 36 órát teljesítenek egyhuzamban, mert ott az üzem folytonosságát és a munkásoknak nyomorúságát, az alacsony munkabéreket kihasználják arra, hogy rákényszerithessék a munkást ilyen hosszú munka folytatására. Itt tehát a heti pihenőidő biztosítva nincs. Egyelőre további részletbe nem bocsátkozom, csak felhívom a figyelmét a kereskedelemügyi minister urnák erre a rendkívüli nagyarányú visszaélésre. Nagyon szerettem volna, ha ennek a gyárnak vezérigazgatója, Biró Yk\ képviselő ur itt lenne, hogy jelenlétében mondhatnám el, hogy az ö vezérigazgatása alatt lévő gyárban vannak munkások, nem egy, nem tiz, nem száz, hanem százak, akik hetenként 96 órát, sőt lüö-nái több órát dolgoznak, egyszerűen azért, mert olyan éhbéreket állapítottak meg a részükre; mert ha 48 órát dolgoznának, a 48 órai munkabérük mellett éhen kellene hainiok, a legminimálisabb táplálékot sem tudnák megszerezni. (Kothensteín Mór: Mit szól az egységespárt ehhez a diszes tagjához, Biró Pálhoz. — B. Podmaniczky Endre: Mi az, Móric? — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: En nem tudom elhinni ezeket!) Majd szolgaiunk adatokkal!) (Jánossy Gábor: Az a munkás nem bir ki 36 órát!) Jánossy képviselő ur, én felkérem önt arra, legyen szives egyszer velem Ózdra eljönni, (Jánossy Gábor: Kérem!) akkor, amikor ez előre bejelentve nincs. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nagyon helyes!) Látnak majd egy elsőrangú intézményt.) és akkor majd. láthatni fogja ön is, hogy a 8 órai munkaidő Magyarország legnagyobb nehéz ipari telepén hogyan van biztosítva. Azért kell szólani e törvényjavaslat keretében a minimális munkabér törvénybeiktatásáról, mert ugy látszik, szabadon lehet fizetni a munkásoknak a leghitványabb béreket, vissza lehet élni a munkások nyomoruságával, a munkanélküliséggel, ugy, hogy például nőmunkásoknak 20 fillér órabéreket adnak, (Fel-