Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-85
Az országgyűlés képviselőházának 85. ülése 1927 november 9-én, szerdán. 281 kiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) azoknak 7—8 pengő heti keresetük van. Hiába veszik ezt tagadásba, niert ezt bizonyitani tudom; és nem kell ezért ózdra menni, ezt közelebb is megtaláljuk. (B. Podmaniczky Endre: Ott lehet bizonyosan megtudni!) A Weisz Manfréd-féle gyárban is megtaláljuk, ahol épen ezen a héten gondoskodnak arról, hogy 2500 munkást kenyértelenné tegyenek, mert még 20 fillér mellett sem tudnak részükre munkát biztositani. (Herrmann Miksa kereskedelmügyi minister: Ott van a nagy veszedelem!)' Ez az, kérem szépen, amiről épen szólanom kell, hogy a munkanélküliség tényét felhasználja a kapitalizmus arra, hogy a legiembertelenebb munkabéreket állapítsa meg, mert ha az előbb szóltam 20 filléres nőmunkás-órabérekről, szólhatok férfimunkások 50—60 filléres órabérekről is és szólhatok arról, hogy jól képzett ipari szakmunkásoknak 70—80 filléreket adnak és az 1 pengőn felüli munkabéreket már az ismeretlen fogalmak közé akarják sorozni. Tessék egy kissé gondolkozni, számolni, hogy a mai nehéz megélhetési viszonyok között, még ha egy pengő is az órabére és az hetenként 48 pengő, hogyan tudja ebből az a munkás önmagát és családját eltartani, hogyan tud a- maga számára tisztességes megélhetést biztositani, különösen akkor, amikor ezt a munkabért nem is kapja meg teljes egészében a kezébe, mert abból betegsegélyző-járulék, keresetadó, rokkantadó címén levonásokat eszközölnek, úgyhogy egészen jelentéktelen összeg lesz belőle?! (B. Podmaniczky Endre: A szakszervezetnek is kell!) Ne fájjon a képviselő urnák a szakszervezet, (B. Podmaniczky Endre: De nekem fáj!) mert ha a szakszervezet nem volna, akkor annak a munkásnak részére még ilyen megélhetés sem volna biztosítva, akkor a munkás még szabadabb prédája volna a kapitalizmusnak, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akkor 12—14 órai napi munkaideje volna és akkor egyáltalában még beszélni sem lehetne a hetenkénti szabadidő felhasználásáról. (Esztergályos János: Nem mehetnek a képviselő úrhoz a Ritzbe! — Mozgás. — B. Podmaniczky Endre: Maga jár oda, ugy látszik, mert én nem járok! — Derültség. — Jánossy Gábor: Mindenki odajár, ahová akar!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Fáj. — B. Podmaniczky Endre: Magának fáj! ízetlen vicc! — Propper Sándor! A kosztja nem Ízetlen!) Kabók Lajos: Az erre vonatkozó törvényjavaslatról már többször beszéltünk a képviselőház együttléte alatt, de a régi nemzetgyűlés ideje alatt is számtalanszor tettük szóvá, ugy látszik azonban, hogy ezzel a Ház eddig még nem akart törődni. Ha a kormány bizonyitani akarja, hogy komolyan akar szociálpolitikai törvényalkotást, akkor tessék elővenni azokat a törvényjavaslatokat, amelyek előfeltételei épen a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat végrehajtásának, mert különben hiába beszélünk akár a heti pihenőidő biztosításáról, akár a szabadidő mikénti felhasználásáról, a munkás éhbér mellett maga is arra kényszerül, hogy minél hosszabb időn át kinálja fel a / kapitalistának a maga munkaerejét, mert máskülönben nem tud megélni, máskülönben a munkája mellett családjával együtt kénytelen éhen pusztulni. (Jánossy Gábor: Minden ember nyomorog ebben a nyomorult, csonka országban, a gazdasági helyzet meg Trianon az oka az egésznek 1 —• Györki Imre: Biró Pál nyomorog-e? — Szilágyi Lajos: Némelyik ember jól él! ~ Jánossy Gábor: Kitka kivétel mindenben akad!) Erre az a megjegyzésem, hogy Magyarország legnagyobb nehéz ipari üzemében, ahol a leghitványabb bérek vannak ebben az országban, ezen a vasipari telepen ebben az esztendőben 3 millió pengő tiszta hasznot könyveltek el. Azt kérdem ezek után, hogy ezt.a 3 millió pengőt nem lehetett volna-e felhasználni arra, hogy a munkásoknak jobb munkabéreket, jobb megélhetést biztosítsanak 1 ?! Nem lehet ezt azzal a megállapítással elintézni, hogy: »Mindenki nyomorog ebben az országban«. Nagyon sokan vannak, akik jólétben dúslakodnak, akiknek a jólétét ki sem lehet fejezni — és nagyon sokan vannak olyanok, akik a legminimálisabb emberi megélhetést is — az üres főzeléket kenyérrel — alig tudják a maguk számára biztositani. Azzal a megállapítással tehát, hogy: »Mindnyájan nyomorgunk«, ez a kérdés nincs elintézve. Törvényes intézkedéseket kell tenni, a kapitalizmust törvényes intézkedésekkel kell szorítani arra, hogy emberiesebb munkabéreket fizessen, hogy a munkás ne legyen kénytelen a heti pihenő idejét a munkára felhasználni azért, mert máskülönben létében, megélhetésében veszélyeztetve van. T. Képviselőház! Amikor ezeket a megjegyzéseket hozzáfűztem ehhez a törvényjavaslathoz,, akkor ezt nem azért tettem, mintha magát a törvényjavaslatot ellenezném; én a törvényjavaslatot, ismétlem, elfogadom, de nagyon kérem a kereskedelemügyi minister urat, a kormányt és az egész képviselőházat arra, hogy ha szociálpolitikai törvényalkotásokhoz fog, ha komolyan azt a meggyőződést akarja kelteni, hogy szociálpolitikai alkotások terére lép, akkor sürgősen tárgyaltassa le az ezzel a törvényjavaslattal Összefüggő törvényjavaslatokat, mert egyébként a munkásság nem lehet abban a helyzetben, hogy elhigyje a kormányról, hogy komoly akarattal! készül szociálpolitikai törvényalkotásra. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Szabó Imre! . Szabó Imre: T. Képviselőház! A szőnyegen lévő törvényjavaslatot én is elfogadom. Elfogadom, bár nincs sok reménységem arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak, ha törvénnyé válik, valami különös hatása lesz a munkásságra. Hiszen ha vizsgáljuk a dolgokat nemcsak a nagy ipari telepeken, hanem kissé közelebb jövünk az élethez és a mai gazdasági viszonyok között szinte torzzá vált kisipar helyzetét nézzük, akkor azt kell mondanom, hogy bizunyos erősebb intézkedések nélkül az ilyen törvények csak papirostörvények maradnak. Én egy pár esetben már felhívtam a kereskedelemügyi minister ur figyelmét a magyar kisipar helyzetére, amely hovatovább a pusztulás utján el fog jutni odáig, hogy eltűnik a föld színéről, de addig: is, amig ez bekövetkezik, ez hallatlan károkat okoz a közgazdasági életnek. Hiszen én tudom, hogy ezt a helyzetet nem lehet máról-holnapra megszüntetni és ezen a téren nem lehet valami nagy operációt végezni, mégis azt hiszem, hogy a minister urnák kissé energikusabb lépéseivel lehetne egészségesebb állapotokat teremteni. Itt a bizottsági jelentésben azt olvasom, hogy a minister urnák, illetőleg a kormánynak az álláspontja ebben a szőnyegen lévő kérdésben nem változott, mert hiszen az 1891 :XIIL törvénycikkel ezt a kérdést már szabályoztuk és ez a szabályozás a mai viszonyoknak is épen megfelel. Én azonban azt mondám, hogy törvény az 1891 : XIII. te., de