Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-85

Az országgyűlés képviselöházánah 85. ülése 1927 november 9-én, szerdán. 2Ï9 az egyes államoknak is, a kormánynak is és nekünk valamennyiünknek arra kell törekednünk, hogy ezen a sziklán tényleg olyan templom épüljön fel, amely diszére és dicsőségére váljék mindenkinek. Azt mondotta egy evangélikus lelkész, Tóth, hogy a keresztény civilizáció és barbarizmus világharca a munkásosztály terén fog eldőlni. Ezzel a munkásosztállyal tehát törődni kell, a munkapiac helyzetével foglalkozni kell, a munkaviszonyok megjayitása tekintetében mindent el kell követni és kell, hogy ez a nagy, fontos és a mai szociális életnek legmodernebb problémája előtérbe nyomuljon a kormány munkaprogrammjában is. Amit lehet, valósitson is meg a kormány, de ne elszórtan, az egyes ministeriumok szakosztályai által, hanem célszerűnek tartanám, ha egy országos munkaügyi hivatal állíttatnék fel, mint ahogy az már több államban is megvalósult. Ennek a hivatalnak lenne f eminens célja ezeket a nagy és fontos problémákat tanulmányozni, s azután a tervekkel és javaslatokkal járulni a kormány és a Ház elé. Vázoltam azokat a körülményeket, amelyek ma rendkivül fontossá teszik, hogy a munkaviszonyok terén bizonyos problémákat és reformokat megvalósítsunk. Ezt célozza a genü Munkaügyi Szervezet, amely azonban már adottságánál fogva sem lehet hivatott arra, hogy ezt teljes mértékben kimerítse, hogy minden szempontra tekintettel legyen. A kormányoknak maguknak kell tehát foglalkozniuk azzal, hogy a munkaviszonyok és a szociálpolitika terén minél több üdvös intézmény valósuljon meg. Ez, ismétlem, nagy érdeke magának az államnak is, mert igazi konszolidációt csak olyan országban lehet megteremteni, ahol mindenkinek megadatik a tisztességes megélhetés, tisztességes munkája után. Ahol e tekintetben hiány mutatkozik, ott hiába minden 'rendőrkard, minden katonaság és katonafegyver, ott a konszolidáció nem áll a legerősebb alapon. Azután nemzeti és kulturális szempontból is rendkivül fontos, hogy a munkásosztályt minél inkább emeljük és támogassuk. Mens sana in corpore sano, erős testben, kifejlett fizikumban lakhatik csak erős lélek és szellem. Ha tehát a munkásokat testileg erőssé tesszük, üdvös szociális reformok meghozatalával, akkor erősek lesznek lélek tekintetében és nemzeti szempontból is. Az a munkás, akinek nemcsak morzsákat juttatunk, hanem kenyeret is adunk, kötelességének fogja tartani minden internacionalista jelszó hangoztatása ellenére is, hogyha ezt az országot, amely neki nem morzsát, hanem tisztességes megélhetést juttat, külső, ellenséges hatalmak veszélyeztetik, fegyverrel kezében is megvédje. Ilyen szellemben és értelemben fogadom el a napirenden levő törvényjavaslatot. (Helyeslés a balközépcn.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot nem akarom felhasználni arra, hogy olyan messze elkalandozzam az összes szociálpolitikai alkotásokra, mint amennyire azt előttem szóló t. képviselőtársam tette. Nem megszólásképen mondom ezt, csak azért emlitem, mert szorosan a törvényjavaslat keretében akarok szólani s ha mégis eltérek valamennyire ettől, azért teszem, mert előttem szóló igén t. Csik képviselőtársam egy-két helytelen kijelentését helyreigazítani, jobban mondva a magam megjegyzését ahhoz hozzáfűzni akarom. Ezek között elsősorban arra térek rá, amit igen t. képviselőtársam felhozott, hogy a munkásoknak nemcsak halálra, hanem munkára is joga van. Ezt nem ugy értelmezem igen t. képviselő ur, ezt én ugy értelmezem, hogy a munkásnak kulturemberhez méltó megélhetéshez is joga van. nemcsak munkára és nekünk arra kell törekednünk, hogy minél hamarabb minden munkás kul

turemberhez méltó megélhetéshez jusson hozzá. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Másik megjegyzésem a munkaszabadságra vonatkozó megállapítást illeti. Nevezetesen nem egy izben került előtérbe ez a kérdés már a képviselőház ideje alatt is, és most ismételten idekerült. Ha most beszélek róla, pusztán azért teszem, mert ugy veszem észre, hogy furcsa fogalom akar kialakulni a munkaszabadság leple alatt. A munkaszabadság leple alatt ki akar alakulni az a fogalom, hogy szabadon akarnak kihasználni minden alkalmat, mely a munkások körében megnyilatkozik, hogy a munkás előtörések, elŐretörekvések meg legyenek akadályozva, tönkre legyenek téve. Méltóztassék meggondolni, hogy miről van itt szó. Szóvá tették, hogy a szociáldemokrata pártállásu munkások megakadályozzák, hogy más pártállásu munkások munkát vállalhassanak ott, ahol szociáldemokrata munkások vannak többségben. Én erre csak azt mondhatom, hogy kár épen azoknak ezt a kérdést feszegetni, akik e téren a legnagyobb hibákat követték el, mert ha panaszra van ok, akkor a szociáldemokrata munkások azok, akik legtöbbet panaszkodhatnak. Nem kell egyebet megemlítenem, például a Máv gépgyárnál (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon) — jó, hogy itt van a kereskedelemügyi minister ur, jelenlétét felhasználhatom arra, hogy^ az ottani állapotokról, arról a terrorról beszélhessek, mert ott van terror — nem tűrik meg, hogy más pártállásu munkások bekerüljenek a gyárba, ott csak keresztényszocialista dolgozhat. Ott gondoskodnak a művezetők, a feljebbvalók, hogy más pártállásu munkás be ne tehesse oda a lábát. (Ellenmondások a balközépen. — Csik József: Van-e ott szakszervezetbe tartozó szociáldemokra, vagy nincs?) Ha van is közöttük elvétve egynéhány, az csak oda magyarázható, hogy azok olyan régi munkásai a gyárnak, hogy valószínűleg nem tartják kifelé sem semmivel indokolhatónak, hogy 20—25 vagy 30 éve ott dolgozó munkást kiüldozznek. (Csik József: Szóval nem az elveik miatt üldözik az illetőket.) Az esetnek egész tömegét tudnám _idehozni, mi azonban nem akarunk jajveszékelni, nem hoztunk ide név szerint és jegyzőkönyv szerint eseményeket, tényeket azonban, ha szükséges, mégis tudunk állítani. Általánosságban csak annyit kell mondanom, méltóztassék a kereskedelemügyi minister urnák vizsgálgatni ezt a kérdést, hogy nem igaz-e, hogy ott a művezetők a legnagyobb agitátorai a keresztényszocialista pártnak, és hogy a művezetők nem hajtják-e végre, hogy csak abba a szervezetbe tartozó munkás kezdhet el dolgozni. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) A munkaszabadság kérdésénél más jelenség mutatkozik meg és épen ezért szólok, mert ezt a másik jelenséget szükséges volna valahogyan megakadályozni. Nevezetesen épen az előttem szóló képviselő ur is azt panaszolta, ami tény, hogy a munkások ki vannak zsákmányolva, ki vannak használva, nincs mini-