Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-85

272 Az országgyűlés képviselőházának egy igen jelentékeny, — a múlt viszonyokhoz képest igen hatalmas — külön biztositéki alapot kellett a záloglevél-intézetnek adnia. Mindezek a garanciák a biztositéki jelzálog keretében a bemutatóra szóló papirok kibocsátása alapján hiányoznak. Nem hiszem, hogy az életnek erre az intézményre szüksége lenne, amely konkurrenciája lehet a záloglevél kibocsátásoknak és amely kétes biztonságú alapitásoknak fogja a jövőben esetleg alpját képezhetni. A külföldi hitelező nem fogja megkülönböztetni tudni, hogy valalamely adott esetben záloglevélről van-e szó, vagy olyan biztositéki jelzálogadóslevélről, amely épen ugy néz ki, mint a záloglevél és amelyet ugy prezentálhat neki egy ügyes ágens, mint hogyha a biztositéki zálogadóslevél igazi záloglevél volna. Kérem tehát az igen t. igazságügyminister urat, hogy közhitelünk szempontjából gondolja meg még egyszer azt, hogy vájjon azt a böles konzervativizmust, amely ezen javaslat megszerkesztésének második állomásánál a javaslatnak az igazságügyi bizottságban való tárgyalását is jellemezte, ahol maga az igazságügyminister ur is a fontolva haladás mellett foglalt állandóan állást, ami számos módositó indítvány elfogadásában jutott kifejezésre — nem lenne-e célszerűbb itt is fentartani és a bemutatóra szóló kötvények alapján kibocsátandó biztosítéki jel zálogintézményt a javaslatból törölni. T. Képviselőház! Tagadhatatlan, hogy a javaslat egy nehéz törvényalkotás és ebből magyarázom az érdeklődés hiányának ezen magas fokát. Ez ne legyen túlságosan szigorú kritika, mert a javaslat stílusában is eltávolodik kissé a magyar nép és a középosztály által érthető nyelvezettől, aminek enyhítésére szolgáljon azonban az a körülmény, hogy a nehéz jogi fogalmak, amelyek először jelennek meg a kódexben, nagyon nehezen fejezhetők ki népies nemzeti nyelvezetben. A technikai lebonyolításnak azonban van egy fontos kérdése. A telekkönyvi hivatalokra ugyanis nagy feladat fog hárulni az uj törvény lebcnyolitása folytán. De függetlenül a javaslattól engedtessék meg nekem, hogy felhivjam a t. Ház figyelmét egy majdnem skandalózusnak nevezhető körülményre. Ez pedig az egyes vidékek telekkönyveinek olyan mérvű restanciája, (Ugy van! jobbfelől.) amely sokkal nagyobb hátrányt jelent ingatlanhitelünk szempontjából, mint amennyi előnyt fog jelenteni a leggyönyörűbb törvényalkotás is a maga paragrafusaival az életben. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) En két szempontból szerettem volna a jelen nem lévő pénzügyminister úrhoz fordulni. Először azért, hogy az ennek a javaslatnak lebonyolításával járó uj intézményeket ne tekintse ujabb illeték-és adóforrásnak, tehát ne üsse agyon uj illetékekkel esetleg az uj jelzálogtelek adósleveleket etc., hogy így azok az életbe ne mehessenek át; másodszor pedig — és ez f ontosabb — ne legyen a pénzügyminister ur szűkkeblű akkor, amikor igazságügyi intézményeink zavartalan funkcionálásának pénzügyi biztosítékairól van szó. (Helyeslés a jobbës baloldalon.) Ez nem is igazságügyi, — ez pénzügyi és nemzetgazdasági kérdés, mert — amint az igen t. előttem szólott képviselő kollégám mondotta — a pénz külföldről odajön, ahol kedvezőbben invesztálható, ámde elsősorban odamegy a tőke, ahol a tökéletes jogbiztonságot élvezi. (Ugy van! jobb felől.) A tökéletes jogbiztonság — és ehhez tartozik a gyors jogszolgáltatás— a hitelnek egyik olyan 85. ülése 1927 november 9-én, szerdán. feltétele, amely nélkül a legszebb kerettörvények sem érnek semmit. Kérném tehát a pénzügyminister urat, hogy adja meg azt a szükséges fedezetet, amely abszolúte szükséges ahhoz, hogy telekkönyveinket európai nivóra emelhessük. Mert hiszen az mégis csak hallatlan, hogy négy, öt, hat hónapig kell egyes vidéki telekkönyveknél várakozni, amig az aktákat elintézik. (Ugy van! jobbfelöl.) Nem kivánom tovább fárasztani a t. Képviselőház idejét e javaslat részleteinek fejtegetésével, amely javaslatról egyébként nem szólhatnék már semmi mást, mint hogy annak részlet-intézkedéseit teljesen helyeseknek ismerem el. Az ingatlanhitel Magyarországon pénzügyi szempontból még meg nem oldott kérdés. Tökéletesen lehetetlenség, hogy azok a hosszú lejáratú kölcsönök, amelyek — amint Neubauer Ferenc t. képviselőtársam mondotta, — a békében négy és öt százalék között mozogtak, ma kilenc és tiz százalék között mozogjanak, — ezzel szemben a rövidlejáratú kölcsönök első kezekre nézve 12 és 14, második kezekre, — és ide sorolom, ide kell sorolnom, sajnos, az ország lakosságának törzsét és gerincét, azokat, akik bennünket ide ebbe a Házba megválasztottak és beküldöttek, (Ugy van! jobbfelöl.) — ezek a rövidebb lejáratú ingatlanhitelek 16—20 százalékot tesznek ki. Hosszabb lejáratú hitel megszerzése pedig a kisgazdákra nézve jelenleg tökéletes lehetetlenség. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. Mármost, nézetem szerint ebben ai törvényben, nemcsak egy jogászi feladat megoldásáról van szó, hanem valljuk be, egy becsületbeli igéret beváltásáról is, (Ugy van! jobbfelől.) mert hiszen hogy mindent meg fogunk tenni az ingatlanhitel olcsóbbitása tárgyában, ezt a választás előtt mindnyájan megígértük választóinknak. (Ugy van! Ugy van!) Minthogy ez a javaslat ebben az irányban okos^ és céltudatos intézkedéseket tartalmaz, azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a legnagyobb örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl és a középen.) Elnök: Kivan valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kivan szólani? Pesthy Pál igazságügyminister: T. Ház! Nagyon hálásan köszönöm azokat az elismerő szavakat, amelyeket mindkét felszólaló ur a javaslattal kapcsolatban és arra vonatkozólag ejtett. Egészen röviden legyen szabad azonban egy-két megjegyzést tennem az elhangzott beszédekre. Nevezetesen én megállapítottam azt, hogy intenciókban a két felszólaló ur beszéde ellentétes egymással, mert amikor Neubauer Ferenc t. képviselőtársunk a saját jelzálogosadóslevél instituálását kivánja, akkor egy olyan radikális adóslevél-rendszert kivan bevezetni, amelynek a bevezetésétől én a magam részéről tartanék. És itt ellenkeznék az én nézetem Lakatos t. képviselőtársam felszólalásával, amely pedig vonatkozik a bemutatóra szóló papíroknak a biztosító jelzáloggal való biztosítására egyrészt, másrészt a biztosítási jelzálognak részletjelzálog-adóslevél való biztosítására. Az az aggodalom, amelyet Lakatos Gyula igen t. képviselőtársam e tekintetben kifejez, bennem is megvolt. De ha figyer lembe veszem egyrészt azt a célt, amelyet ezzel elérni kivánunk, másrészt azt a biztosítékot, amellyel a veszélyt el akarjuk hárítani, e két szempontnak figyelembevétele mégis arra