Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-85

Az országgyűlés képviselőházának szakadt országrészben amugyis más magánjógi rendszer van érvényben és ez igen rövid időn belül — sajnos — Csehszlovákiában is be fog következni. Talán súlyosabb az az érv, amely azt mondja, hogy korunk, amelyet az intézményekben és az életben is a stabilitás bizonyos hiánya jellemez, nem alkalmas arra, hogy végleges törvénykönyveket alkosson. Ezzel szemben tiszteletteljes nézetem az, hogy a magánjogi törvényalkotásnak bizonyos konzerváló feladata van. Elismerem, hogy legfelsőbb bíróságunk az élet lüktető tempójával szemben ezt a konzervatív mérséklő feladatot hivatásának magaslatán teljesítette és teljesiteni fogja, állitom azonban, hogy a legfelsőbb biróságnak épen ez a konzervatív szerepe, nagyon megkönnyittetik azzal, r ha annak bázisa egy szervesen egységes törvénykönyv. Ha elhagyom ezt a kérdést ebben az általánosságban és közelebbről tekintem a magánjogi törvényalkotásnak azt a fejezetét, amelylyel ez a javaslat foglalkozik, meg kell, hogy állapítsam azt, hogy különösen helyes és időszerű volt ezt a javaslatot a Ház napirendjére hozni. Jelzálogunk rendszerét — adjuk meg a császárnak azt, ami a császáré ,— császári pátens vezette be, nem alkotmányos utón; ennek ellenére is kitűnően, hibátlanul funkcionált 75 éven keresztül. Ami. mégis szükségessé teszi a módosítást, ez az, hogy az élet túlhaladta azo

: kat a kereteket, amelyekbe az 1850-es években létrejött pátensek az ingatlan hitel funkcióját szorítják. Á mi jelzálogjogi rendszerünket, ha szabad jellemeznem, a patriarkális kifejezéssel kell, hogy jellemezzem. Patriarkális jellege a mi jelzálogjogunknak abban rejlik, hogy összeköti az adóst a hitelezővel. A hitelezői oldalon való megváltozása a jelzálognak lehetséges ugyan engedmény utján, ez azonban körülményes, telekkönyvi bejegyzésre szorul, költséges is, úgyhogy rendszerint az életben a jelzálogadós és hitelező a jelzálog egész élettartama alatt egymással Összekötve maradnak. Ezzel szemben áll az, amivel az igen t. igazságügyminister ur a javaslatot jellemezte, az tudniillik, hogy mobilissá teszi a jelzálogot. Ez a kifejezés, amely kitűnően jellemzi a lényeget, — hogy tudniillik könnyebben, formátlanul megy át a jelzálog egyik hitelező kezéből a másikba, anélkül, hogy ennek a változásnak a telekkönyvbe be kellene jegyezve lennie — kiegészítendő még* két karakterisztikonnal. És ezt óhajtom a t. Háznak figyelmébe ajánlani. Az egyik az, hogy ezen törvényjavaslat az értékpapírnak, egy uj nemét konstruálja. Értékpapírnak tekintjük azokat az okiratokat, amelyek magukban testesitik meg azon követelést, amelyről szólnak. Már most az értékpapír közbiteli szempontból is egy rendkívüli fontosságú okirat. Amit a részvényesekre szoktak mondani egy francia mondással, »ostoba, mint egy részvényes« alapjában véve minden értékpapirvásárlóra nézve áll, mert a legkevesebb ember ismeri mindazon körülményeket, ha értékpapírt vásárol, amelyek ennek jóságára befolyást gyakorolnak. Itt kreáltatik egy értékpapir, amelynél — ne tagadjuk ezt önmagunk előtt — esetleg vita merülhet fel arra nézve, hogy az értékpapir mögött levő jogviszony teljes biztonságot nyujt-e a hitelezőnek. Ezt nem kritikai szempontból mondom, hanem azért, hogy kérjem az igen t. igazságügyi kormányt arra, figyelje meg ennek az intézménynek életét s figyelje meg azt, hogy vájjon a törvény keretei között 85. illése 1927november 9-én, szerdán. 271 nem fognak-e olyan hiteloperációk megindulni és értékpapir formájába öltözködni a jelzálogadóslevél intézményeink kihasználásából, amelyek azután a hitelezői oldalon szomorú tapasztalatokat fognak eredményezni és így a belföldön is, de a külföldi tőke idevonása által külföldön is közhitelünknek eslietőleg ártsanak. Szó esett az igazságügyi bizottságban bizonyos olyan garanciák megteremtéséről, amelyek biztositékot nyújthatnának a publikumnak. Például a svájci jogból is ismert — a magyar jelzálogadóslevél azonos a svájci úgynevezett Gült intézményével — azon szabály, amely csak bizonyos ingatlan erejéig engedi meg a jelzálogadóslevél kibocsátását. Kérem tehát az igen t. igazságügyminister urat, figyelje meg az intézmény fejlődését az életben és ha azt látja, hogy az értékpapir jelleg, és a közhitel szempontjai megkívánják a publikum^ erősebb védelmét, szorítson a garanciális feltételeken, amelyek a publikum és közhitel védelme szempontjából szükségesek. Elvégre minden emberi elhatározás előnyök és hátrányok mérlegelésének eredménye. Kétségtelen, hogy a jelzálog ezen mobilitása hátrányokkal is járhat. Hátrányokkal járhat még a hitelezői oldalról is. Hogy egyet említsek pl. azért, mert a hitelező nem is értesül arról, hogy ingatlanárverés alá vonatik, mért hiszen a telekkönyvi hatóság meg sem tudja állapitani, hogy az életbe kiröpitett és a hitelezők során keresztül ment jelzálogadóslevél kinek a kezében van. Sérelmes talán kissé az adósra nézve is, mert hiszen azt sem tudja, hogy ki a hitelezője. Mindazonáltal azon lényeges és fő szempont, hogy ezen hitelforrás megteremtése a jövőben az ingatlan hitel ügyét egy hatalmas lépéssel előre viszi, azt hiszem, kell, hogy bennünk azon elhatározás eredőjét teremtse meg, amely ezen uj intézmény megvalósítása mellett döntésre hív fel bennünket. Nem akarom a részletes vitát előlegezni, minthogy azonban elvi jelentősége van, megemlítem a biztosítéki jelzálognak egy kérdését. A biztosítéki jelzálog, amely ma is telekkönyvi bekebelezés tárgyát képezi, ma hiányos. Hiányos azért, mint előttem szólott t. barátom kifejtette s mert a hitelező személyéhez van kötve. A jövőben nem igy lesz. A váltóval kapcsolatosan a hitelbiztosítéki okirat is futni fog. ahhoz lesz fűzve, és a ^ mindenkori hitelező jogának biztosítását fogja szolgálni ez a biztositéki okirat is. Ez a kitűnő intézmény 1924-ben vagy 1925-ben lett bevezetve "német példára Angliában, ahol elismerték ennek célszerűségét és helyességét. A javaslat azonban itten egy ponton tovább megy. Legyen szabad anélkül, hogy egy konkrét indítványt tennék a javaslat 66—67. §-aiban foglalt intézményeivel szemben bizonyos aggályaimat kifejeznem. Miben áll ez; a szóban forgó intézmény? A biztositéki jelzálog nemcsak váltóra, tehát forgatmánnyal átruházható papírokra, de bemutatóra szóló papírokra is alapitható és a bemutatóra szóló papírokban foglalt követelés részkötvényre is felbontható. Mi lesz ennek következménye az életben? Eddig a részkötvényekre felbontott követeléseknek tipikus megjelenési formája a záloglevél volt; a záloglevél viszont az 1876-iki törvény értelmében hatalmas garanciákkal vette körül a hitelezőt. Elsősorban alanyilag csak igen tőkeerős, hatalmas intézetek voltak jelzáloglevél kibocsátására felhatalmazva; másodszor tárgyilag v felelt saját teljes vagyonával a kibocsátó intézet, s kumulative vállalták a felelősséget az összes jelzálogok, s harmadszor külön biztosíték gyanánt