Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-85

270 'Az országgyűlés képviselőházának ezer forint alaptőkével kezdeményeztek a szászok és amelynek fejlődése annyira lelkiismeretesen altmisztikus szempontok szerint alakult, hogy az intézet a háború előtti években húszezer forintos alaptőkéjével szemben évente már hatvanezer forintot tudott tisztán közérdekű céiokra rendelkezésre bocsátani. Ilyen intézményünk nekünk a háború előtt sem volt, pedis* ilyen intézmények létesítésére való törekvéssel tudjuk valóban megfelelően szolgálni a mezőgazdaság olcsó hiteligényére irányuló szükségletét. A mai viszonyok közt úgyszólván tabula rasa-val állunk szemben és azokat a lépéseket, amelyek a legutóbbi években történtek a mezőgazdasági hitel talpraállitására és kielégítésére s amelyen külföldi hitelakciókkal vannak kapcsolatban, én a magam részéről nem tartom olyanoknak, amelyekkel a mi mezőgazdasági hitelünk kérdése bármiképen is megoldható lenne. Azt hiszem, hogy a mi mezőgazdaságunknak, amely nagyon súlyos körülmények között van, inkább kevesebb, de olcsóbb hitelre volna szüksége, mert a drága hitel a mezőgazdaságon nem segit. Hiszen mezőgazdagunknak épen legfontosabb két kérdése: a vámkérdés és a mezőgazdasági hitel kérdése összefügg a termelési lehetőségek és a termelési költségek kérdésével. Kétségtelen, hogy mezőgazdaságunk ma nem olyan produktiv, nem olyan rentábilis, mint a háború előtt volt, és ennek megfelelően sokkal kevesebb jut — megfelelő rentabilitás fentartása mellett — a hitelkamatok fedezésére, mint a háború előtt jutott. Ma tehát nem lehet azzal érvelni, hogy a mezőgazdasági hitelszükségletnek kedvező helyzete mellett a mezőgazdaságnak a tőketartozása kevesebb. Nézni kell a kamattartozást, azt kell összehasonlítani a tiszta hozadékkal és akkor kétségtelen, hogy bizony, nagyon nehéz és mostoha helyzetben vagyunk. Ha csak bizonyos tőkének a mezőgazdaságban való elhe lyezésével számolunk, ennek a tőkének nincsenek olyan hitelfeltételei, amelyekkel ma kielégiteni tudnánk a mezőgazdaságot. Merem állitani, hogy talán jobb volna a mezőgazdaságnak, ha nem volna alkalma drága, magas kamatozású hitelt szerezni olyan mértékben sem, mint amilyen ; mértékben az ma külföldi források segitségével lehetséges. Viszont azonban rendelkezésére állana a mezőgazdaságnak bizonyos tőkeállomány megfelelő feltételek mellett, amivel azután indokolt esetben, — ott ahol tényleg invesztícióról és nem más fogyasztási célok fedezéséről van szó — segitségére lehetne sietni a mezőgazdaságnak. Tudom, hogy amikor a szanálás kérdését a kormány a külföldön tárgyalta, nagy súlyt helyezett a hosszúlejáratú mezőgazdasági hitel kérdésének megoldására és megkísérelte azt is, hogy a Nemzeti Bank felállításával kapcsolatban elérje annak a kedvezménynek biztosítását, amelyet a magyar mezőgazdaság élvezett az Osztrák Magyar Banknál, melynek statumai szerint volt bizonyos jelzáloghitel folyósítási lehetősége. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt a lehetőséget — ezt as egyet el kell ismerni — a régi Osztrák Magyar Banknál elsősorban a magyar mezőgazdaság használta ki. Azt tartom, hogy habár akkor semmikép sem tudta a kormány elérni ennek a szempontnak érvényesítését azoknál a tényezőknél. akiknek támogatására és hozzájárulására szüksége volt a szanálási költség megszerzéséhez, most, pár esztendő múlva talán lehetne szó 85. ülése 192T november 9-én, szerdán. ilyen tárgyalások megindításáról és talán- lehetne arról szó, hogy ilyen módon megfelelő olcsó mezőgazdasági hitelforrást nyissunk a magyar mezőgazdaság számára. Ezt a kérdést az igen t. kormány figyelmébe ajánlom, mert nem elég, ha mi törvényt hozunk a hitel jogi rendezésének lehetőségére. Ez csak keret, amelyet tartalommal kell megtölteni, a tartalom pedig az lesz, ha ennek

1 segitségével tényleg olyan hitelek fognak rendelkezésére állani elsősorban a magyar mezőgazdaságnak, amelyek az ő viszonyainak megfelelnek ós amelyek oly módon nyújtanak neki hitelt, hogy az az ő termelési feltételeinek megfelel. Abban a reményben, hogy ebben a tekintetben is el fogja követni a kormány azt, ami a mai viszonyok mellett lehetséges, a magam részéről örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot és azt általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon). Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Lakatos Gyula! Lakatos Gyula: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ez a kitűnő javaslat, amelyet az igazságügyi kormány a Ház asztalára hozott, valóban több figyelmet érdemelne, mint amennyit a Ház részéről élvez. (Ugy van! Ugy van!) Nem hiszem, hogy helyesen cselekszünk akkor, amikor a magunk közönyével hozzájárulunk anna,k, a hazánkban és hazánk határain kivül elterjedő felfogásnak megerősítéséhez, amely a parlamentarizmus dekadenciájáról, sőt kríziséről beszél. Elismerem, hogy egy nehéz szakszerű javaslat részletes tárgyalására egy nagy törvényhozói testület plénuma nem a legalkalmasabb t fórum, ha azonban uj intézmények bevezetéséről van szó, igenis, alkalmas ez a plénum arra, hogy konszideráljon és döntsön afelett, vájjon valamely intézmény bevezetése elvileg célszerű, helyes, és időszerű-e. Neubauer Ferenc igen t. képviselőtársam, helyesen méltatta e törvényjavaslat érdemét a közgazdasági ingatlanhitelre való kihatásai szempontjából. Engedjék meg, hogy a magam részéről a javaslattal és a javaslattal Összefüggően általában magánjogi kodifikációnk kérdésével kissé jogalkotói szempontból foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Sok szó esett ebben a Házban ós a Házon kivül is arról a nagy kérdésről, vájjon korunk alkalmas-e arra, hogy egységes szerves magánjogi törvényalkotások terére lépjünk. Attól a szélsőségtől, amely azt állítja, hogy vétek lenne egy általános magánjogi kódexet megalkotni, egészen addig a másik szélsőségig, amelyet legutóbb olvastam egyik újságban, hogy szégyene Magyarországnak, hogy nincs általános magánjogi kódexe, minden árnyalatnak vannak hivei. Magam annak a felfogásnak vagyok a hive, hogy a magánjogi kódex megalkotása helyes és időszerű lenne. Nem vagyok hajlandó túlságos jelentőséget tulajdonítani annak az inkább érzelmi természetű érvnek, hogy ilyen magánjogi kódex megalkotása által eltávolodunk jogrendszerünkben ama elszakadt testvéreinktől, akik más országok határai közé szorultak. (Ugy van! Ugy vem a jobboldalon.) Nem vagyok haljandó ennek az érvének túlságos jelentőséget tulajdonítani, mert mindenki tudja, aki foglalkozik az utódállamok törvényalkotásával, hogy ezek az elszakadt országrészek saját uj államaik jogrendszereihez voltak kénytelenek alkalmazkodni^ és ma már az egyetlen Csehszlovákia kivételével minden el-