Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-85

268 Áz országgyűlés képviselőházának Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Következik a jelzálogjogról szóló törvényjavaslat (írom. 7,291) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Neubauer Ferenc! Neubauer Ferenc: T. Ház! A most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat az első igazi kodiíikaeionális javaslat, melyet a magyar törvényhozás az összeomlás óta tárgyal. Általában az uj magánjogi kodiíikációra vonatkozólag azt a nézetemet fejeztem ki legutóbb az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál, hogy ezekkel a kérdésekkel a mai nem egészen kiforrott viszonyok között bizonyos óvatossággal kell foglalkozni. Az a kérdés azonban, ameiylyel ez a törvényjavaslat foglalkozik, ez alól kivételt képez, mégpedig azért, mert azok a rendkívüli intézkedések, meiyeket a legutóbbi esztendőkben a törvényhozás és a kormány, különösen a földbirtokra vonatkozólag tett, szükségessé tették azt, hogy neesak a belföld, hanem a külföld számára is kifejezetten megmutassuk azt, hogy milyen jelzálogjog van nálunk érvényben s hogy annak egész komplexumát tisztán és világosan az érdekelt pénzügyi körök elé tárjuk. IlíZt a feladatot szolgálja ez a polgári törvénykönyv tervezetéből kiragadott, hosszas előmunkálatok alapján határozottan és pontosan kiművelt törvényjavaslat a maga szövegével. Ennek a törvényjavaslatnak szövege jogi szempontból annyira kicsiszolt és kiművelt, hogy annak intézkedéseihez a kritika szavával vagy megjegyzéseivel itt a törvényhozás házában sem lehet oly értelemben hozzászólni, hogy az a hozzászólás vita tárgyává tegye azokat az intézkedéseket, melyeket a törvényjavaslat magába foglal. Én tehát nem is ebből a szempontból szólok hozzá a törvényjavaslathoz, mert ebből a szempontból a törvényjavaslat minden intézkedését helyesnek, jónak és megfelelőnek tartom. Hozzászólok hitelpolitikai szempontból, mert a törvényjavaslat hitelpolitikai jelentősége a maga hatásában különösen a mezőgazdaság szempontjából kiemelendő. A törvényjavaslatnak a mezőgazdasági hitel szempontjából kettős, különösen fontos hatása van s két irányban létesit uj és előnyösebb helyzetet az eddigivel szemben. Az egyik ujitás a biztositéki jelzálogjog körébe tartozik. Tudjuk, hogy a biztositéki jelzálogjog eddig abban a helyzetben volt, hogy hozzá volt kötve az abban szereplő személyekhez s azoknak a személyeknek változásával megszűnt, nem volt felhasználható, újonnan létesitendő volt, s ennek megfelelően nehéz és költséges volt a használata. A biztositéki jelzálogjognak ilyen állapotban való megtartása a mezőgazdasági hitel szempontjából a háború előtt sem volt előnyös; de még hátrányosabb a mai viszonyok közt, amikor a biztositéki jelzálogjog jelentősége a hitelnyújtás szempontjából a gazdákra nézve nagy mértékben megnövekedett. Látjuk ezt, abból, ha összehasonlítjuk a háború előtti állapotot a maival. A háború előtti állapotban a közönséges jelzálog formájában az ingatlant terhelő ter85. ülése 1927 november 9-én, szerdán. hek az integer Magyarországon 1913-ban 3729 milliót tetteit ki; ennyi voit az, ami eb Den az évben bekeoélezésre került. JUzzei szemben biztosítéki jeizaiog formájában lülö-ban bekebelezésre l^öi miiiió vagyis az előbbinek egynegyed része került. Ha azután nézzük a mostani helyzetet, amint azt a Központi Statisztikai Hivatal szeptemberben közölt kimutatása az lüib. évre íeitunieti, azt latjuk, hogy a múlt évben ingatlanokra bekebelezett biztosítási jelzálogjog volt 42/ miliio pengő, ellenben mas ioriaaju jelzálogjog volt 2uu millió pengő. A jeientoség tenac a két kategória között úgyszólván megfordult, s ennek megfelelően nagyjelentőségű ennek a törvényjavas latnait a tuztuöiteK.i jeizaiogjog reiormjaia vonatkozó része, ameiy sokkai rugalmasabbá, használhatóbba, az átruházás és íentartas lenetösege kóvetkeztéDen jelentékenyen olcsóbbá teszi ezt a hiteit az ilyeniormaju hiteiben részesült gazdákra nézve. iuasodik előnye ennek a törvényjavaslatnak a mezőgazdasági hitel szempontjából az eddigi helyzettel szemben a rendes jelzálogjog elasztikusabba téteie. üüiönös hibája von a hauoru cioiti jelzálogos hiteiViszcnyairiKnak az, hogy nagyon szigorúan ragaszkodott az annuitasos naneia törleszteses jeizalog formához és annyira le volt kötve telekkönyvi szempontból ez a jelzálogjog, hogy meg íendkivüli törlesztés eseten sem lehetett helyettesíteni vagy ielhasznaini a jelzálogjognak azt a részét, amely ennek következtében leiszabadult, hanem az illető, aki rendkívüli törlesztést eszközölt, ezáltal a ioiyamatos fizetéseknél semmi előnyben sem részesült, mert ugyanazt az annuitást kellett űzetnie, mint azelőtt, csak az annujtási táblázat folytán későbbi sorozatban. Ezt a rendszert az uj törvény alapján nem fog lehetni majd fentartani, mert a törvény kifejezetten biztosítja az adósnak a jelzálog heiye fölött való rendelkezést és ez tehát úgyszólván kizárja annak a törleszteses kölcsönnek olyan megkötését, amely megkötés a mi gazdálkodó népünk körében egyenesen népszerűtlenné tette a hosszúlejáratú törleszteses kölcsönt. Most ez a törvényjavaslat —

r még ezen túlmenve — behozza a jelzálogadóslevélnek és a telekadóslevélnek intézményét és ezzel még elasztikusabba teszi a jelzálog felhasználását hitelpolitikai szempontból. Én a magam részéről szerettem volna még azt is, és örültem volna annak, ha a törvényjavaslat továbbment volna és a magánjelzálog adóslevélnek intézményét is elfogadta volna, mert ez a magánjelzálogadóslevél az, amiből tulaj donkép en régi kultúrájú és fejlettebb gazdasági viszonyok közt levő országokban az egész hosszú k'járatu jelzáloghitel kifejlődött. Ennek megfelelően ma, amikor mi tulajdonképen a háború által okozott tőkeszegénység következtében visszaestünk olyan pénzviszonyok és hitelviszonyok közé, amelyek régen forogtak fenn, a háboruelőtti nagy tőkegazdasággal szemben, talán szüksége lett volna s talán jó lett volna a gazdákra nézve az, ha felhasználhatták volna a magánj el zálogadóslevél intézményét is hitelüknek könnyebb megszerzésére. Ugy áll tudniillik a dolog, hogy ma mi a mi mezőgazdasági hitelünk újonnan való felépítésének szükségével állunk szemben. Én már a háború alatt rámutattam arra, hogy a régebbi hosszúlejáratú mezőgazdasági hitelviszonyaink reformjára feltétlenül szükség van, mert azok nem felelnek meg a szükségletnek, és ha most már ebben a tekintetben más helyzetben is vagyunk, mint ahogy azt a