Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-84

Az országgyűlés képviselőházának í A mi népünk azonban ezekhez a fix határidőkhöz, ezekhez a szigorú törvényes rendelkezésekhez nem lévén hozzászokva, gondoskodnunk kellett arról, hogy az adós a váratlan helyről jött jelzálogadóslevélnek prezentálásánál megkíméltessék minden olyan nehéz helyzettől, amely esetleg anyagi romlását okozná. Ennek biztosítására szolgál a törvénynek az a rendelkezése, amely gondoskodik a hitelezők képviseletéről. Kimondja a törvényjavaslat, hogy a hitelezőket az adóssal szemben mindig az első hitelező képviseli. Ennek a rendelkezésnek bizonyos tartalma van. Nevezetesen annak meggondolása késztetett minket erre a rendelkezésre, hogy az adós rendesen ahhoz megy, mint első hitelezőhöz, akihez személyes kötelékek fűzik, személyes ismerés, vagy közelség folytán. Szóval ugy gondoltuk, hogy az adós és az első hitelező között vannak bizonyos személyes kapcsolatok az első hitelezőnek is érdekévé teszik, — akár anyagi, akár erkölcsi érdekévé — hogy az adóst pusztulni ne engedje. Mi a hitelezők képviseletének beállításával ezt az első hitelezőt állítottuk az első sorba, és azt mondtuk, hogy az első hitelező képviseli az adóssal szemben a többi hitelezőket. Ha bárkinek kezén van a jelzálogadóslevél, az csak az első hitelezőn keresztül tehet intézkedéseket követelésének behajtására, az első hitelezőt nem kerülheti meg, az első hitelezőnek kell a lépéseket megtennie az adósnál a követelés behajtására. De van még egyéb intézkedés is a törvényben arra vonatkozóan, hogy az adóst lehetőleg megkiméljük a pusztulástól, nevezetesen az az intézkedés, hogy jelzálogadóslevél^ kibocsátására és kikérésére nem minden pénzintézet nyer felhatalmazást a törvény szerint, hanem csak az állam által alkotott, vagy az állam által jóváhagyott alapszabályokkal működő pénzintézetek, tehát bizonyos tekintélyes pénzintézetek. Ezek azok a nagy intézetek, amelyek a mi meggyőződésünk szerint alkalmasak arra, hogy a mezőgazdaságot hitellel lássák el olyan módon, hogy ez a hitel a mezőgazdasági adóst ne veszélyeztesse. Minden hitem és meggyőződésem szerint ez a törvényjavaslat szolgálja ugy a hitelezőnek, mint az adósnak biztonságát, és szolgálja ugy a hitelezőnek mint az adósnak előnyét. Ezért ezt a javaslatot bizton merem az igen t. Képviselőháznak elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az előadó ur kivan szólni. Kálnoky-Bedő Sándor előadó: T. Képviselőház! Amikor a jelzálogjogról szóló javaslatot mint előadó van szerencsém a t. Képviselőháznak bemutatni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.), lehetetlenség, hogy el tudjam titkolni azt az örömet, amelyet e javaslat benyújtása felett érzek. A nagy háború, a nagy háborút követő forradalmak és az azután bekövetkezett gazdasági összeomlás a magánjogi törvényalkotást kizárólag arra a térre szorította vissza, hogy a naponként változó gazdasági élethez alkalmazkodó foltozgatással ^ igyekezzék azokat a réseket betömni, amely réseket maga a naponként változó gazdasági helyzet ütött magánjogunkon. Rendszeres, az egész magánjog mezejét átfogó, avagy annak csak egyes régióját is felölelő törvényalkotásról nem lehetett szó, mert hiszen a naponként változó gazdasági élet lázas állapota rendszeres, stabil törvényalkotást el sem birt volna, mert hiányzott az életviszonyokban szükséges állandóság és nyugalom. Az a körülmény, hogy a kormányzat időL ülése 1927 november 8-án, kedden. 263 szerűnek látta ennek a rendszeres és magánjogunk egyik részét teljesen felölelő törvényjavaslatnak benyújtását, kétségkívül jele annak, hogy gazdasági életünkben és életviszonyainkban olyan állandósulás állott be, amely mán* elbír rendszeres törvényalkotást is. De nemcsak elbírja, hanem egyenesen követeli is aztEz az oka annak, hogy én mint jogász valóságos örömet érzek afelett, hogy egy rendszeres, a gazdasági és jogi élet egyik régióját felölelő törvényalkotás kerül a törvényhozás elé. mert ebben a magyar jövendőnek, a magyar kikeletnek egy kis előhírnökét is látom. Az igen t. igazságügyminister ur szives volt a maga expozéjában rámutatni azokra az okokra, amelyek szükségessé tették, hogy ennek a törvényjavaslatnak anyaga kiszakítva a polgári törvénykönyv előmunkálataiból, mint külön törvényjavaslat hozassék a törvényhozás elé. Teljesen egyetértek az igen t. igazságügyminister úrral abban, hogy annak a konzerva tiv álláspontnak elhagyása, amelyet a polgári törvénykönyv tervező munkálata elfoglalt, szükségessé vált, és a változott gazdasági viszonyok annak a konzervativizmusnak elhagyását szükségessé tették, szükségessé tették azt, hogy a gazdasági élet részére valamelyes eszközzel biztosittassék a tőkének gyorsabb áramlása, és különösen biztosítsuk azt, hogy idegen tőkék külföldről áramoljanak be gazdasiálgi életünk felfrissítésére. Az igen t. igazságügyminister űr volt szíves rámutatni arra, hogy a mi zálogjoglevél-intézményünk mellett, amelyet a külföld is ismert és ismer ugy ahogy, egy másik gondolat, mint szimpatikus gondolat vetődött fel. Mivel zálogleveleinknél a hitelező, a záloglevelet kezében tartó hitelező és a biztosítékot képező ingatlan közé közbe van iktatva egy intézmény, egy harmadik szem élv, a jelzáloglevelet kibocsátó intézet» a külföld tőkései részéről kifejezést adtak annak a gondolatnak, hogy mint a nyugati államokban ez kodifikálva is van, a követelés és az annak biztositékát képező ingatlan közelebbi, szervesebb jogi kapcsolatba hozassanak és ezáltal a forgalmi élet számára értékesebbé is tétessenek. Amint az igazságügyminister ur szíves volt expozéjában rámutatni, ezt a gondolatot szolgálja elsősorban maga ü törvényjavaslat, vagyis azt célozza, hogy jelzáloghitelünk, egész hitelrendszerünk mobilabbá és egyben értékesebbé is tétessék a gazdasági élet számára. Hogy ennek a. mondhatom, nagy horderejű újításnak, amely ebben a törvényjavaslatban le van fektetve, a t. Képviselőház teljes képét láthassa, egy pillantást kell vetnem a ma fennálló jogra. Amint méltóztatik tudni, ma fennálló jelzálogjogunk a telekkönyvi rendtartáson nyűg szik, amelyet 1855-ben bocsátottak ki. nyugszik az 1861. évi országbírói értekezlet által fenn tartott osztrák polgári törvénykönyvnek azo kon a rendelkezésein, amelyek a telekkönyvi rendtartással összefüggésben vannak, nyugszik későbbi végrehajtási törvényünkön és azon a joggyakorlaton, amelyet legfelsőbb bíróságunk néhány elvi jelentőségű határozatában lefektetett. Ez a mai jogrendszer a jelzálogjognak két típusát ismeri. Ismeri a közönséges jelzálogjogot és ismeri az úgynevezett biztosítéki jelzálogjogot. Az újítás ezzel szemben az, hogy amikor tökéletesen átvesszük ezt a rendszert, egyrészt kijavítjuk ennek a rendszernek hiá nyalt, másrészt pedig — amint előbb voltam