Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-84

264 'Az országgyűlés képviselőházának bátor jelezni — igyekeztünk közeledni a nyugatnak azokhoz a jogintézményeihez, amelyek a jelzálogjog mobillá tételét lehetővé teszik, amidőn épen a nyugati törvényhozásoknak megfelelően és azokkal kongruensen a jelzálogjognak egy harmadik tipusát i's felállitottuk, még pedig a telekadósság formájában. Mig tehát a mai telekkönyvi és jelzálogjogrendszerünk két tipusát ismeri a jelzálogjognak, a közönséges és a biztosítéki jelzálogot, most egy harmadik típust iktattunk be: a telekadósság tipusát. A kettő között a különbség: az, hogy mig a két elsőnél személyes követelésekhez van kötve a jelzálogjog, mint járulékos jog. addig a telekadósságot személyes követelés nélkül, tisztán csak dologi felelősség formájában állítjuk be a jogintézménybe. Tulajdonképen e három kérdés körül forog az egész ujitáis, mert ezek tulajdonkénen a három tipus valamelyikének papír formájában való átalakítását célozzák, hogy a forgalomképesség szempontjából annál tökéletesebbé tétessék ez a jogintézmény. Amint voltam bátor mondani, tulaj donképen átvesszük a régi jogot és ezt kiegészitjiik ott, ahol szükséges. Az igen t. igazságügyministen- ur szives volt rámutatni arra, hogy réigi jogunknak igen sok hiánya van. Az első javitás és pótlás, amely igen nagy horderejű, és amely elsősorban a mobilizáció vezérlő gondolatát szolgálja, a saját jelzálog jogintézményének statuálás«. Méltóztatnak tudni, hogy a saját jelzálogjogot mai jogrendszerünk nem ismeri. Arról van szó, hogy megtörtént akárhány esetben, — hogy egész vulgáris példával hozakodjam elő — hogy az ingatlant valaki megszerzi, s bár ő maga nem volt személyes adós. de az ingatlanra a jelzálogjog be lévén táblázva, ha az illető ettől szabadulni akart és ki akarta fizetni, hogy ne nyomja a telekkönyvet a teher, ha a jelzálog több más ingatlanra is be volt táblázva, ha kifizette is az adósságot, a konfúzió következtében annak megszüntető hatálya volt a jelzálogjogra nézve, és ő maga saját igényével tovább nem mehetett. Most, amikor a javaslat 9. §-a elismeri a régi jogi állásponttal szemben annak jogi lehetőségét, hogy valaki saját ingatlanán idegen dologbeli jogot is birhat, többé nincs kitéve annak a veszélynek, amit a régi álláspont jelentett. A javaslat ennél is továbbmegy egy lépéssel és az élet követelményeinek megfelelően a saját ranghellyel való rendelkezés jogát egész széles körben állítja be és ezáltal is igen hatalmas lépéssel siet a mobilizáció segítségére. A saját jelzálogjog mellett, ami igen lényeges ujitása a javaslatnak, rendezi a javaslat a jelzálogjog terjedelmét ugy a követelés, mint a tárgy tekintetében. A követelés tekintetében világosan megmondja minden félreértés kikerülése végett, hogy a jelzálogjog nemcsak a betáblázott követelésre terjed ki és képezi biztositékát, hanem kiterjed a törvény , erejénél fogva, a törvényben meghatározott járulékokra is. A tárgy tekintetében pedig igen generális rendelkezés foglaltatik, ugyanis azt kívánja .kimondatni a törvényjavaslat, hogy tárgyi szempontból a zálogjog kiterjed az ingatlan alkotórészeire és tartozékaira is. Itt vagyok bátor felhívni a t. Ház figyelmét arra, a mélyenjáró és nagyértékü vitára, amely az igazságügyi bizottságban épen e kérdés körül felmerült. Méltóztatnak tudni, hogy az ujabb dogmatika ezeket a fogalmakat egészen kicserélte, megváltoztatta. A mi eddigi dogmatikai felfogásunk ezekben a kérdésekben 84. ülése 1927 november 8-án, kedden. az osztrák polgári törvénykönyv terminológiáján nyugodott. Az osztrák polgári törvénykönyvben pedig az alkotórész fogalmát nem ismerte, a tartozék fogalmát pedig a már egész eltérően oly széles körre terjeszti ki, hogy ebből zavarok következtek be. Ismerte a növedék, a gyümölcs és a haszon fogalmát, de egészen máskép állította be. Polgári törvénykönyvünk előkészitő munkálata ráihelyezkedve a modern dogmatika alapjára, ezeket a kérdéseket tisztán viszi be a tervezetbe és helyesen állapítva meg, hogy mindaz, ami az ingatlannal olyan állandó és szervi összefüggésben van, hogy a lényeg, vagy érték teljes megsemmisülése nélkül onnan el nem választható, az nem tartozéka az ingatlannak, hanem alkotó része. Ennek következtében vált feleslegessé a növedék fogalma, mert hiszen a dogmatika szerint a gyümölcs, mint növedék, amíg* szeparálva nincs, addig az ingatlan alkotó részét képezi. Ugyanazon tekintet alá esik, mint az ingatlan. A tartozék fogalmát megint csak az ingatlanra terjesztette ki a modern dogmatika s ennek alapján polgári törvénykönyvünk is. Itt újra zavarok támadtak a régi és a modern jogi felfogással szemben és ezt tisztázni kell. A tisztázást a törvényjavaslat el is végzi, amikor generális szabályként kimondja, hogy a jelzálogjog terjedelme az ingatlant alkotórészeivel és tartozékaival együtt terheli, de ugyanakkor a 28. §-ban gondoskodik a gazdasági szükségletnek megfelelően, hogy milyen tartozékok nem tartoznak ide. A tárgynak egész körét kiveszi a jelzálogjog terjedelme alól, különösen retrospetkiv szempontból. Ez annak szükségességét jelenti, hogy a tartozékok tekintetében rendet teremtsünk, mert ha minden tartozékra kiterjesztjük a jelzálogjog terjedelmét, akkor tárgy nélkül hagyjuk az ingó jelzálog körét is. Ezekben a kérdésekben tehát a javaslat dogmatikai magassággal és — szerény meggyőződésem szerint — dogmatikai bölcseséggel teremt rendet^ De rendezi is a fedezet biztonságálnak kérdését is. Régi jogunkban a fedezet biztonsága a jelzálogos hitelező szempontjából igen vékony lábon állott, mert akár szándékos rongálás, akár nem szándékos rongálódás ellen a jelzálogos hitelező érdeke megvédve nem volt. Ma ez a törvényjavaslat a védelmet nemcsak a pótfedezet követelhetés jogával nyújtja, vagy pedig azzal, hogy a hitelező a veszélyeztető cselekmény abbahagyását bírói utori követelheti, de ezeken felül különleges erős fegyvert is ad a hitelező kezébe a tárgyat veszélyeztető cselekménnyel szemben^ tudniillik felmondhatja a hitelező követelését, mert a veszélyeztetés ténye a felmondás okául szolgálhat Régi jogunknak egy másik igen nagy sérelmét is orvosolj £ü cl törvényjavaslat. Azt az anomáliát, amely az egyetemes jelzálogjogok területén uralkodik. Az egyetemlegesség kérdése sem a hitelező szempontjából az egyetemleges jelzálogtárgyak tulajdonosainak egymásközti viszonyában a felelősség szempontjából egyáltalában rendezve nem volt. Hogy példával éljek, ha nekem volt egy követelésem négv ingatlanra betáblázva és az egyiken behajtottam, annak ellenére, hogy négy tulajdonosé volt, annak az egyedül végrehajtást szenvedettnek, aki az egész követelést kifizette, semmiféle regressziv joga nem volt a többiekkel szemben. Ez az általános kötelmi jogi kezesség jogintézményével szemben elmaradottság volt. Ezt az elmaradottságot korrigálni kellett. A javaslat ráhelyezkedik az általános kötelmi jogban ismert beneficium divisionis