Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-84

<- Az országgyűlés képviselőházának hozatalán kivül különösen az is volt, hogy a tényleges birtoklási viszonyok hozassanak összhangba a telekjegyzőkönyvekkel, illetőleg a telekkönyvvel és & telekkönyvi betétekkel. Az 1886 : XXIX. te. és az ennek kiegészítése tárgyában hozott 1889 : XXXVIII. törvénycikkek^ elrendelték, hogy a betétszerkesztés során a tényleges birtokosok a telekkönyvi betétekben tulajdonosokként jegyeztessenek be. A betétszerkesztés során tehát lehetséges volt, hogy a tényleges birtokosok a telekkönyvben tulajdonosokként szerepeljenek és jegyeztessenek be, a telekjegyzőkönyvekbe felvett ingatlanokra vonatkozólag azonban a törvény az 1892. évig erre módot nem adott. A betétszerkesztés során szerzett tapasztalatok nyomán alkotott 1892 : XXIX. te. azután módot adott arra, hogy a telek jegyzőkönyvbe felvett ingatlanokra vonatkozólag is a tényleges birtoklási eljárás lefolytattassék és a tényleges birtokosok mint tulajdonosok jegyeztessenek be. Egész községek határaira vonatkozólag ez az igazságügyminister felhatalmazására, illetőleg utasítására volt lehetséges, vagy pedig a telekjegyzőkönyveknek részleges vagy egészben való 'átalakításával kapcsolatban, egyes ingatlanokra vonatkozólag pedig a tényleges birtokosok kérésére és a hagyatéki eljárás során a hagyatékhoz tartozó ingatlanok rendezése céljából. Ahol a telekkönyvi betétszerkesztés már befejeződött, ott a tényleges birtokosok a telekkönyvi betétekbe tulajdonosokként bekerültek. A tapasztalat azonban azt igazolta és azt bizonyítja, hogy a betétszerkesztés befejezése után is a tényleges birtoklási viszonyok és a telekkönyvi betétek között olyan nagy eltérések mutatkoztak, hogy célszerűnek és szükségesnek mutatkozik az, hogy az 1892 : XXIX. tc.-nek a tényleges birtoklási eljárásra vonatkozó rendelkezéseit a telekkönyvi betétekbe felvett ingatlanokra is kiterjesszük. Ez a törvényjavaslat egyedül ezt célozza és egyedül csak a telekkönyvi betétekbe felvett ingatlanokra vonatkozik, mert hiszen a telekjegyzőkönyveknek betétekké való átalakítása még folyamatban van és az országnak azokon a vidékein, ahol ez az eljárás még eddig nem fejeződött be, a betétszerkesztés során a tényleges birtokosok a telekkönyvi betétekbe úgyis be fognak jegyeztetni. A törvényjavaslat lényeges tartalma tehát tulajdonképen csak az, hogy az 1892 : XXIX. te. intézkedései kiterjesztetnek a telekkönyvi betétekre is; nóvumként jelentkezik benne az az intézkedés, hogy a telekkönyvi hatóság ezt az eljárást ott és olyan községekre vonatkozólag, ahol ezek az eltérések nagymérvűek, hivatalból is elrendelheti. Ennek az uj rendelkezésnek célja kézenfekvő, haszna és előnye pedig més?' inkább, mert hiszen ennek gondos végrehajtásával állandóan összhangban lehet tartani a telekkönyvi betéteket, a telekkönyvi állást a tényleges birtoklási viszonyokkal. Az igazságügyi bizottság tehát kéri a t. Házat, hogy a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Senki sincs feljegyezve! Elnök: Ha senki szólni nem kivan, a vitát befejezettnek nyilvánítom. Kíván a minister ur nyilatkozni'? Pesthy Pál igazságügyminister: Nem kívánok! Elnök: A minister ur sem kíván nyilat84. ülése 1927november 8-án, kedden. 261 kőzni. Következik tehát a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot: a Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a hogy a törvényjavaslat címét felolvasni szíveskedjék. Griger Miklós jegyző ((olvassa a törvényjavaslat címét és az 1—5. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatott. Harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Következik a jelzálogról szóló törvényjavaslat (írom. 7, 291). Az igazságügyminister ur kivan szólni! Pesthy Pál igazságügyminister: Igen t. Képviselőház! Ez alatt a rövid cím alatt: törvényjavaslat a jelzálogjogról, végtelenül mélyreható, gazdasági és pénzügyi életünket sok részletében mélyen érintő kérdések rendezéséről van szó. Ez a javaslat nem a háború szüleménye, ez nem háborús javaslat; az kodifikacionális munka és olyan törvényjavaslat, amely hivatva van gazdasági életünknek, hiteléletünknek, pénzügyi életünknek alapját képezni hosszú évtizedeken át. Ennek a javaslatnak szükségessége tulajdonképen már a háború előtt elkövetkezett; elkövetkezett azáltal, hogy jelzálogjogunk az osztrák polgári törvénykönyv és a telekkönyvi rendtartás alapján olyan immobil volt, hogy a jognak e" mozdulatlansága, a jogátruházás lehetetlensége szükségessé tette volna már a háború előtti időkben a gazdasági élet fejlődésének megfelelően a hitelkérdés szempontjából mobilabbá, mozgékonyabbá tenni ezt a kérdést. A háború közbejövetele ennek a kodifikacionális munkának törvényerőre emelését megakadályozta; most, hogy elkövetkezett a pillanat arra, hogy ez a törvény megalkottassék. a;: ígen t. Ház elé azzal a kéréssel jövök, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni! (Helyeslés jobbfelől.) Azoknak indokolásául, amiket itt előbbre bocsátottam, elmondom azt, hogy gazdasági életünk már a háború előtti időben akként fejlődött és akként alakult, hogy a jelzálogra hitelt adó pénzintézet rendesen nem a maga pénzét adta hitelbe, hanem az a kis intézet, amely adta a pénzt, ezt a pénzt egy nagyobb intézettől kapta, vagyis a pénzintézetek sorozata állott egy-egy hitelakció mögött. Eddigi telekkönyvi jogunk értelmében az a jelzálogjog, amelyet a hiteltnyujtó kis intézet szerzett arra az ingatlanra, immobil, mozdulatlan, vagy nehezen mozgatható volt, nehezen mozgatható azért, mert a jelzálogos követelés átengedésével .maga a jelzálogjog csak külön ügylettel volt átruházható a továbbiakban. Ennek következménye azután az lett, hogy a telekkönyvi rendtartás 62. §-ában érintett úgynevezett biztosítéki jelzálog intézménye fejlődött ki a telekkönyvi joHban. Ennek a biztosítéki jelzálogjognak tartalma az. hogy valaki egy bizonyos összeget bekebeleztetett arra az ingatlanra, de amellett, hogy mobillá tegye követelését, arra a követelésre egyéb okirat, nevezetesen váltót is szerzett, amely váltó azután könnyen volt mozgatható. Itt is azonban megvolt a nehézség annviban, hogy a váltó továbbforgatásával az adósnak csak személves kötelezettsége szállt .át a további hitelezőre, 42*